2019. július 31., szerda

A túravezető a tátrai természetben mutatja meg a turistáknak a medvéket

„A szabad természetben történő medvék megfigyelése elsősorban a nyugat-európai turistákat vonzza” – mondta Erik Ševčík, akinek turistairodája a világ minden sarkából a régióba érkező látogatókat kalauzolja a Tátrában. Az iroda egyik népszerű szolgáltatása a barnamedvék megfigyelése a Magas- és Liptói-Tátra völgyeiben.
„Több mint öt éve járok a medvék nyomában, mindig csak a nyári szezonban, július 15 és október 31 között. Eben az évben igen nagy az érdeklődés, így egy héten háromszor is a tátrai völgyekben vagyok” – mondja Ševčík. Voltak ügyfeleim Ausztráliából, az USA-ból, sőt Indiából és Dubajból is. Olyan országokból a legnagyobb az érdeklődés, mint Hollandia, Dánia, Franciaország, Belgium és hasonlók, ahol medvékkel csak az állatkertben lehet találkozni. „A szlovákok kevesebben vannak, itthon egyelőre nincs nagy érdeklődés” – fűzi hozzá Ševčík, aki több száz embert kísért már a tátrai völgyekbe. Az ügyfeleket legtöbbször a Csendes- (Tichá dolina), a Köves- (Kamenistá dolina) és a Sebes-völgybe (Bystrá dolina) vezeti a Magas- és a Liptói-Tátrában.

Kora reggel indulnak, amikor még nincs meleg, és nagyobb az esély a medvék megpillantására. Megszokott helyekre kalauzolja a vendégeket, ahonnan zavartalanul lehet megfigyelni a medvéket, többnyire a barlangjaik közelében. „Valóban óriási élmény látni őket természetes környezetükben, ugyanott és ugyanabban a völgyben tartózkodni. ahol a medvék, ahol a turistákat nem választja el semmiféle kerítés a ragadozóktól. Gyakran megfigyelhetjük, ahogy játszanak, bolondoznak, vagy a fülüket vakarják” – magyarázza Ševčík. Szerinte az utolsó évtizedben nőtt a medvék száma a legnagyobb szlovák nemzeti parkban. „Gyakran látni anyamedvét, két-három, nagyon egészségesnek látszó boccsal. Kevesebb arra az ember, nyugalomban élhetnek, így természetesen szaporodnak” – állapítja meg a túravezető. Biztosítja az olvasót arról, hogy aggodalomra semmi okunk sincs, mert a medvék nem keresik az ember társaságát, sőt, kerülik azt. Maga is megélt hasonló helyzeteket az USA-ban, amikor ezek a ragadozók a sípályákon mozogtak, de a helyiek számára az élet megszokott részét képezték.
Amikor a völgyben haladunk, zajosak vagyunk, beszélgetünk, ha a pataknál vagyunk, a vizet csapkodjuk, hogy a medve észrevegyen minket, minek következtében ha a közelben tartózkodik, megfordul, és elmegy” – nyugtat meg Ševčík. Az ügyfelekkel mindig csak a jelzett turistautakon halad, sosem tér le azokról, állandóan figyelmezteti őket, hogy nézzenek alaposan körül. Álljanak meg egy pillanatra, és bizonyára észrevesznek valamit.
A medvéket általában 200 méter távolságból figyelik meg.
„Múlt héten megtörtént velünk, amikor az egyik megszokott helyen jártunk, hogy egy anyamedve két bocsával éppen akkor lépett ki a törpefenyőből. Fantasztikus volt. Kedvező volt, hogy a szél éppen felénk fújt, így nem fogtak szagot, a törpefenyő fölött álltunk, így csak a fejünk látszott ki. Ekkor csak 100 méternyire voltak tőlünk, mégis biztonságban voltunk, mert köztünk volt a völgy feneke és a patak. Szépen megfigyelhettük, hogy amint megfordult a szél, fölemelték az orrukat, szemmel láthatóan szagot fogtak. Az anyamedve rögtön parancsot adott a kicsiknek, és elbújtak a törpefenyvesben” – meséli egyik kalandjukat a tátrai turistavezető, aki kisebb csoportokkal, általában öt emberrel indul a medvelesre.
Fordította: Pálossy László
Forrás és fotó: https://spis.korzar.sme.sk


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...