Sokszor
írtunk már arról, hogyan kell felkészülni egy fotóstúrára a hegyekben, ami
valójában nem sokban különbözik egy turista expedíciótól. Karol Nienartowicz magashegyi
fotós többször is rámutatott, hogy elengedhetetlen a megfelelő ruházat, amely
egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amit a FORUM fotóügynökség riportere
megörökített a Tátrában.
A
képeken rövidnadrágban, vékony ruhában, sőt... szandálban is láthatók az
emberek! Ezek a ruhák semmiképpen sem alkalmasak egy tavaszi magashegyi túrára,
különösen azért, mert sok helyen még mindig havasak az utak. Elég egy
pillanatnyi figyelmetlenség, és a katasztrófa máris bekövetkezik.
Annak
ellenére, hogy a TOPR 2022. május végén a nyári időszakra felfüggesztette a
lavina előrejelzést, a Tátrában még mindig nagyon könnyű kicsúszásos balesetet
szenvedni. Ha nem megfelelő az öltözékünk, és a bakancsunk sem tapad elég jól, egy
pillanat alatt sok dolga lehet a hegyimentőknek, ha segíteni akarnak nekünk.
A
szakértők tanácsai továbbra is ugyanazok: ha a hegyekbe indulunk, ne felejtsünk
el jó lábbelit viselni, a hátizsákba csomagoljunk kabátot, vigyünk magunkkal
csokoládét, jelezzük valakinek, hogy elindultunk és hogy mikor szándékozunk
visszatérni, de mindenekelőtt vigyázzunk magunkra.
Félcipőben felfelé, koporsóban lefelé. ( Orosz Misi )
VálaszTörlésMondjuk én kopácskiban jártam be a főgerinc nagyobbik részét és még mindig élek. Nyilván véletlen.
TörlésÉrtem én, a 80-as években még abban másztunk, levágtuk a stoplikat, de a hómezőkön tavasszal és a nyárelőn is bakancsban nyomtad, s csak a mászáshoz húztál kopácskit. Buda Laci mindenhol bakancsban mászott, kivétel csak a homokkövek Szász-Svácjban, ott ő is kopácskira váltott.
TörlésA kopácskiban az volt a jó, hogy fillérekbe került, nem kellett sajnálni, ezért -főleg ha a lejövet másfele volt - már a beszállásig is ebben mentünk, hogy ne kelljen a bakancsot végig cipelni. Ebből aztán néha lettek meleg pillanatok. Akkortájt még a beszálló cipő sem volt feltalálva. Két olyan túrára is emlékszem, hogy a poprádi szövetkezetben vásárolt bakancsom goiser varrása elengedett. Először egy szeptemberi szóló főgerinc kísérlet elején. Vége is lett a túrának. Másodszor egy még későbbi magashegyi tanfolyamhoz csatlakozva ballagtam a Sziléziai házhoz, amikor szétesett. Másnap kopácskiban voltam kénytelen menni a Batizfalvi csúcsra. Már lenn a tó is be volt fagyva, fenn kb. 30-40 cm hó a gerincen. De fiatal voltam és motivált. Buda Laci filmjei nagyon emlékezetesek voltak, a hegymászó találkozók fénypontjai.
TörlésMindannyian voltunk fiatalok, és sokan motiváltak, motiváltabbak másoknál és még
Törlésa mentorainkon és a józan eszünkön túl a szerencse is velünk volt. Velem többször is, igy oszthatom még az észt (a kritikára reagálva),de igyekszem másokkal együtt az oldal olvasóinak hasznára lenni.
Egy időben én is fotózgattam a nem hegyekbe illő lábbeliket. Emlékezetes volt egy ifjú leányzó, aki flitteres, vékony pántos szandiban, pici ridiküllel a vállán haladt Kuznicéből a hegyi úton. (Gondolom nem sokáig) A legemlékezetesebb viszont a Szlovák Paradicsomban, egy orosz túristacsoport egyik középkorú nőtagja volt. Ő reklámszatyorral a kezében, slattyogó papuccsal a lábán mászott a vaslétrán. És végigment az úton :))
VálaszTörlésPali