Péchy Imre (1832-1898) kartográfus, a magyar térképészet
jeles alakja. 1872-ben kiadta Budapest és környéke című sokszínű térképét, majd
elkészítette a legelső magyarországi domborművű térképeket (A Tátra hegység
domborművű térképe; A Balaton medrének és környékének domborműve; Mehádia
környékének domborműve). A Tátra dombortérképe „eredeti mérések alapján, a
vízszintes és magassági viszonyoknak egy mértékére szabásával alakított
dombormű után rézből, galvan uton sokasittatott a m. kir. államnyomdában”.
A speciális módon, rézből galvánplasztikai eljárással
készült dombortérkép rangos nemzetközi sikereket ért el, így pl. az 1896. évi
millenniumi kiállításon, a párizsi és velencei földrajzi kiállításokon, végül
Bécsben kitüntetéssel jutalmazták, és Péchy Imrét a párizsi Académie Nationale
tagjául választotta. Jelenleg mindhárom dombortérkép az ELTE természetföldrajzi
tanszékének gyűjteményében található.
