![]() |
Máry Dezső rajza |
"Hóval fedetten nyugszik a Tátra a
téli éjszakán. Minden élet kihalt. Egy kunyhóban
sem pislog már a mécses, egyben sem hangzik gyerekkacagás. Jég, hó és síri
csend mindenütt. A meredek tófalakon nem vezet út, se vadász, se vándor nem
téved a teljes elhagyatottság hónába.
Ilyenkor, december 27-én, fent a
Téryház előtt tűzfény gyullad ki. Minden évben, már hosszú idő óta. Hatalmas
máglya lángjai csapkodnak egész éjjel az ég felé. Félelmetesen világit a tűz a
hómezőkön. Vájjon mi okból? Tán, hogy utat mutasson valakinek? Egy távollevőt
hívjon oda? Drága emlékezés vagy felejthetetlen gyász lángjai ezek? Senkisem
mondhatja meg. Egy öreg nő őrzi a titkot. Hajnali szürkületkor a tűz kialszik.
Azontúl csak halavány fény csillog a kunyhóban.