2020. november 9., hétfő

„Nem szabad lebecsülni a Tátrát – itt nincsenek könnyű hegyek”

„2019 augusztusában a Giewonton történt tragédia napján már reggeltől látható volt a vihar. Ennek ellenére az emberek továbbra is tömött sorokban mentek a csúcs felé, ahol a kereszt körül gyülekeztek. Ennek hamarosan meg is lett az eredménye” – idézi fel a több mint egy évvel ezelőtti eseményeket Mieczysław Ziach, aki a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) 40 éves tapasztalattal rendelkező hegyimentője, a TOPR vezetőjének helyettese. Miért választotta az egyik legnehezebb hivatást? A Tátra, bár kicsi, ennek ellenére miért ilyen veszélyes, és miért jobb, ha nem indulunk azonnal a hegyekbe, miután megérkeztünk a Tátrába? Az interjúban a hegyimentő mesél a legveszélyesebb helyzetekről, amelyek megtörténhetnek velünk a hegyekben, és tanácsokat ad, mit kell tennie és mit kell magával vinnie minden turistának, mielőtt kirándulni indul.

Monika Mikołajska: TOPR hegyimentője – büszkén hangzik és tiszteletet vált ki. De ez kemény kenyérkereset – minden nap kockáztatja saját egészségét és életét, napszaktól függetlenül és minden körülmények között segít a bajba jutottakon. Ez egy extrém munka. Mi olyan vonzó ebben a tevékenységben? Nagy tapasztalattal rendelkezik – majdnem 40 éve dolgozik hegyimentőként.
Mieczysław Ziach: 1982 óta dolgozom hegyimentőként. De a hegyek szeretete mindig bennem volt. Általános iskolában síeltem a klubban, 14 évesen pedig elkezdtem hegyet mászni. A TOPR soraiba való belépés és a bajba jutottak segítése további természetes lépés volt. Nagyapám híres hegyimentő és hegyivezető volt, így valószínűleg a gének is számítottak.
Amint betöltöttem a 18. életévemet, benyújtottam a jelentkezésemet. Ez az a kor, amely szükséges ahhoz, hogy valaki a TOPR tagjává válhasson. Felvettek hegyimentő-jelöltnek. Két év után – az összes képzés és tanfolyamok elvégzése után – váltam teljes jogú taggá.
 
A TOPR taglistáján 285 név szerepel. Sok jelentkezés érkezik Önökhöz?
Ma a hivatásos személyzettel együtt körülbelül 150-en vagyunk, és vannak olyan tagok is, akik szolgálaton kívül vannak (életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt nem kötelesek részt venni a mentési műveletekben). Néha többen vagyunk, néha kevesebben. Évente azonban átlagosan kb. 10 fiatal jelölt érkezik hozzánk, akik ha nem csüggednek, hamarosan TOPR hegyimentővé válnak.
 
Amikor reggel szolgálatba áll, van-e Önben szorongás vagy esetleg félelem amiatt, vajon mit hoz majd a nap? Még mielőtt valaki élete és egészsége Önön vagy kollégáin múlna?
A mentőakciók során nincs idő félelemre. Egyébként állandóan tréningezünk, így jól felkészülünk a feladatokra, ennek eredményeként ennek a munkának nincsenek nagy titkai előttünk. Természetesen mindig történhet valami, de ennek a munkának ilyen a természete – figyelembe vesszük a kockázatot, bár a lehető legkisebbre csökkentjük azokat. A hegyekben mindig fennáll a veszély kockázata, ezt vállalni kell, ha úgy döntöttünk, hogy ezt a munkát választjuk.
 
Rendkívül veszélyes munka. Előfordul, hogy a mentési műveletek során a hegyek magukat a hegyimentőket is elrabolják tőlünk...
Klimek Bachleda volt az első hegyimentő. 1910 augusztusában történt – néhány hónappal a TOPR hivatalos létrehozása után. A legtragikusabb baleset 1994. augusztus 11-én történt az Olczai-völgyben. Ennek magam is részese voltam. Két svéd turistát mentettünk, akik a Gáspár-csúcsról (Kasprowy Wierch) történő ereszkedése közben viharba kerültek és megsérültek. Két hegyimentőnk és két helikopterpilóta halt meg a mentőakció során. A mentőakció számunkra borzasztó tragédiával ért véget. Nekem és néhány kollégának sikerült élve kijutnunk belőle, 26 éve azonban nem telik el úgy nap, hogy gondolnék rá. Mindig az jár a fejemben, hogy ilyesmi bármikor történhet.
 
Másrészt viszont a hegyimentők számára nagy elégtétel, amikor egy sikeres mentési művelet során megmentik az embereket.
Ez így igaz. Aki itt akar dolgozni, az nem számíthat csillogásra és kiemelkedő fizetésre, ide az jön dolgozni, aki segíteni akar az embereken.
 
Kinek van esélye a TOPR hegyimentőjévé válni? Hogyan néz ki a „próba” a felvétel során?
Mindenképpen jó egészségi állapotban kell lenni. A TOPR-be történő felvétel egyik feltétele az egészségügyi kártya megléte – ha valakinek egészségügyi problémái vannak, akkor nem kapja meg. Ez fizikai mozgást igénylő munka, tehát az erőnlét is számít. Ahová nem jut el a helikopter, elő kell vennie a felszerelést és le kell vinnie a sérültet... Fontos, hogy a hegyekben való mozgással, a hegymászással és a síeléssel kapcsolatban is rendelkezzen bizonyos ismeretekkel. Ismernie kell – nagyon jól – a Tátra domborzatát. Erre már a felvételi vizsgán szükség van, amely lehetővé teszi a jelentkező számára, hogy további tanfolyamokon vegyen részt.
 
Hogy néz ki egy ilyen vizsga?
A terepen zajlik. Erőnléti futásból, nyári és téli hegymászásból, síelésből és a Tátra domborzatával kapcsolatos vizsgából áll. A jelentkezőknek valóban sokat kell járniuk a hegyekben, hogy mindezt megszerezzék, és 18 évesen csatlakozzanak sorainkhoz. Talán egy későbbi életkor még jobb lenne – a fiataloknak több ideje lenne tapasztalatokat szerezni. Emlékeztetnék arra is, hogy a TOPR-hez való csatlakozás feltétele a szervezet két tagjának ajánlása, akik garantálják számunkra, hogy mi vagyunk a megfelelő személy ehhez a szolgálathoz.
 
A turistaszezon csúcsán tömeg voltak a Tátrában. Melyek azok a turisták által követett hibák, melyek különösen szembetűnőek az Ön számára? Több volt a baleset?
Szép időben naponta több mentőakciónk van – többé-kevésbé nehéz esetek. A legrosszabb, hogy a turisták még mindig túlértékelik képességeiket – elakadnak valahol, elfogy az erejük és képtelenek tovább menni.
A másik dolog az, hogy az embereknek a városból érkezve valószínűleg nincs sok idejük, ezért azonnal megerőltető túrára indulnak. Eközben a Tátrában is szükség van az akklimatizációra – fontos, hogy testünk hozzászokjon a kevesebb oxigént tartalmazó levegőhöz. Szánjunk rá legalább két napot.
Gyakori a késői túrára indulás – tízkor vagy akár délben. Aztán jön a meglepetés, hogy besötétedett, és nincs elég erő és nappali fény, mire elértük a célunkat. Aztán arra kérnek minket, hogy mentsük meg és hozzuk le őket a hegyről. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a hegyekben reggel általában jobb az idő, így időben indulva kisebb eséllyel lephet meg minket a rossz idő. Érdemes tehát viszonylag korán indulni, ha hosszú az út, akkor akár már hajnalban. Úgy tervezzük a túrát, hogy délben vagy az ebéd körüli időben már a völgyben legyünk, és elegendő időnk legyen az ereszkedésre.
Egy másik súlyos következményekkel járó hiba a túl ambiciózus célok. Ez gyakran magasból történő – gyakran végzetes – zuhanást eredményez. Ilyen a Sas út (Orla Perć) – ezen a terepen egy zuhanás szinte biztos halált jelent. A Tátrában évente több mint egy tucat halálos baleset történik, de pl. az 1980-as években ez a szám elérte a 30-at.
 
A Tátra nem túl nagy vagy kivételesen magas, sokan talán ezért a becsülik le a kockázatot, ezért nincs meg a szükséges alázat...
A Tátrát nem szabad lebecsülni – nincsenek könnyű hegyek. Mindegyik megköveteli tőlünk a készséget és a megfelelő fizikai felkészültséget. Ha pedig a Magas-Tátráról beszélünk – ezek a hegyek nem bocsájtják meg a hibákat. Ezzel számolnia kell. Ezen kívül a Tátra alpesi típusú hegység, melyből csak a gleccserek hiányoznak.
 
Kevesebb, több vagy hasonló-e a balesetek száma az évek során?
Kevesebb a haláleset, de sokkal több a könnyebb sérüléssel végződő baleset. Ezen kívül több az ember okozta, mint a véletlenszerű esemény. Természetesen napjainkban sokkal könnyebb minket értesíteni – szinte mindenkinek van mobiltelefonja. Régebben valakinek le kellett mennie egy menedékházhoz, hogy segítséget kérjen. Ennek a könnyű kapcsolattartásnak vannak előnyei és hátrányai. Egyrészt gyorsabban tudunk segíteni és kórházba szállíthatjuk az áldozatot, másrészt előfordul, hogy kevésbé tapasztalt turisták saját butaságuk miatt kérnek tőlünk segítséget.
 
Mondana erre példát?
Tökéletes példa erre a rendőrség és a parkőrség évente történő riasztása a Halastóhoz, amely a karácsonyi szezonban 16 óra körül történik. Hogy miért? A turisták azzal érvelnek, hogy a Halastónál sötét van, nincsenek elemlámpáik és nem tudnak lemenni. Több éve találkozunk ilyen esetekkel. Ezek azért elég nagy nyilvánosságot kaptak, ezért reméljük, hogy idén már nem lesznek ilyen esetek.
 
Valamivel több, mint egy év telt el a tragikus vihar óta a Giewonton, amely négy ember életét követelte és több mint 150 sérült volt...
Az egy olyan mentőakció volt, ami mély nyomot hagyott bennünk. Ilyen nagyszámú, súlyosan sérült emberrel még nem találkoztunk. 157 sérült volt, közülük 40 nagyon súlyos állapotban, négyen meghaltak.
 
Remélhetőleg ez nem fordul elő többé...
Nem vagyok biztos benne, mert mostanában tömeges méreteket ölt a turizmus, és az emberek nem feltétlenül veszik tudomásul, hogy ha vihar következik, akkor le kell menni a hegyről, nem pedig felfelé törtetni. Sokszor vagyunk tanú, amikor mi – hegyimentők, hegymászók – halljuk, hogy közeledik a vihar, a lehető leggyorsabban el akarjuk hagyni a veszélyeztetett területet, és le akarunk menni a hegyről, miközben sok turista felfelé megy. A céljukat szem előtt tartva gyakran szembe mennek az árral.
 
A vihar pedig a nyári hegyek egyik legnagyobb veszélye.
Ez az egyik legdrasztikusabb fenyegetés számunkra. A Giewonton történt tragédia napján a vihar már reggel látható volt. Két órával korábban hallottuk a mennydörgést – elég idő volt lemenni a csúcsról. Ennek ellenére az emberek nagy számban mentek felfelé a csúcsra, és a kereszt köré gyülekeztek. Nem kellett sokáig várni az eredményre. Kb. 13 óra körül volt egy erős mennydörgés, amely ennyi embert veszélybe sodort. Négyen nem élték túl. Két gyermek és két nő.
Ne feledjük, hogy mindenki ellenőrizze az időjárást, mielőtt túrázni indul – legjobb, ha már akkor figyelemmel kíséri, mielőtt a hegyekbe indul. Az időjárásnak megfelelő célpontot válasszunk, és amikor magashegyi területen tartózkodunk, túra közben is kísérjük figyelemmel az égbolt változásait. Ma könnyen megjósolhatjuk a vihart, vannak időjárási riasztások, az előrejelzések elég pontosak. Javaslom, hogy használjuk ezeket, és túráinkat igazítsuk az időjárás előrejelzéshez. A Tátra szeszélyes hegy, itt gyakran van rossz időnk.
 
Mit tegyünk, ha mégis meglep minket egy vihar magasan fent a hegyekben? Állítólag közvetlenül a villámcsapás előtt a levegő annyira feltöltődik energiával, hogy az embernek égnek áll a haja.
Igen, de akkor már késő menekülni a vihar elől. Hacsak nem a völgyben vagyunk, de az sem jelent 100 %-os garanciát arra, hogy nem fog minket villámcsapás érni. Az a legjobb, ha ilyenkor már a menedékházban vagyunk.
A vihar a hegyekben nagyon kellemetlen jelenség, mentálisan nehezen viselhető. Az első ösztön a futás, ám ez nagyon rossz ötlet. Ehelyett jobb, ha a gerinc közelében, de a sziklafalaktól biztos távolságban zárt lábbakkal összekuporodunk, mert ha a gerincet villámcsapás éri, az elektromos töltés „átfolyik” rajta. A hátizsákunkkal szigeteljük el magunkat a faltól és a földtől és próbáljuk túlélni. Soha ne ragaszkodjon a nedves láncokhoz, soha ne bújjunk fák alá – villámcsapás érheti őket.
 
Vannak olyan betegségek, amelyek esetén jobb lemondani a hegyekbe járásról?
Természetesen minden szív- és érrendszeri betegség ellenjavallat a megerőltető hegyi utakra. Ide tartozik a korábbi szívroham, stroke. Ilyen esetekben mindenki konzultáljon a kezelőorvosával egy tervezett túra előtt. Ezekben a betegségekben szenvedőknek nem javasoljuk a magashegyi túrát, nekik érdemesebb alacsonyabb hegyeket – Gorce, Besszádok – választani.
 
Mit ne felejtsünk el, ha a hegyekbe indulunk? Tapasztalt hegymászóként és túravezetőként mit tanácsolna a turistáknak?
Mielőtt a hegyekbe indulunk, főleg a magasabb régiókba, alaposan meg kell tervezni az utat. Az otthon maradottak közül ne felejtsünk el valakit értesíteni arról, hogy merre tartunk, milyen útvonalat megyünk fel majd vissza, és többé-kevésbé mikor tervezünk visszaérni.
 
Mi a helyzet a ruházattal?
A nyári meleg ellenére is minimum túracipő a legjobb választás, ne feledjük a meleg kabátot és legyen nálunk valamilyen esőálló ruhadarab. Tegyünk a hátizsákba zseblámpát vagy fejlámpát és izoterm fóliát. Túra előtt ne felejtsük el teljesen feltölteni a mobiltelefonunkat, melybe írjuk be a legszükségesebb telefonszámokat (985 vagy 48 601 100 300), de ha szükséges, hívhatjuk a 112-es telefonszámot is.
Természetesen gondoskodjunk magunkról és nagyon fontos a megfelelő folyadékbevitel. Ez minimum egy liter egy több órás kiránduláshoz. Ne feledkezzünk meg a fizikai felkészülésről és az akklimatizációról sem – ha még nem érezzük elég jól magunkat, az első napokban a hegyek alsó részen túrázzunk, a nehezebb túrákat hagyjuk későbbre. A hegyek nem futnak el, megvárnak. De mindenekelőtt ne felejtsük el magunkkal vinni a hegyekbe józan eszünket.
 
Mieczysław Ziach a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat közel 40 éves tapasztalattal rendelkező hivatásos hegyimentője. Több száz mentési akcióban vett részt, 14 éven át volt a kiképzés vezetője, jelenleg a TOPR vezetőjének helyettese. Családi indíttatásának köszönhetően mindig is kapcsolatban állt a hegyekkel, nagyapja a Tátra híres hegyivezetője és a TOPR hegyimentője volt.
Forrás és fotó: https://www.medonet.pl 

2 megjegyzés:

  1. A Tátrában vannak könnyű hegyek, én évek óta ezeket mászom, vagyis a könnyű utakat.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...