A Tar-pataki-völgy a Magas-Tátra
déli oldalának legnagyobb völgyrendszere (amely tulajdonképpen két nagy
völgyből, a Nagy- és Kis-Tarpataki-völgyből áll), amely központi fekvésének és
jó megközelíthetőségének köszönhetően napjainkban a turisták érdeklődésének
homlokterében helyezkedik el. Ez azonban nem volt mindig így, amit mindennél
jobban szemléltetnek a Tátra feltárásában, megismertetésében döntő szerepet játszó
tudósoknak, kalauzíróknak a völgyről fennmaradt feljegyzései, melyekből tisztán
láthatjuk, hogyan vált nem csak a Tar-pataki-völgy, de vele együtt az egész
Magas-Tátra a vad, félelmetes sziklák világából a Tátra legszebb ékévé…
A Tátra növényvilágának neves
tudományos kutatója, Mauksch Tamás (1749–1832) nagyszalóki evangélikus lelkész
hosszú évtizedeken át vezette a hazai és külföldi tudósokat a Tátrában, miközben
szinte az egész hegységet bejárta. A hegyek jó ismerője ezt írta a
Kis-Tarpataki-völgyről:
„… Ez a völgy a legvadabb Tátra
völgyek egyike. Csupán a kezdetén vannak füves helyek, aztán csak
sziklatörmelék következik, miért is kizárólag zergevadászok keresik fel. …”
Mauksch kortársa volt a
nagylomnici Berzeviczy Gergely (1763-1822), a tátrai turisztika egyik úttörője,
aki 1802-ben ezt jegyezte fel a Tar-pataki-völgyről:
„… Ebben a völgyben csupán
zergevadászok és gyógyfűkeresők fordulnak meg, különben minden puszta és elhagyatott.
…”
Id. Szontagh Miklós (1843-1899),
Újtátrafüred megalapítója „A Magas-Tátra és hegyvidéke” című, 1895-ben
megjelent művében már ezekkel a szavakkal jellemzi a Tar-pataki-vízeséseket:
„… A Tátra legszebb éke a Csorbai tó
és a három Tátrafüred, úgy fekvésénél, mint fejlettségénél fogva. Ezen
ékszerben a természetes drága kövek a Tarpataki-vízesések. …”
Fotó: Németh Sarolta
