2012. január 11., szerda

Téli túrák a Lengyel-Tátrában


A Svinica (Foto: tygodnikpodhalanski.pl)
A Tátra lengyel oldalán bármely túra megfelelő kiindulópontja Zakopane. A Giewont lábánál található Konrád-menedékház, vagy bármely másik menedékház megfelelő kiindulópont lehet több napos hegyi tartózkodásunk során. A szezon első napján innen indulunk egy rövid, bemelegítő túrára. A Konrád-menedékháztól a Konrád-púpi-nyereg felé vesszük az irányt, ahonnan balra egy szépen kiépített ösvény vezet a gerinc egymást követő csúcsain át egészen a Gáspár-csúcsig.

A csúcsról aztán le lehet ereszkedni a Gąsienica-tisztásra, a Murowaniec menedékházhoz. Miután előző nap késő délután elfoglaltunk szállásunkat a Konrád-menedékházban, egy jó hangulatú este és egy pihentető éjszaka után másnap reggel nekivágunk a túrának. Az ösvény meredeken kapaszkodik fel a gerincre. A cipő nyomja a bokámat, keményem tapossuk a havat, a hátizsák nehéz, nem szokott a városi polgár az ilyen terheléshez. Az ösvény felkapaszkodik 1863 méter tengerszint feletti magasságig, egy széles nyeregbe, amely a Konrád-púp és a Száraz-Konrád-hegy között fekszik. Az eddig felhős ég kitisztul, és a nyeregből gyönyörű kilátásban van részünk a Tátra szlovák és lengyel oldalára. Hófödte hegycsúcsok csillognak a szikrázó napsütésben, szinte semmi szél nincs – tökéletes időjárás túrázáshoz. Utunk a Száraz-Konrád-púp (1890 m), majd később a Száraz-oromfogak (1811, 1840 és 1850 m), a Goryczka-halom (1913 m) és a Középső-Goryczka-hegy (1874 m) mellett vezet el a Gáspár-csúcsra (1987 m). Az útvonal havas, sziklás, és szerencsére csak kis mértékben jeges. A nehéz hátizsákkal ez az út kb. 2 órát vett igénybe, gyakori megállással, a szép kilátást megörökítendő. Fáradtan értem fel a Gáspár-csúcsra. Az ebéd elfogyasztásával könnyítettem a hátizsákon, majd elindultunk lefelé, a Murowaniec menedékházhoz. Útközben, a hirtelen leereszkedő tejfehér, sűrű ködben elveszítettük az utat, de végül is szerencsésen megérkeztünk a Murowaniec menedékházba.

Gąsienica-fekete-tó – Karb-hágó – Gąsienica-völgy – Skupień-lejtő – Kuźnice
A fárasztó második nap után a harmadik napon könnyebb túrára vágytunk. A menedékháztól könnyű hátizsákkal mentünk fel a Gąsienica-Fekete-tóhoz. A csipkézett sziklákkal körülvett hegyi tó partján télen béke és csend uralkodik. A tótól éles kanyarokkal tűzdelt szerpentinen 35 perc alatt juthatunk fel a Karb-hágóba, azon keresztül pedig a Zöld-Gąsienica-völgybe vezet a turistaút. Itt a völgy bájos tavai mellett juthatunk vissza a Murowaniec menedékházba. Ismét felpakoljuk a hátizsákot, és az újra nehéz zsákkal a Király-púpi-nyergen, a Skupień-lejtőn és az Oldalsó-hegyen keresztül érkezünk vissza Kuźnicéba. Onnan minibusszal indulunk a Bialkai-szénégető nevű tisztáson található parkolóba, ahonnan egy gyors menettel egy óra alatt érjük el a több mint 100 éves Roztoka menedékházat. Meleg! Étel! Zuhany! És ezekhez még csend és nyugalom. A következő, ötödik napon innen indulunk majd a Roztoka-völgyön keresztül a Lengyel-Öt-tó völgyébe.

Roztoka-völgy – Lengyel-Öt-tó völgye – Zawrat/Kereszt-nyereg – Murowaniec menedékház
A völgyben vezető ösvény borzasztóan jeges, de a nehézségekért kárpótlást nyújt a csodálatos kilátás a Tátra legnagyobb vízesésére, a Siklawa-vízesésre, majd a tó felszínén csillogó napsugarak, és a vízben visszatükröződő havas csúcsok látványa. A Nagy-tó mellett több lehetőség közül is választhatunk: a Zawraton vagy a Kereszt-nyergen át is eljuthatunk a Murowaniec menedékházba. Télen ezeken az utakon szükség van hágóvasra, valamint megfelelő téli tapasztalatokra. Tapasztalt hegyi vezetők vezetésével, megfelelő felszereléssel a Réz-hágón keresztül átmehetünk a Halastóhoz is. Most azonban úgy döntünk, hogy a Roztoka-völgyön keresztül visszamegyünk a Roztoka menedékházba. Délután megcsodáljuk a lenyugvó nap fényében fürdőző Wołoszyn-hátat, ahol a medvék alusszák téli álmukat, aztán irány a Roztoka-völgy. Ez az egyik legvadabb völgy a Tátrában, ahol még hiúzzal is találkozhatunk. Ebben az esetben legjobb békén hagyni az állatot, és nyugodtan továbbállni. Visszamegyünk a menedékházba, ahol már vár ránk a jóleső, finom forral bor…

Nyugati-Tátra. Völgyek és barlangok.
Az ötödik napon a Nyugati-Tátrába indulunk. Szerencsére a tátrai völgyeket összekötő buszközlekedés rendesen működik, már kora reggel elindulunk a Bialkai-szénégetőről Kuźnicéba. Innen hosszú, kb. hat órás út vár ránk. A Konrád-tisztáson és a Konrád-nyergen (1725 m) keresztül irány a Kis-réti-völgy, ahonnan többé-kevésbé félúton található a fekete jelzésen megközelíthető Miętusz-nyereg (1189 m), amelyen keresztül leereszkedünk a Kościelisko-völgybe, amely sokak szerint a Tátra legszebb völgye. Az Ornak menedékházban éjszakázunk, ahol mi vagyunk az egyetlen vendégek. Ez a legjobb módja annak, ha ki akarunk szakadni az emberi társadalomból. A hósapkával fedett menedékházban hálótársaink a hófödte hegycsúcsok. A vakációról álmodunk. De nem a nyári melegről, különösen azért nem, mert másnapra barlangtúrát terveztünk.
Fagyos-, Hideg-, Útvesztő- – ez csak néhány abból a számos barlangból, amelyek a Nyugati-Tátra sziklafalaiban alakultak ki. Ahhoz, hogy belépjünk a Hideg-barlangba, először is kellő tapasztalat, másodszor megfelelő felszerelés, harmadszor pedig engedély szükséges. Ha hátizsák is van nálunk, a Fagyos-barlang jobban megfelel nekünk, mert abban hátizsákban is elférünk. A belépő néhány złoty, a szimpatikus idegenvezető mond néhány mondatot a barlangról, majd kinyitja előttünk az ajtót. A teljesen kiépített útvonal, a mély kamrákat összekötő sötét folyosókon felszerelt világítás megmutatja nekünk ezt a csodálatos földalatti világot, amelyből nem szeretnénk kimenni. Mint ahogy nem akarunk visszatérni a hegyekből!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...