2018. november 2., péntek

A halál nem válogat – avagy tisztelet a hegyimentőknek


Magas-Tátra. A világ legkisebb magashegysége, Szlovákia büszkesége, és kihívás minden természetkedvelő ember számára. A nyugodt, békés hegyek, a gyönyörű erőd, tavak, vízesések, sziklafalak mellett azonban van az éremnek egy másik oldala is.
Forró, nyári nap volt. 1973-at írtak, és egy fiatal, 20 éves kezdő hegymászó a Magas-Tátra sziklafalai felé tartott. A komor, sötét felhők azonban közvetlenül azután megállították, miután leszállt az ülőszékes felvonóról a Szoliszkó menedékháznál. Miközben a barátaival az ablakon keresztül nézték a szörnyű vihart, egy ijedt ember érkezett a menedékházba – villám csapott a nyeregbe, melynek következtében a közelben mindenki a földre zuhant, mindenki eszméletlen.
A fiúk azonnal elindultak, hogy segítsenek, de már útközben találkoztak olyanokkal, akik rögtönzött hordágyon egy sokkot kapott nőt hoztak lefelé. Néhány méterrel magasabban feküdt a férje, akit sajnos nem sikerült újraéleszteni. Az asszony megkérdezte: „Nagyon szenved a férjem?”. „Nem szenved” – mondta, ami nem volt teljesen pontos válasz…
Két nappal később a fiatal hegymászó az újságban olvasta a szomorú hírt: „A Magas-Tátrában egy vihar során villám csapott egy házaspár mindkét tagjába. Amíg a nő csak sokkot kapott, addig férje sajnos nem élte túl a villámcsapást. A házaspár nászúton volt a Tátrában…”.

Ez az a történet, amely a fiatal hegymászót, Jaroslav Švorcot – aki ma már tapasztalt hegyimentő – elindította ezen a pályán. Valakinek ezt is csinálnia kell. És ki másnak, mint azoknak a fiúknak, akik a hegyekben élnek, ismerik a hegyek ritmusát, a menedékházak bérlőit, a teherhordókat, a hegymászókat. Azoknak, akik mindig elsőként érkeznek egy szerencsétlenség helyszínére.
A rendelkezésre álló adatok szerint eddig (2018. március) 1194 haláleset történt Szlovákia magashegységeiben.  A Poprádi-tó közelében található Szimbolikus temetőben több mint 400 név szerepel az ott elhelyezett emléktáblákon. A kápolna harangjának felirata: „A holtaknak emlékül, az élőknek figyelmeztetésül”.
A baleseteknek különböző okai voltak: a felkészületlenség miatt leküzdhetetlen akadályt jelentő magashegyi terep, lezuhanás, lavina, villámcsapás, fulladás, kimerültség, fáradtság, szívelégtelenség. A Magas-Tátrában bekövetkezett halálos balesetek 92 %-a véletlen baleset volt. Az áldozatok 88 %-a férfi. A legnagyobb valószínűséggel 21 és 30 év közötti fiatalok halnak meg. A leggyakrabban augusztusban, és a szombati napokon. Ezt mondják a statisztikák.
Jaroslav Švorc, a Tátrai Hegyiszolgálat Önkéntes Egyesület (Tatranská Horská Služba dobrovolný zvor; www.ths-dz.sk) vezetője azonban nem számokat lát, csak embereket. Számos tragédiát látott szolgálati ideje alatt. A „Halál nem válogat” (Smrť si nevyberá) címmel a közelmúltban jelent meg a könyve, melyben mintegy 50 tragikusan végződött történetet ír le a Tátrából. Mint mondta, sokan írtak már könyvet a saját életükről. Ezt a könyvet azonban a halál írta.
Jaroslavot két ok vezérelte, hogy könyvet írjon. Egyrészt hogy az olvasók tanuljanak a leckéből, és az ilyen esetek nem ismétlődjenek meg többé. Másrészt szerette volna bemutatni a hegyimentők munkáját, a láthatatlan hősöket, akik nap mint nap a saját életüket kockáztatják.
A halál valóban nem válogat. Lehet akár tapasztalt hegymászó valaki, vagy felkészült turista. A hegyek szerelmeseinek is vigyázni kell magukra! A magashegyekben olyan terepre lépünk, ahol a természet uralkodik. Azt se felejtsük, hogy a körülményektől függően nem csak a saját életünket kockáztatjuk, hanem azokét is, akik segíteni próbálnak nekünk.
Forrás és fotó: https://dennikreporterky.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...