Az alábbi útvonal talán az egyik legklasszikusabb túraút a Magas Tátrában. „Tájilag hálás”, kényelmesen teljesíthető, mégis bepillantást nyerhetünk a hegység szívébe. Egy nap alatt oda-vissza meg lehet járni vagy akár kellemes bevezető etap lehet egy több napos tátrai nyaraláshoz. Ha megérkeztünk Ótátrafüredre (Starý Smokovec), az autót pár euróért a Gand Hotel mögötti parkolóban hagyhatjuk. A Tarajkára (Hrebienok) vezető felvonó alsó állomásánál lévő kocsmában egy sörrel leöblíthetjük az út porát, esetleg a sportboltban pótolhatjuk az otthon felejtett felszerelést. A siklót érdemes igénybe venni, mivel a mellette kanyargó betonút nem különösebben érdekes túraszempontból. Miután kiszálltunk a felső állomásnál (1285 m), a piros jelzésen (Magisztrále) folytatjuk utunkat.
Hamarosan nagyon kellemes erdei környezetben találjuk magunkat, bár az agresszív fakitermelés hamar változtathat ezen. Körülbelül 20 perces sétával érjük el az Óriás-vízesést (Obrovský vodopád), ahol szusszanhatunk egyet megcsodálva ezt a 20 méter magas zuhatagot (1330 m). Közben egy útelágazást hagyunk el, a szomszédos Nagy-Tarpataki völgybe vezető kék jelzést. A vízeséstől az út már határozottabban emelkedik, és Magisztráléra jellemző sziklaburkolaton haladunk. A következő állomás a Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata, Tarajkától 45 perc; 1475 m), innentől már végig a zöld jelzésen kell folytatni utunkat. Hamarosan a Kis-Tarpataki-völgyben (Malá Studená dolina) találjuk magunkat, ahonnan már megpillanthatjuk a tófal tetején a Téry-menedékházat (Téryho chata). Ne ijedjünk meg, a túránk nagyobb és nehezebb része még hátra van. Végig a patak mellett követjük az utat, festői tájon. Jobb oldalról a Lomnici-gerinc emelkedik mellettünk, tagolt és rendkívül vad tornyokkal. 15-20 perces séta után érdemes figyelni, balról közvetlenül az út mellett egy hatalmas lapos szikla mellé érünk. Ez a Tüzelőkő, ösvényünkről egy kitaposott csapáson bemászhatunk alá. A mai napig megfigyelhető az áthajló sziklatetőt beborító korom, hiszen a Téry-menedékház 1899-es megépülése előtt ez a Tüzelőkő jelentette a menedéket a völgyben járó kincskeresők, zergevadászok és hegymászó úttörők száméra. A Lominici-csúcs első megmászását is innen vitte végbe Robert Townson skót hegymászó 1793-ban. Újabb 10-15 perc után érjük el a tófal alját és ezzel együtt megkezdjük a legmeredekebb szakaszát a túránknak. Az út erősen cikázik felfelé, egyre szebb panorámát nyújtva a völgyre és a környező csúcsokra, gerincekre. Olyan 30-40 percet kell taposnunk felfelé, amíg újra előbújik a menedékház. Innen már nem vagyunk olyan messze, csak pár meredekebb szakaszt kell magunk mögött hagyni, mielőtt felérünk az Öt-tavi-katlan szélére (2015 m). Itt érdemes megfordulni és visszatekinteni a völgyre; nehéz szavakkal leírni ezt a tájat. A menedékházba érve jöhet a megérdemelt csúcs-sör.
