2020. június 17., szerda

A szinte láthatatlan, ezért varázslatos hiúz

Nem láttam, ahonnan jött. Amikor észrevettem, már ott ült előttem.
Eurázsiai hiúz (Lynx Lynx)

Az eurázsiai hiúz a minket körülvevő természet legtitokzatosabb fenevadja. A hiúzzal kapcsolatos első tapasztalataim majdnem 15 évesek, akkor még távcsővel a kezemben, kamera nélkül. Az első hiúznyomok felismerése, az útvonalak és az időpontok feljegyzése az akkoriban számomra még ismeretlen nyomok, jelek rögzítése.

De az idő haladtával egyre több tapasztalatot szereztem, és az elmúlt 15 évben kb. 30 alkalommal találkoztam ezzel a fenevaddal. Nagyon nagyra értékelem ezeket a találkozásokat, melyek élénken élnek az emlékeimben. A hiúzokról készült fotókon sosem a fénykép minőségét nézem, mindazonáltal a fotósnak sok mindenen át kell esnie egy ilyen ritkaságszámba menő fotó elkészítéséért. Éveken át tartó megfigyelés, megismerés és millió gondolat, miért, mikor, hol, hogyan?





Nagyjából 10 év telt el ezzel a családdal való találkozásom óta. Az erdő szélén pihentek, amikor észrevettem őket. Azt hiszem, 10 év telt el a családdal való találkozás óta. Az erdő szélén pihentek, amikor észrevettem őket. Ültem egy fenyőcsonkon és figyeltem, ahogy a két kölyök az anyjukhoz rohan. Két órán át ültem ott, ám a hiúz nem akart felkelni, csak a kölykök miatt néha átfordult a másik oldalára. Amikor sötétedni kezdett, lassan szedelődzködni kezdtek, és ekkor volt lehetőségem lefotózni ezeket a csodálatos lényeket. Megvártam a teljes sötétséget, és amikor a hiúzok eltűntek a sötét erdőben, összecsomagoltam és hazamentem.

A hegygerincen történő találkozás éppen karácsony előtt történt, ez egy kedves ajándék volt számomra. A gerincen lévő nyomok azt mutatták, hogy a hiúz már hosszú ideje a meredek sziklás gerincen mozog. Decemberben és januárban nem lehet sokáig ülni a tátrai erdőkben, sokszor a nappali hőmérsékletek is igen alacsonyak, este pedig fagy van, amely nem túl kellemes érzés az erdőben. Egy barátommal már lefelé tartottunk a gerincről, sajnos ismét bármilyen értékelhető nyom nélkül. Már csak a meredek lejtő utolsó része volt előttünk, amikor a szinte teljes sötétben észrevettem a hiúzt. Nem tudom, honnan jött, egyszer csak ott állt előttem. Szememhez emeltem a keresőt, készítettem néhány felvételt, majd a hiúz a gerincen át eltűnt a sötétben.

Egy alkalommal csaknem egy órán keresztül volt szerencsém egy hiúzt megfigyelni. Pontosan 52 percig tartott. Ebben a történetben a természet adott nekem nagy tapasztalatot. Azzal kezdődött, hogy megfelelő helyet keresetem az őz fényképezésére. Kis rétet kerestem, ahol friss tavaszi fű nő, amelyet kedvelnek az őzek. Megtaláltam a rétet, és elkezdtem a megfigyelését. Öt, a rét széléről történt álcázott kísérlet után egy őzet sem láttam. Már arra gondoltam, hogy megváltoztatom a helyszínt, és máshol keresek valami alkalmas helyet. Egyik reggel, amikor ismét dolgom végezetlenül indultam haza a rétről, egy keresztező kis ösvényen észrevettem egy friss hiúznyomot a sárban. A szemem felragyogott, mint a nap, azonnal elfelejtettem a hiábavaló kísérleteket. Újrakezdődött a megfigyelés, egy pillanatra sem vettem le a szememet a rétről. Három héten belül hét kísérlet után már nem nagyon bizakodtam. Azt mondtam magamnak, hogy még öt alkalommal megpróbálom, de egész héten egyszer sem láttam semmit. Végül újabb két hét telt el, és egy este ismét kimentem a rétre, immár 11. alkalommal. Ez viszont varázslatos szám lett. A hiúz kijött a rétre, leült egy kidőlt fa gyökerére és figyelte a környéket.

Tökéletesen álcázva voltam, megpróbáltam fényképezni és filmezni. Körülbelül 20 percig ült ott, aztán lemászott a földre, és átment egy másik gyökérre, ahol újra leült, majd végül lefeküdt.
Nem akartam hinni a szememnek, hogy tőlem 30 méterre fekszik egy hiúz, kényelmesen elhelyezkedik, majd pár perc múlva becsukja a szemét, és elalszik.
Három történetet osztottam meg a hiúz megfigyelésekről. Az összes megfigyelésem és a hiúzokkal való találkozásaim, amelyeket az idők során átéltem, Szepestapolca (Spišská Teplica) és Szépfalu (Šuňava) erdeiben történtek.
Soha nem követtem a hiúz nyomát és nem figyeltem meg sem természetvédelmi területen, sem más, a természetvédelmi törvény hatálya alá tartozó élőhelyeken.

Forrás és fotók: https://www.wildlifeblog.eu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...