A Furkota-völgy turistaúttól távoli, elzárt tavában, a
Felső-Furkota-tóban él egy valódi jégkorszaki reliktum, az utolsó jégkorszakból
származó arktikus tócsarák (Branchinecta paludosa). Valódi unikuma a
Tátrának ez a maradványfaj, amely sehol máshol nem található meg Szlovákiában,
legközelebb csak a Tátrától több ezer kilométerre, Skandináviában, Szibériában
és Grönlandon fordul elő. „Ez egy valódi kuriózum. Az állatoknak minden ilyen
elszigetelt és ritka előfordulása természeti szempontból nagyon érdekes” –
mondta Vlado Toporcer természettudós. Az arktikus tócsarák a garnélarák távoli
rokona, fizikai felépítése emlékezet a rokonságra, mérete azonban csak 1,2 és
1,5 cm között van. Ezek a lények a Furkota-völgy egyetlen tavában élnek, annak
ellenére, hogy a tó télen teljesen befagy. Az arktikus tócsarák csak 4-6
hónapig él, aztán a teljes populáció elpusztul.
Elpusztulásuk előtt azonban – még az ősz folyamán – lerakják
tojásaikat a tó iszapjában, a vízzel borított sárban. Ezek jól viselik a téli
fagyokat, és csak egy kis részük pusztul el a tél folyamán. Ellenállnak a
kemény télnek, majd a tojásokból tavasszal kikelnek az új egyedek. Ezeket az
állatokat 1934-ben fedezték fel a Magas-Tátrában. Egy köbméter vízben mintegy
60 darab ilyen állat él. Egyszer megfigyelték őket a Tátra lengyel oldalának
egyik tavában (A Gąsineica-völgyben található Iker-tavakban) is, de ott
valószínűleg már kihaltak, mivel 1968, a pisztrángok újratelepítése óta nem
észleltek újabb példányokat.
Az arktikus tócsarák a tó felszínén, a hátán úszva keresi
táplálékát. Lábának rezgésével biztosítja az oxigéndús víz áramlását
testfelülete körül, mellyel felfogja az oldott oxigént. Életben maradásához
agyagos és humuszos részecskék nélküli tiszta vízre van szüksége, amelyek
eltömíthetik a légutakat, ezáltal pedig elpusztíthatják ezeket a parányi
állatkákat.
