„A
szabad természetben történő medvék megfigyelése elsősorban a nyugat-európai
turistákat vonzza” – mondta Erik Ševčík, akinek turistairodája a világ minden
sarkából a régióba érkező látogatókat kalauzolja a Tátrában. Az iroda egyik népszerű
szolgáltatása a barnamedvék megfigyelése a Magas- és Liptói-Tátra völgyeiben.
„Több
mint öt éve járok a medvék nyomában, mindig csak a nyári szezonban, július 15
és október 31 között. Eben az évben igen nagy az érdeklődés, így egy héten háromszor
is a tátrai völgyekben vagyok” – mondja Ševčík. Voltak ügyfeleim Ausztráliából,
az USA-ból, sőt Indiából és Dubajból is. Olyan országokból a legnagyobb az
érdeklődés, mint Hollandia, Dánia, Franciaország, Belgium és hasonlók, ahol
medvékkel csak az állatkertben lehet találkozni. „A szlovákok kevesebben
vannak, itthon egyelőre nincs nagy érdeklődés” – fűzi hozzá Ševčík, aki több
száz embert kísért már a tátrai völgyekbe. Az ügyfeleket legtöbbször a Csendes-
(Tichá dolina), a Köves- (Kamenistá dolina) és a Sebes-völgybe (Bystrá dolina) vezeti
a Magas- és a Liptói-Tátrában.
Kora
reggel indulnak, amikor még nincs meleg, és nagyobb az esély a medvék
megpillantására. Megszokott helyekre kalauzolja a vendégeket, ahonnan
zavartalanul lehet megfigyelni a medvéket, többnyire a barlangjaik közelében. „Valóban
óriási élmény látni őket természetes környezetükben, ugyanott és ugyanabban a
völgyben tartózkodni. ahol a medvék, ahol a turistákat nem választja el
semmiféle kerítés a ragadozóktól. Gyakran megfigyelhetjük, ahogy játszanak,
bolondoznak, vagy a fülüket vakarják” – magyarázza Ševčík. Szerinte az utolsó
évtizedben nőtt a medvék száma a legnagyobb szlovák nemzeti parkban. „Gyakran
látni anyamedvét, két-három, nagyon egészségesnek látszó boccsal. Kevesebb arra
az ember, nyugalomban élhetnek, így természetesen szaporodnak” – állapítja meg
a túravezető. Biztosítja az olvasót arról, hogy aggodalomra semmi okunk sincs,
mert a medvék nem keresik az ember társaságát, sőt, kerülik azt. Maga is megélt
hasonló helyzeteket az USA-ban, amikor ezek a ragadozók a sípályákon mozogtak,
de a helyiek számára az élet megszokott részét képezték.
Amikor
a völgyben haladunk, zajosak vagyunk, beszélgetünk, ha a pataknál vagyunk, a
vizet csapkodjuk, hogy a medve észrevegyen minket, minek következtében ha a
közelben tartózkodik, megfordul, és elmegy” – nyugtat meg Ševčík. Az
ügyfelekkel mindig csak a jelzett turistautakon halad, sosem tér le azokról, állandóan
figyelmezteti őket, hogy nézzenek alaposan körül. Álljanak meg egy pillanatra, és
bizonyára észrevesznek valamit.
A
medvéket általában 200 méter távolságból figyelik meg.
„Múlt
héten megtörtént velünk, amikor az egyik megszokott helyen jártunk, hogy egy
anyamedve két bocsával éppen akkor lépett ki a törpefenyőből. Fantasztikus
volt. Kedvező volt, hogy a szél éppen felénk fújt, így nem fogtak szagot, a
törpefenyő fölött álltunk, így csak a fejünk látszott ki. Ekkor csak 100
méternyire voltak tőlünk, mégis biztonságban voltunk, mert köztünk volt a völgy
feneke és a patak. Szépen megfigyelhettük, hogy amint megfordult a szél,
fölemelték az orrukat, szemmel láthatóan szagot fogtak. Az anyamedve rögtön
parancsot adott a kicsiknek, és elbújtak a törpefenyvesben” – meséli egyik kalandjukat
a tátrai turistavezető, aki kisebb csoportokkal, általában öt emberrel indul a
medvelesre.
Fordította:
Pálossy László
Forrás
és fotó: https://spis.korzar.sme.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése