Fáj a lábunk, ég a talpunk, úgy érezzük, kiköpjük a tüdőnket? A hegyekben mindez nem számít rendkívüli eseménynek. De hogyan készüljünk fel rá, hogy még a nehezebb túrákat is fájdalmak nélkül éljük túl? Hogy másnap reggel ne azt érezzük, hogy nem bírunk felkelni az ágyból? Azok, akik azt gondolják, hogy a világ legkisebb magashegységében történő túrára nem kell felkészülni, bizony nagyon tévednek. Még egy tátrai túra előtt is fontos a megfelelő felkészülés, majd a hegységben maga az akklimatizáció.
Először is a tervezett kirándulások előtti napokban töltsünk el néhány órát egy edzőteremben, aerobikozzunk, vagy legalább kocogjunk. A kirándulásokat kezdjük könnyebb túrákkal. „Amennyiben ülő munkát végzünk, először is át kell állnunk a folyamatos mozgásra. Némelyeknél ez két-három napig is eltarthat” – tanácsolja Pavol Rajtár hegyi vezető. Fontos a megfelelő tempó megválasztása. Ezzel folyamatosabban tudunk haladni, és társainkkal menet közben probléma nélkül tudunk beszélgetni. Fontos kellék a teleszkópos túrabot, amely enyhíti a gerinc és az ízületek terhelését. De ez csak akkor megfelelő, ha két botot használunk, a megfelelő hosszúságúra kihúzva, amely saját magasságunk mínusz 50 cm.
Az izzadságcseppekkel a szükséges ásványi anyagok is elhagyják testünket, amely viszont felgyorsítja az izomfájdalmakat. „A legjobb, ha viszünk magunkkal egy kis szalonnát, vagy valami zsírosat, és hozzá valami sósat. A magnézium is sokat segíthet” – teszi hozzá a hegyi vezető. Fontos, hogy kb. óránként tartsunk mintegy 10 perces szünetet, amikor tudunk enni és inni. A hátizsákba csomagoljunk lédús gyümölcsöket, valamint banánt vagy diót. A túra befejezése után pedig fáradt lábainkat felváltva hideg és meleg vízzel zuhanyoztassuk.
Karol Gurský professzor, a Szlovák Orvosi Társaság hegyi gyógyászati szekciójának egykori vezetője szerint az oxigénhiány olyan probléma, amely a legtöbb turistát veszélyezteti a Tátrában. Mint köztudott, a magasság növekedésével együtt csökken a légnyomás, amelyre a Tátra lábainál, pl. Poprádon, Késmárkon élők jobban reagálnak, de a távolabbi tájakról érkező turisták helyzete egy kicsit rosszabb. Ha pl. Hollandiából, a tengerszint alatti vidékeken élők jönnek a Tátrába túrázni, bármilyen furcsa is, ha nem szeretnének súlyos egészségügyi problémákkal szembenézni, nekik a tátrai túra előtt akklimatizálódniuk kell. Nagy veszélyt jelent pl. számukra, ha délelőtt kiszállnak a repülőgépből a poprádi repülőtéren, és délután felvonóval máris a Lomnici-csúcsra kirándulnak. „Egyszer találkoztam egy német turistacsoporttal, akik a Balti-tenger mellől érkeztek a Tátrába, és másnap a Menguszfalvi-völgyben fekvő Békás-tavakhoz kirándultak. Ez egy nagyon kellemes túra nagyjából 1900 méter tengerszint feletti magasságba. A csoport éjjel érkezett, én másnap reggel találkoztam velük a Poprádi-tó közelében. Természetesen nem jutottak fel a tavakig, egyszerűen mozdulni sem bírtak, testük nem tudta leküzdeni az oxigénhiányt. Volt, aki sokkot kapott, nem értették, mi történt velük, miért hagyta el őket hirtelen az erő. Azt tanácsoltam nekik, hogy akklimatizálódjanak, és a harmadik napon már úgy fognak ugrálni a sziklákon, mint egy zerge” – mondta a professzor.
Milyen tünetek utalnak arra, hogy testünk küzd az oxigénhiánnyal?
Összetéveszthetetlen tünet a nyugalmi állapotban tapasztalható gyors légzés és szívdobogás. Elég, ha felvonóval felmegyünk a Lomnici-csúcsra, és máris percenként 10-el megnő a pulzusszámunk. Fizikai megterhelés estén ez természetesen sokkal több. Otthon a nyaki pulzusszámunk 60 körül van, a Tarajkáról a Zamkovszky-menedékházhoz vezető kényelmes sétaúton az oxigénhiány miatt felgyorsult szívverés ezt percenként 100 ütésre is felgyorsíthatja. Az oxigénhiány más vegetatív változást is okozhat szervezetünkben, pl. megnöveli a vörösvértestek számát, fokozottan aktivizálja a mellékvese működését. Nagyobb magasságban, pl. az Alpokban az oxigénhiány klimatikus stresszt is okozhat. Ebben az esetben veszélyes tüdőödéma alakulhat ki, bevérzik az ember szeme, vagy a nagy magasságban fellépő agyi ödéma is kialakulhat, ami már közvetlen életveszélyt jelent.
Mit tehetnek a turisták az egészségre veszélyes helyzetek megelőzése érdekében?
A recept egyszerű, de hatása sokszorosan bizonyított. A hegyekben az oxigénhiány miatt előforduló egészségügyi problémák megfelelő akklimatizációval, testünk fizikai terhelésének fokozatosan növelésével megelőzhetők. A gyorsaság nem való a hegyekbe, nem vezet jóra, ha reggel a poprádi állomáson leszállunk a vonatról, majd egy óra múlva egész napos túrára indulunk.
Beszéljünk az oxigénhiány miatt fellépő egészségügyi problémákról. Tavaly az Alpok egyik 2000 méteren fekvő menedékházában találkoztam egy osztrák csoporttal, akiket ott gyógykezeltek depresszió ellen. Ebben ellentmondás érzékelhető, egyrészt az oxigénhiány okozta egészségügyi problémákról beszélünk, másrészt pedig ott vannak az oxigénhiány terápiás hatásai.
A depresszió, asztma, krónikus bronchitis, poszt-miokardiális infarktus kezelése során az 1500-2000 méteres magasságban történő kezelésnek terápiás hatása van. Testünk, miután alkalmazkodik ehhez a magassághoz, még több endorfint és hormont termel, melyek sikeresen enyhítik a depresszió tüneteit.
Milyen gyakran kell egy átlagos felkészültségű turistának pihenni túra közben?
Hegyi túra során nagyon fontos, hogy megtaláljuk a túra megfelelő ritmusát, és megfelelő időközönként pihenjünk. A pihenés azonban nem lehet több 5-10 percnél, mivel ha ennél hosszabb ideig pihenünk, testünk lehűl, és az izmok elveszítik rugalmasságukat. Azt javaslom, hogy az első pihenőt a túra megkezdése után fél órával tartsuk, majd azt követően két-három óra elteltével.
Túra előtt mit pakoljunk be a hátizsákba?
A táplálkozás során figyelni kell arra, hogy növeljük a szénhidrát bevitelt, pl. cukorral elkészített teát igyunk, fogyasszunk szőlőcukrot, csokoládét és gyümölcsöt. Ez különösen előnyös szervezetünk számára, kiváltképpen azért, mert oxigénhiányos környezetben is jól felszívódik. Semmi esetre sem maradhat ki a hátizsákból egy palack ivóvíz, lehetőleg tiszta, vagy citrommal ízesített vizet vigyünk. A folyadékhiány nem csak a teljesítményt csökkentheti, de a vér sűrűsödése megnöveli a tromboembóliás események kockázatát.
Azt tapasztalhatjuk, hogy egyes emberek a magashegyi túra során öt órán át nem isznak egy deci folyadékot sem, majd a túra végén felhajtanak fél liter sört. Úgy tűnik, egyáltalán nem voltak szomjasak…
Ők a legkockázatosabb turisták csoportjába tartoznak, ilyenekkel nem szabad a hegyekbe indulni. Nem képesek teljesíteni, bármikor összeomolhatnak. Éhezni lehet túra közben, de nem inni az őrültséggel határos.
Mi a helyzet a klasszikus szlovák itallal, a szilvapálinkával?
Szilvapálinkát legjobb a túra után, a menedékházban vagy a szálláson fogyasztani. Túra során nem ajánlott, ez inkább csak jól hangzó szlogen. Az alkoholfogyasztás következtében fellépő nagyobb terhelés kritikus helyzetekbe sodorhatja az embert, ami a hegyekben nagyon veszélyes. Télen viszont az alkohol fokozza a hőkibocsátást, másrészt pedig hamis melegségérzetet ad. Az alkoholfogyasztás minden személynél más és más hatást válthat ki.
A magashegyi túraútvonalakon bizonyos körülmények között szívműtéten átesett emberek is mozoghatnak. Mennyi idővel a műtét után ajánlott elindulni pl. a Téry-menedékházhoz?
Miokardiális infarktus után kb. fél évvel, akiknek pacemaker van beépítve, a műtét után leghamarabb egy évvel vállalkozhatnak ilyen nehézségű túrára.
A turistautakon gyakran találkozunk gyerek, gyakran még csak óvodás korú csoportokkal. Ezek a túrák nem veszélyesek az ő egészségükre?
A gyermekek erőnléte és állóképessége gyakran jobb, mint a felnőtteké. A Zamkovszky-menedékház például ideális célpont kisgyermekes családoknak is, igaz, lassúbb tempót kell választani, és gyakrabban kell beiktatni pihenőt. Ha kisgyermekkel indulunk a hegyekbe, fokozottan figyeljünk oda arra, hogy elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, a hátizsákból semmiképpen ne felejtsük ki a csokoládét és a gyümölcsöt. Igaz, hogy a fiatalabb gyermekek gyorsabban elfáradnak, de elég nekik 10 perc pihenő, és máris regenerálódnak.
