2019. január 9., szerda

Őszi túra a Kapor-csúcsra... ...helyett a Nagy-Hincó-tóhoz


2018 október végén egyik Tátrai túra célunk a Kapor-csúcs volt. A hegy azonban ismét gondoskodott róla, hogy nehezítse odajutásunkat. Annyi látnivalót mutatott magáról útközben, hogy egész nap csak ezt mondogattuk : „oda nézz, milyen szép, itt is álljunk meg”. Na, így messze van ám a Kapor-csúcs! A késő őszi napok, meg amúgy is rövidek már. Még csak a Menguszfalvi-völgy tetején, a meredek, kanyargós, köves ösvényen bandukoltunk felfelé, de a völgy, már rég árnyékba burkolózott alattunk. A tiszta égen a napot már nem láttuk. A hőmérőben a folyadék is tudta, mit ésszerű ilyenkor tenni, elindult gyorsan lefelé, akár csak az összes ember rajtunk kívül. Azzal tisztában voltunk, hogy rövidített túra lesz, a Kapor-csúcs ugrott, de az 54 méter mély tavat még szerettük volna látni.

Kezdődött az aggódás. Bevilágítja még a nap? Ha igen, odaérünk még addig? Van értelme még megpróbálni, és felfelé menni 1950 méterig, a nehéz felszereléssel? Minden lépéssel csak nőtt bennem az aggodalom, és egyre inkább meg voltam győződve arról, hogy ott már nem ideálisak a fényviszonyok a fotózáshoz. De nem szokásunk feladni, így végül felmentünk, és egy szép látvány fogadott.
Lefelé igyekezve, már éppen besötétedett, mikor a fenyvesben feltűnt egy lámpa fénye. Nem gondoltuk, hogy van ott még fent bárki is, és hogy még felfelé tart ilyenkor, egyedül. Átfutott a fejemben pár verzió: eltévedt turista, profi hegymászó, öngyilkosjelölt, esetleg medve fejlámpával. Közeledvén, láttam, hogy egy ősz hajú ember, égig pakolt szállítmánnyal. Viktor Beránek, a Hunfalvy-völgyi menedékház vezetője menetelt felfelé, hihetetlen terhével, szokás szerint rövidnadrágban (+2 C fok). Több mint 40 éve ezt csinálja. Élmény volt személyesen is találkozni vele.
További fotók: krassonitz.myportfolio.com
Forrás: Krassonitz Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...