2010. december 14., kedd

Mit tegyünk, ha medvével találkozunk? (3.)


Újabb tanácsok következnek medvével történő találkozás esetére, ezúttal Erdélyből, Köllő Zsolt Ágoston, egy Erdélyben élő természetjáró blogjában olvashatjuk az alábbiakat. Óhatatlan, hogy a különböző forrásokból származó tanácsok, ötletek, tenni- és tudnivalók összecsengenek. Ennek ellenére fontosnak tartom mások szempontjainak megismerését és közreadását. Azt gondolom, minél többet olvasunk, hallunk erről a témáról, minél több szakember vagy éppen laikus természetbarát véleményét megismerjük, annál könnyebb lesz kialakítani a magunk álláspontját, kiszűrni a valóban használható tanácsokat.


1. Nyugodtan kell viselkedni! - Ez elég furcsa tanács, hiszen egy vadállat láttán, főleg ha az nem mókus, hanem mondjuk barnamedve, elég nehéz lehet nyugodtan maradni, de a lényege, hogy ne ébresszük fel a vadban (ez nem csak a medvére érvényes) a támadó ösztönt. Az idegen kutyákkal való találkozáskor is jobb a fül-farok behúzás mint a szaladás (mondjuk, ha a vad 100 méterre van, a puska pedig 5-re, akkor utóbbi javasolt), mert futásban sokkal jobbak, mint mi. Persze volt olyan is, akinek sikerült elszaladnia, mert a medve megelégedett azzal, hogy ráijesztett az illetőre...

2. Hangosan haladni az erdőben! - Azt mondják a medve fél az embertől. Érdekes ez fordítva is igaz. Nos, ha nem is fél, de a zajos helyeket általában kerüli, ezért a veszélyes részeken nem árt egy kis hangoskodás, énekszó ha többen vagyunk. Persze lehet, hogy a medve éppen arra kíváncsi, hogy ki dalolászik a felségterületén... ilyenkor marad az első tanács.

3. A medvetámadások nagy százaléka a váratlan találkozás okozta meglepetés miatt következik be. Túl közel jutunk az állathoz és az veszélyben érzi magát, ezért megpróbál kitörni. Ha bocsokkal van, ez hatványozottan érvényes. Ilyenkor csak az ima segít... Bár egyes szakértők szerint, ha már támad ránk, akkor meg kell próbálni a hátizsákunkat "felkínálni" neki, hogy azzal bíbelődjön, amíg mi eltűnünk.

4. Igazából megelőzni lehet csak a támadást, mert ha már akcióba lendült a vad, egyszerűen nincs menekvése az embernek. Gyorsabb, erősebb, mint mi. Kevesen vannak, akik túléltek már medvetámadást. Ha beszélnek is róla, félvállról veszik az egészet. Olvastam még, hogy kővel kell hajigálni... hát nem tudom ez mennyire okos dolog. Lehet, hogy még jobban felhergeljük.  Bár egy malomkő azért nagyot tud koppanni :)
5. Jó ötletnek tűnik, hogy kinti sátorozás esetén az ételt ne a sátorba tegyük, hanem jó távol magunktól, esetleg egy fára felakasztva, hogy ne vonzzuk magunkhoz. A tűz is jó riasztó, csak szítani kell egész éjjel.

6. Lehet, hogy mégiscsak az első tanács a legértékesebb. Ha mi látjuk meg előbb a macit, akkor szép csendben tűnjünk el a környékről, amíg még nem késő. Ha pedig jön felénk, akkor kapjunk elé 1-2 petárdát és dobjuk feléje, azt fogja hinni, hogy rálőttünk (ezt több helyen is olvastam, állítólag a csobánkutyák ellen bevált). Persze, ha van egy vödör málna az is megteszi. Hátha jobban szereti...
Végezetül egy dolgot ne feledjetek: az erdőben a medve van otthon, mi vagyunk a vendégek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...