Egy
szép szeptemberi napon ismét északról, vagyis a nehezebb úton indultunk el a
Tengerszem-csúcsra. Julcsival, Katával és Tibivel vágtunk neki, és
energiakímélés céljából ezúttal a Halastóhoz vezető aszfaltút helyett a
lovaskocsikat választottuk, időt és energiát spórolva ezzel. Szinte már
nyitáskor, nem sokkal 7 óra után megvettük a belépőinket a Bialkai-szénégető
(Palenica Białczańska) parkolójában, abban reménykedve, hogy az első
lovaskocsik valamelyikével útnak indulhatunk. Ez nagyjából így is lett, attól
eltekintve, hogy a kocsi viszonylag nehezen telt meg, de 7:25-kor így is
nekivágtunk az útnak. Egy órás zötykölődés után érkeztünk meg a Hajfű-tisztásra
(Włosenica), ahonnan még majdnem 2 km-es aszfaltgyaloglás várt ránk a Halastóig
(Morskie Oko). Itt egy rövid pihenő, és pontban 9 órakor nekivágtunk a tavat
jobbról megkerülő piros jelzésű turistaútnak.
![]() |
| A Menguszfalvi-csúcsok és a Halastó |
A
gyönyörű kék ég előtt csodaszép látványt nyújtottak a Menguszfalvi-csúcsok,
amelyek szinte a tóból látszanak kinőni. Ideális fényviszonyok mellett
láthattuk a Barát (Mnich) fölénk magasodó északi falát, majd elhaladtunk a
Halastóba ömlő Barát-patak alsó részén képződő Kettős-vízesés alatt. A
Menguszfalvi-csúcsok törmeléklejtőjének alján vezető turistaút aztán találkozik
a tavat bal oldalról megkerülő úttal, és újra egyesülve egyre meredekebben
emelkedni kezd a Tengerszem (Czarny Staw pod Rysami) felé. A két tó szintje
közötti majdnem 200 méter szintkülönbséget leküzdve 9:50-kor a Tengerszem partján
álltunk. Ez az emelkedő sokat kivesz az emberből, így a Tátra talán legszebb
fekvésű tavának a partján jól esett néhány perc pihenő. A csúcsig előttünk álló
útnak több mint a felét megtettük már, szintben azonban bőven volt még hátra,
pontosabban ezután következett csak a neheze. Így aztán tíz perces pihenőt
követően nekivágtunk a Tengerszemet keletről megkerülő útnak.
![]() |
| A Barát |
A
teljesen tiszta időben hátranézve feltűnt a Liptói-határhegy (Szpiglasowy
Wierch) és a Réz-hágó (Szpiglasowa Przełęcz), az oda vezető turistaúttal
együtt, de a tó keleti partjáról nyíló panorámát kétséget kizáróan a
Nagy-Menguszfalvi-csúcs (Mięguszowiecki Szczyt Wielki) hatalmas tömbje uralja. A déli partról visszanézve a
Réz-hegy (Miedziane) lágyan kiemelkedő teteje, valamint az Égett-hegy (Opalone)
nem túl jelentős csúcsa képezte a hátteret. A déli partról aztán az út egyre
meredekebben emelkedett felfelé. Törmelékes, sziklás terepen, de jól kiépített
és jól követhető úton jutottunk egyre magasabbra. A magasság növekedésével
párhuzamosan a Tengerszem egyre kisebb, a tőle délre elhelyezkedő Halastó
viszont egyre nagyobb lett mögöttünk.
![]() |
| A Réz-hegy és az Égett-hegy a Tengerszem hátterében |
Egy
darabig egyenesen délnek tartunk, majd 11 óra magasságában egy hosszú bal
kanyar után az út keleti irányban, a Tengerszem-csúcs alatti katlanban (Kocioł
pod Rysami) folytatódott tovább. Ekkor már
láthatóvá vált az a sziklás hegyhát, amelyet láncok hosszú sorának segítségével
kell majd leküzdenünk. A Tengerszem lassan eltűnt a képből, de valamivel
később, a Tengerszem-csúpról (Bula pod Rysami, melynek lapos teteje hegyimentések során természetes
helikopter leszállóhelyként is szolgál) ismét láthatóvá vált a Halastó. Aztán
persze visszatér a képbe a Tengerszem is, hiszen ennek a túrának talán az a
legfőbb vonzereje, hogy a Tátra e két gyönyörű tavának különböző arcait
láthatjuk az út során. Ahogy emelkedtünk, a Keleti-Menguszfalvi-csúcs mögött
előbukkant a Nagy-Menguszfalvi-csúcs, az Égett-hegy fölött a háttérben
látszottak a Gránát-csúcsok, majd ismét láthatóvá vált a Liptói-határhegy
füves-sziklás csúcsa.
![]() |
| A Tengerszem és a Halastó |
Még
egy kis magasság, és már a Középső-Menguszfalvi-csúcs is láthatóvá vált, a
Tengerszem felé lenézve pedig az utánunk igyekvő, később induló túratársaink
szorgos hangyaként taposták magukat egyre feljebb. Ami messziről szinte
leküzdhetetlen akadálynak tűnt, az közelebb kerülve leküzdhetővé vált, hiszen a
korábban látott barátságtalan hegyháton jól kiépített láncok során át vezetett
az út. Mivel időben indultunk, így nem futottunk bele nagyobb torlódásba, ekkor
a többség hozzánk hasonlóan még csak felfelé igyekezett, elenyésző volt a
lefelé tartó forgalom. Nagyjából 12 óra körül vettük kézbe az első láncokat,
amelyek aztán szinte a csúcsig, vagyis 13 óráig ki is tartottak.
![]() |
| Balra a Menguszfalvi-csúcsok hátul középen a Liptói-határhegy |
A
Dénes-csúcsra (Niżnie Rysy) vezető
gerincet elérve alattunk láthatóvá vált a Poduplaszki-Fagyott-tó (Zamrznuté
pleso). Ebből tudtuk, hogy már nem sok van hátra
a csúcsig, és így is lett, ezután kb. 10 perccel, pontosan 13 órakor fent
álltunk a Tengerszem-csúcs 2499 m-es ormán. Hatalmas tömeg fogadott mind a
2503-as főcsúcson (amely teljesen szlovák területen van), mind pedig a 2499-es
ormon, ami a lengyel-szlovák határon magasodik, ezért aztán ez számít
Lengyelország legmagasabb pontjának. Talán a 2503-as főcsúcson kicsivel
kevesebben voltak, így aztán mi is ott helyezkedtünk el. Elkészültek a
kihagyhatatlan csúcsfotók, megebédeltünk, betoltuk a szintén elmaradhatatlan
csúcs-csokit, és gyönyörködtünk a kilátásban.
![]() |
| Hangyaként mászó emberek tömege... |
Mert
a Tengerszem-csúcsról nyíló kilátás bizony a legszebbek közé tartozik a
Tátrában. Bármerre nézünk, csúcsok, völgyek, tavak uralják a látóhatárt, közel
s távol szebbnél-szebb, markánsabbnál markánsabb csúcsokkal, gyönyörűen
csillogó tavakkal. A Halastó és a Tengerszem ugye egyértelmű, ezek
végigkísérték felfelé vezető utunkat. Beszéltünk már a
Poduplaszki-Fagyott-tóról, de nem említettem még a csúcsról szintén látható
Litvor-tavat a Litvor-völgyben és a Békás-tavakat a Menguszfalvi-völgyben.
Észak felé a Dénes-csúcs uralja a látóhatárt, tőle jobbra a háttérben a
Bélai-Tátra csúcsai látszanak. Jobb kéz felé tovább haladva a Tátra
legjelentősebb csúcsai, mint pl. a Jég-völgyi-csúcs, a Lomnici-csúcs, a
Kis-Viszoka, a Nagyszalóki-csúcs, a Gerlachfalvi-csúcs, a Tátra-csúcs és a
Kopki látszanak, hogy csak néhányat említsünk a sorból. A Békás-tavak fölött
magasodik a Bástya-gerinc, a Menguszfalvi-csúcsok mögött a Kapor-csúcs,
közöttük leghátul pedig a Kriván is tisztán kivehető. Azt hiszem, párját
ritkító panoráma, amelyért mindenképpen érdemes nekivágni ennek a nem könnyű,
de nagyon hálás útnak.
![]() |
| Kis-Viszoka, Bibircs, Nagyszalóki-csúcs |
A
csúcson azonban még nem ért véget a túra, mint tudjuk, ilyenkor még csak a túra
felénél vagyunk, hiszen ahová felmentünk, onnan le is kell jönni. Ez a hosszú
láncos részeknek, az ott feltorlódó turistáknak köszönhetően nem is olyan
egyszerű vállalkozás. 13:45-kor aztán mi is megkezdtük a lemenetelt, ami
egészen tempósan sikerült is, mindössze egy-két helyen voltak torlódások, sok
helyütt viszont a bátrabbak a láncokat kihagyva, a természet által jól
kialakított sziklalépcsőkön is tudtak haladni. Valamivel délután 16 óra után
értünk le a Tengerszem déli partjára, majd negyedóra múlva már az északi parton
felállított keresztnél voltunk. Itt nem sokat pihentünk, minél előbb túl
akartunk lenni a Halastóhoz vezető 200 méteres szintkülönbségen. Pár perccel 17
óra előtt érkeztünk vissza a Halastavi menedékházhoz. Itt már egy hosszabb
pihenőt is megengedtünk magunknak, bár tudtuk, hogy a parkolóig vár még ránk
egy 8 km-es aszfaltgyaloglás. Ezt aztán már jó ütemben, 1:45 alatt letudtuk,
így pár perccel 19 óra előtt nyitottuk ki a parkolóban hátrahagyott autónkat.
Az összesen 18,3 km-es távot a hosszabb pihenőidőket nem számolva 9 óra 10 perc
alatt tettük meg, miközben felfelé 1193, lefelé pedig 1523 méter
szintkülönbséget hagytunk magunk mögött. Ezek a számok sokat segíthetnek ennek
a túrának a tervezésében, amihez jó erőt és sikeres csúcsmászást kívánok!
![]() |
| A csúcsra vezető út felső része, immáron lemenetben |
