 |
| Késmárk látlépe - J. Zahradniczek litográfiája. Forrás: vkt.hu |
Sok régi,
kis városka van.
Tiszta,
ódon, ős csendes házak
húzódnak
meg takarosan!
Csendes,
dolgos, boldog nép lakta!
Egyszerű,
józan emberek
S rajtuk
maradt sok száz év óta
Bár
ajkukon nem magyar szó élt.
De lelkük
nem volt soha más!
A szívük
mindig magyarul vert,
Magyar
volt a föld és a fohász
- A Tátra
mennybenéző orma
S a zúgó
fenyvesrengeteg
Művelte,
hogy egy néppé lettek
A
magvarok és a czipszerek!
Valahányszor
ősi földet
Vad
fegyver elrabolni tört:
Igaz
magyar szívvel állt talpra
Honáért a
szepesi föld!
Rákóczinál.
Pro libertate
Utolsó
cseppig küzdtenek
S együtt
nyugosznak Brarnyiszkónál
A
magyarok és a czipszerek!
S hogy
jött a legutolsó próba:
A
négyéves vad borzalom:
Szepes
népe velünk gyűlt lángra
Sok bús
magyar harci dalon!
Hány
csatában öntötték vérük
A dicső
hatvanhetesek
- Orosz
mocsárban, talján sziklán
Velünk
haltak a czipszerek!
S hogy
eldobtuk a dicső fegyvert,
-
Elpárolgott a szent harag!
S hitvány
ebek a drága koncon
Marakodva
osztoztanak:
Késmárk
felett úgy sírt a szellő
S a Tátra
lelke fölremeg...
- Így
kerültek cseh rabigába
Fogcsikorgatva
a czipszerek!
De
fegyverük a földbe ásták
Mert
tudták: szükség lesz reá.
És lesve
várják már a percet...
- Óh csak
ne jönne oly soká!.
És
verhetnek száz rabbilincset
Izmos
karjukra a csehek:
Ott mégis
magyarul dalolnak
A hű, a
drága czipszerek!
Igló
diákja nem tanul meg
Prágai,
polkás vad danát.
Lőcse
oszlopos városházán
Rákóczi
lelke suhan át!
Késmárki
templom orgonáján
Most csak
magyar zsoltár remeg.
-
Visszavágynak és visszajönnek
Mihozzánk
még a czipszerek!
Ne
féljetek, mi sem felejtünk
Ti ormos
Tátra gyermeki!
Ellökött
puskánk megtaláltuk
S már
tudunk Örülni neki!
Tátra
orma felé vigyáz már
Sok
magyar puska, várjatok.
S örökre
átölelik egymást
A
czipszerek és a magyarok!
Írta: Szilágyi Sándor 1922 körül.
Írta: Szilágyi Sándor 1922 körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése