2018. november 26., hétfő

Viharok a Tátrában


1915. november 18-19 – Ótátrafüred, Újtátrafüred.
Ebben a viharban elpusztult 1266 hektár erdő, megszűntek a sűrű, vadregényes fenyőerdők, a legendás tátrai rengetegből kopár, mellmagasságú tuskókkal tarkított hegyoldalak maradtak.
A nagy pusztítás egyik oka, hogy a tátrai rengeteg már régen monokultúrás, azaz egy fafajból álló erdővé vált, mert a XIX.-XX. században az őshonos jegenyefenyők helyett nagy mennyiségben telepítettek lucfenyőt. Ennek eredményeképpen a 1000-1200 méteren fekvő települések határában is lucfenyvesek húzódtak, pedig ebben a magasságban még megél a kőris, a bükk és a gyertyán is.
A lucfenyő azért nem bizonyult jó választásnak, mert a nagy szélviharok idején a néhol gyökerestül kicsavart fák dominószerűen döntik ki egymást az ugyanolyan korú és fajtájú fákból álló fenyőerdőben. A lucfenyők úgynevezett tányérgyökérzete nem hatol egy méternél mélyebbre a talajba, így nagyon érzékeny a széldöntésre (ellentétben például a vörösfenyővel).

A népnyelvben „Lengyel szélnek”, hivatalosan azonban lejtőviharnak nevezett viharokat erősen lökéses, turbulens szél jellemzi, amely a hegy széliránnyal átellenes oldalán fúj. Olyan erős légáramlás váltja ki, amely merőleges a hegyvonulatra. További feltétele a stabil légkör, esetleg a légkör magasabb szintjein tapasztalt hőmérsékleti inverzió, amikor a levegő a magasban nem hűvösebb, hanem éppen melegebb.
Ilyen körülmények között a hegy felé áramló levegőtömeg egy része hullámszerűen átbukik a gerincen a hegy túlsó oldalára, ahol az áramlás tovább erősödik. A folyamat ahhoz hasonló, mint amikor a hegyi patak vize átbukik egy kövön, aminek következtében átmenetileg felgyorsul az áramlás.
A Magas-Tátra földrajzi helyzete is közrejátszik abban, hogy a lejtővihar ennyire meg tud erősödni. Északon a Nowy Targi-medence, míg délen a Poprádi-medence sík területéből a hegység főgerince és csúcsai 2000 méteres falként emelkednek ki. Emiatt az északról és északkeletről érkező légtömegek beleütköznek a hegységbe, és felemelkedésre kényszerülnek. A hegység és a medencék közötti két kilométeres szintkülönbség nagy nyomáskülönbséget alakít ki, ami miatt felgyorsul a levegő áramlása.

Fotó: lesytanap.sk
2004. november 19 – péntek – 15:30 – 18:00.
A Magas-Tátra legerősebb, 283 km/h széllökését 1965. november 29-én mérték a Kő-pataki-tónál. Ehhez a rekordokhoz képest 2004 novemberében „csak” 209 km/h sebességűek voltak a legerősebb széllökések, viszont ez a vihar jobban sújtotta az erdős és a lakott területeket.
A szélvihar a Podbanszkó és Barlangliget közötti sávon pusztított, összesen több mint 12.600 hektáron, hozzávetőlegesen 50 km hosszú és helyenként 5 km széles sávon, 700 és 1350 méter tengerszint feletti magasság felett. A vihar során elpusztult mintegy 2,8 millió m3 fa, miközben Szlovákia éves fakitermelése 6 millió m3
Az elpusztult fák 75,5 %-a lucfenyő, 8,2 %-a erdei fenyő, 6,9 %-a vörösfenyő, 1,6 %-a jegenyefenyő, és 7,8 %-a egyéb lombhullató fa volt. A vihar során a Lomnici-csúcson 170 km/óra, a Kő-pataki-tónál 200 km/óra, az erdő felső határán (1480 m) 230 km/óra, a tátralomnici felvonó Start átszállóállomásánál (1150 m) 80 km/óra, Felsőerdőfalván (820 m) 130 km/óra, míg Poprádon (700 m) 120 km/óra volt a legerősebb mért széllökés sebessége. 
A vihar után két évvel, 2006 májusában figyelték meg a természeti csapás által érintett alacsonyabban fekvő területeken a szúfélék első spontán rajzását. A vihar óra eltelt több mint kilenc évben tapasztalható szútámadás a TANAP kezelésében lévő állami erdőkben több mint 2.254.000 fát sújtott, amely közel azonos a 2004-es szélviharban érintett mennyiséggel.
2012 végéig a mesterséges erdőtelepítés során elültetett facsemeték száma elérte a 3.800.000 darabot. Ennek kétharmad részét tűlevelű fák (közönséges lucfenyő, európai vörösfenyő, jegenyefenyő és erdei fenyő), egyharmad részét pedig lombhullató fák (leginkább berkenye, nyír, éger, kőris, juhar, szil és nyár) teszik ki. Az erdőmegújítási projekt keretében elfogadott ütemterv szerint a viharban elpusztult területeken az eredeti állapot visszaállításának intervallumaként 15-20 év lett maghatározva.

2013. március 15.
2013. március 15-én is létrejött egy erős lejtővihar a hegységben, a legerősebb széllökések sebessége akkor elérte a 238 km/h-t.

Fotó: Adam Brzoza
2013. december 25 – Karácsony – Halny.
2013 karácsonyán déli irányból fújó szél bukott át a gerincen, így a Tátra lengyelországi területén döntötte ki a fákat. A lengyelek által halny-nak nevezett viharban 153 ezer m3 fa dőlt ki vagy tört ketté, főleg a Kościelisko-völgy környékén.
A halny egy főn típusú szél, amely Dél-Lengyelországban, a Kárpátokban és a Szudéta-hegységben ismert. A legerősebb ilyen típusú szél a Havasalján (Podhale) fúj, ahol a Tátra csúcsairól alábukva jelentős pusztítást okozhat. Ez egy meleg, száraz és viharos bukószél, amely a hegygerincről a völgyek irányában fúj. 
A hegység lengyel oldalán a legerősebb (becsült) széllökés a Gáspár-csúcson fordult elő (288 km/h – 1968). Abban a viharban a 2013. Karácsonyihoz hasonló nagyságrendű, vagyis mintegy 150 ezer m3 fa pusztult el.

2014. május 15 – csütörtök.
A májusi szélvihar mintegy 100 ezer darab (82 ezer m3) fát döntött ki gyökerestől vagy tört derékba a Tátrai Nemzeti Park területén, és mintegy 30 hektáron tett kárt a tíz évvel ezelőtti pusztítás után telepített ültetvényekben. Az idei viharkár viszont meg sem közelíti a 2004-est, egyrészt kisebb volt a szélsebesség, másrészt kevesebb fa van már lábon, mint tíz évvel ezelőtt. A mostani szélvihar további érdekessége, hogy nem ősszel csapott le, mint ahogy a helyiek megszokhatták, hanem késő tavasszal.
Összeállította: Nagy Árpád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...