Túraútvonalak a Zöld-Gąsienica-völgyben

Kuźnice – Boczań-hegy – Gąsienica-szécs

Kuźnicéból (Kuźnice) a Gąsienica-szécsre (Hala Gąsienicowa) két útvonalon juthatunk el, közülük az egyik a kék jelzésen a Boczań-hegy (Boczań) oldalában vezet. A Boczań-hegy erdős hegyoldalán a Skupień-lejtő (Skupnów Upłaz) felé vezető, az alsó részén kövekkel kirakott turistaút egy kilátópontjáról a fák között szép panoráma nyílik a Kalata-rétre (Polana Kalatówki) és a fölötte emelkedő Giewontra. Feljebb a gerincen hosszan emelkedő, alaposan erodálódott törmelékes úton megérkezünk a Király-púpi-nyeregbe (Przełęczy między Kopami), ahonnan már csak fél óra, és megérkezünk a Gąsienica-tisztás szélén található Murowaniec menedékházba (Schronisko Murowaniec).

Esküvő a Lomnici-csúcson

Azok, akik 2018. augusztus 28-án feljutottak a Magas-Tátra második legmagasabb csúcsára, nem csak a máskor megszokott panorámában gyönyörködhettek, hanem szerencsés esetben egy nem mindennapi esemény, egy esküvői szertartás szemtanúi is lehettek. A lengyel www.tatromaniak.pl oldal olvasója küldte az alábbi fotókat az oldal szerkesztőinek a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2634 m) megrendezett esküvői ceremóniáról, melyen az ifjú páron és az anyakönyvvezetőn kívül néhány vendég vett részt. Az ilyen környezetben megrendezett esküvői minden bizonnyal sok természetszerető ember álma, az ifjú párnak ezúton is sok boldogságot kívánunk!

Savval támadta meg a fákat a Tátrában

Néhány héttel ezelőtt ismeretlen elkövető 14 fenyőfát támadott meg savval a Magas-Tátrában, Barlangliget közelében. A megrongált fák közül a legidősebb 130 éves volt. A rongálásnak a hatóság tudomására jutását követő vizsgálat megállapította, hogy az ismeretlen az észlelés előtt kb. két héttel fűrésszel mély bemetszéseket ejtett a fák törzsén. Ezeket a mély bevágásokat olyan savval töltötte fel, amely a fák lassú kiszáradását eredményezik. A megtámadott egészséges fenyőfák néhány ága már most elhalt, ezek a fák kb. két hónap múlva teljesen ki fognak száradni. A vizsgálat nem tudta megállapítani sem az elkövető személyazonosságát, sem pedig a motivációját, az üggyel jelenleg a rendőrség foglalkozik.

Mégiscsak lesz via ferrata a Magas-Tátrában?

A legfrissebb hírek szerint lengyel partnereivel együttműködve a Szlovák Turisták Klubja (KST) építheti ki a Tátra első via ferratáját a Malompataki-völgyben (Mlynická dolina). El lesz a Magas-Tátra első via ferratája, amely a tervek szerint 2020-ban lesz elérhető, jelenleg az Elülső-Szoliszkó közelében tervezett útvonal nyomvonalának előkésztése zajlik. „Egy biztonságos, de mégis magasabb adrenalin szintet biztosító útvonalat szeretnénk kiépíteni a felkészült turisták számára” – mondta Dušan Valúch, a KST főtitkára. Az útvonal bárki számára hozzáférhető lesz, de nem feltétel nélkül. A KST a Hegyi Mentőszolgálattal (HZS) együttműködve szeretné megoldani a via ferrata működésének feltételeit, hasonlóképpen, ahogy a Kis-Fátrában található via ferrata felügyeletét is a hegyimentők látják el. A ferrata egy nehezen megközelíthető magashegyi útvonal lesz, olyan biztonsági elemekkel felszerelve, mint pl. drótkötél, hágcsók, létrák és hidak.

Profi útonállók a Magas-Tátrában

Érdekes jelenséggel találkozhatnak a túrázók a Magas-Tátra egyik legforgalmasabb turistaútján, a Tarpatak-völgyből a Zamkovszky menedékházhoz vezető piros jelzésen. Az elmúlt évek során a törpefenyők közt kanyargó gránitsziklás ösvényen mi is több alkalommal összefutottunk a környék útonállóival, akik ma már helyi látványosságként szobroznak az út közepén, és szedik az áthaladásért, illetve a fotózásért járó díjat. Forgalmasabb időszakokban szabályos dugó is kialakulhat az ösvényen, amikor a meglepett, lelkes turisták „alkudozásba” kezdenek egy-egy felbukkanó útonállóval. Sokan szívesen engednek a zsarolásnak egy jó fotó, egy nem mindennapi szelfi kedvéért, de aki jobban megfigyeli a ravaszdi viselkedését, annak feltűnhet, hogy egy begyakorolt, és látszólag jól működő megélhetési forrásról van szó.

A fenyők közül egyszer csak felbukkanó állat jámbor, sőt kimondottan barátságos pofával közelít az emberekhez. Nagyobb turistaforgalomban pedig olyan magától értetődően bandukol az emberek közt, hogy sokaknak fel sem tűnik, hogy nem kutya, hanem róka haladt el mellettük. Viszont az állat pontosan tudja, hogyan hívhatja fel magára a figyelmet. Amikor fotózzák, a róka leül, és szabályosan pózol a kameráknak. Pofája szelídséget és értelmet áraszt, és már-már megsimogatnánk, annyira cukinak tűnik a vadállat. Mindent megtesz a jó fotóért, de hamarosan kiderül, nem ingyen dolgozik. Pár perc elteltével tekintete elkomorodik, a meleg szempárok fürkészővé vállnak, és szinte tapinthatóvá válik az állat türelmetlensége.

150 éve született Hoepfner Guidó

150 évvel ezelőtt, 1868. augusztus 23-án Szepesváralján született Hoepfner Guidó Kornél (1868-1945) építész. A lőcsei reáliskola elvégzése után egyetemi tanulmányait 1886-ban a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karán kezdte. Egy év után átlépett az építészeti karra, ahol 1891-ben fejezte be tanulmányait, majd Budapesten telepedett le. 1891-től mérnök-gyakornokként a MÁV magasépítési részlegénél kezdte pályafutását. Itt tervezte a temesvári vasútállomást és az államvasutak ezredéves kiállítását. 1893-ban megnyerte a szabadkai Szent Rókus r.k. templom pályázatát. A századforduló táján Hauszmann Alajos műtermében dolgozott a budai királyi vár átépítési és bővítési tervein. Ezért a munkájáért kapta meg Ferenc Józseftől 1906-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A gyerekek védelméért és az első balatoni gyermekszanatórium építéséért az uralkodó 1912-ben királyi tanácsossá nevezte ki.

A háború után tagja volt többek között a Mérnöki Tanácsnak, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, 1932-től a magyar parlament felsőházi tagja lett. 1945. február 26-án, a II. világháború utolsó napjaiban, Budapesten hunyt el.

Fotók és videók a Tátrából – 2018. augusztus 1-15.

A Magas-Tátra szíve; Lukáš Švolík – egy nap alatt háromszor 100 kg; A Krakkói-szurdok a Koscielisko-völgyben; A Tátra ritkán látott lakója; Daniháza; Pillanatkép a Nagy-Tarpataki-völgyből; A varázslatosan szép Poduplaszki-völgy; A Tátra koronájának talán legismertebb csúcsai; Nem rossz hely; Szép túra, szép fotók; A Lengyel-nyereg; Panoráma; Egy Kriván túra legszebb pillanatai; A Liptói-Tátra egyik eblematikus csúcsa; A csodás kilátást nyújtó Sima-hágó. Vihar; A varázslatos Pieninek. Augusztus első felében ezeket a fotókat és videókat osztottam meg a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján, melyek megtekintéséhez mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Két hegymászó vesztette életét a Tátrában

Két szlovák hegymászó, akik a JAMES Hegymászó Egyesület hete keretében a Poprádi-tónál most zajló összejövetelen vettek részt, augusztus 17-én, péntek este nem tértek vissza a hegymászó túráról. A Hegyi Mentőszolgálat (HZS) tagjai az éjszakai órákban indultak a 41 és 19 éves férfi keresésére, és a Déchy-csúcs (Dračí štít, 2530 m) déli falának alján találtak rájuk. Minden valószínűség szerint a magasból zuhantak le, de ennek körülményei nem ismertek. A zuhanás következtében mindketten olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy életüket a hegyimentők már nem tudták megmenteni. A nehezen megközelíthető terepről szombaton a kora reggeli órákban hozták le a holttestüket.

Az európai mormota (Marmota marmota)

A mormotát nagyon kevés ember ismeri, még a természetjárók közül is kevesen találkoztak vele. A mormotáknak 14 fajtája ismert a világon. Ezek a legnagyobb mókusfélék (Sciuridae), s a rágcsálok (Rodentia) rendjébe tartoznak. A mormoták neme a korai pliocénben – úgy öt millió évvel ezelőtt – Észak-Amerikában nagy, mókusféle formában fejlődött ki. A késői pliocénben – tehát úgy két millió évvel ezelőtt – vándoroltak az első példányok a Bering-földhídon Szibériába és Észak-Ázsiába, s egyre jobban elterjedtek nyugat felé. A mormoták tehát először a jégkorszakban jelentek meg Európában, azaz a pliocént közvetlenül követő időkben. Ezt számos barlanglelet, fosszilis mormotamaradvány is bizonyítja. A köztes időszakban, a melegedés következtében az erdők egyre nagyobb helyet foglaltak el. A mormoták, mint sztyeppei állatok, nem tudtak meghonosodni az erdőkben és így csupán az erdőmentes területeken maradtak meg. Az utolsó jégkorszak után nem maradt más hely számukra, mint a hegyek „sztyeppéi”.

Tátra(alj)i impressziók

Tizenöt éve vagyunk házasok. Ennek örömére elhatároztuk, hogy megmásszuk a Nagyszalóki-csúcsot. Csak mi ketten. A szálláson fiatal recepciós lány fogad. Lenyűgöző tájszólásban beszél. „Lándoki vagyok” – mondja. „Lándoki?! Ott énekeltünk a kórusunkkal kilenc évvel ezelőtt! Gyönyörű a templomuk!” „Azóta már új templomunk van!” – újságolja büszkén a lány.

Nyugtalanság férkőzik a szívembe. Na és?, kérdezem magamtól. Lándokon nagy a népszaporulat, nem fértek már be a régi templomba. Tiszta ügy. Mégis marad bennem valami baljós sejtelem. Nem mintha a modern építészet ellensége volnék. Csak tudom, hogy a gótikus templom mellé építeni egy másikat, elég nagy kihívás.

Reggel nekivágunk a hegynek. Amikor elérjük az alpesi réteket, hihetetlen szabadságérzés önt el. Az utolsó óra kemény. Nem akar vinni a lábam. Küzdök. Egyszer régen anyukámmal visszafordultunk a csúcs alól. Még egyszer nem fog ki rajtam! Hurrá, fönt vagyunk! Rögtön elfelejtem minden bajomat. Boldogan fényképezkedünk a kereszttel. A férjem veszi észre, hogy keskeny nemzetiszínű szalag van rákötve. Piros-fehér-zöld.

Legkönnyebb út a Magas-Tátra csúcsaira

Aki úgy gondolja, hogy a hazai hegycsúcsok már nem nyújtanak elég kihívást, és magasabbra törne, nem is olyan messze kínálja magát a Magas-Tátra. A 2452 méteres Nagyszalóki-csúcs jó indítás: átlag kondival teljesíthető, de aki felmászik rá, megtanulja tisztelni.

A július ugyan nem a Magas-Tátra legjobb hónapja a hektikus időjárás miatt – a szeptember általában kiegyensúlyozottabb –, de valahogy mindig úgy alakult, hogy ebben a hónapban támadtuk meg a Nagyszalóki-csúcsot. A hegytetőt első két fiammal már megjártuk 2011-ben és 2015-ben, most a legkisebb váltotta meg jegyét a magashegyi túrázás káprázatos, de veszélyes világába.

A Nagyszalóki-csúcs (a fenti képen a középső, szlovákul Slavkovský štít) azért jó belépő a 2500-as csúcsokkal megszórt Magas-Tátrába, mert aránylag egyszerű felgyalogolni rá, de mégis azt a csúcsélményt hozza, mint a nehezebb csúcsok. Egy hosszabb, kőlapokkal borított szerpentin és egy még hosszabb köves gerincút visz fel rá, kevés kitett, veszélyesen szakadékközeli szakasszal. Mászni, azaz inkább úgy mondom, hogy a kezeket használni nem kell. Tehát bárki, közepes kondival felbaktathat kb 4 óra alatt az 1200 méter szintemelkedést tartalmazó ösvényen, és 3-4 óra alatt vissza is ér.

Túraútvonalak a Giewont és a Vörös-hegyek körzetében

Kuźnice – Myślenicei-tornyok – Gáspár-csúcs

A zöld jelzésű turistaút Kuźnicéból (Kuźnice) közvetlenül a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) vezet. Az útvonal első, erődben vezető része a Myślenicei-tornyok (Myślenickie Turnie) szikláira vezet, ahol a csúcsra vezető kabinos felvonó átszálló állomása is megtalálható. Az útvonal felső, eleinte törpefenyőben, majd a sziklák között része már sokkal vonzóbb, hiszen széles és egyre kiterjedtebb kilátás nyílik róla a Nyugati-Tátra csúcsaira, a Konrád-völgyre (Dolina Kondratowa) és a Giewontra (Giewont). A Gáspár-csúcsnak ez a technikai nehézségeket nélkülöző megközelítési módja a kevésbé gyakorlott turistáknak is megfelelő lehetőség kínál egy magashegyi környezetbe vezető túrához.

Menetidő: a zöld jelzésen 3 óra.

Távolság: 6,2 km

Szintkülönbség: 977 m.

Nehézség: 2 csillag

Peter Petras: „Meg kellett győzni a feleségemet…”

Amikor Peter Petras (71 éves) 20 ével ezelőtt újra megnyitotta a Rainer kunyhót (Rainerova chata), nem is sejtette, hogy már a következő nap fekete nap lesz a Tátra történelmében, hiszen 1998. július 14-ről 15-re virradó éjjel leégett a Hosszú-tavi menedékház. A lelkesedést és örömöt nagy katasztrófa követte, ahogy Petras mondta, az egyik szeme örült, a másik sírt.

1863-ban Rainer János György egy hangulatos kis menedékkunyhót épített a Reiner-réten (Starolesnianska poľana), nem messze a Tarajkától (Hrebienok), amely halála után gyorsan hanyatlásnak indult. Később még felújították, de a turisták nem nagyon kedvelték egészen addig, amíg a késmárki Peter Petras nem vette szárnyai alá. „Mint teherhordó, a szomszédos Zerge-szállóban dolgoztam, akkor még nem tudtam, hogy a mellett álló kis kőépület volt a Tátra első menedékháza. A kunyhóban akkoriban nagy rendetlenség és rengeteg szemét volt. Egyre erősödött bennem a gondolat, hogy meg kell mentenem a kunyhót” – mondta Petras.

A legjobb túrák gyerekkel a Tátra szlovák oldalán

Sok családban vannak kisgyermekek, akiknek szeretnénk megmutatni a Tátra szépségeit, de nem vagyunk benne biztosak, hogy teljesíthető-e számukra a tervezett túra. Emiatt sokan inkább el is vetik a tátrai nyaralás ötletét. Kellő körültekintéssel azonban sem a gyermekeknek, sem a felnőtteknek nem kell lemondani a Tátra nyújtotta élvezetekről.  Számos túraútvonal és turistaösvény létezik ugyanis, amelyek a legkisebbek számáéra is alkalmasak az első tátrai élmények megszerzésére. Íme néhány túraútvonal, amely a gyermekek számára is megfelelő lehet, leginkább 3 éves kortól.

Fotók és videók a Tátrából – 2018. július 16-31.

A Vörös-tavi-völgy; A Zöld-tó, ahonnan kevesen látják; Amikor füstölög a teherhordó rakománya; Villámárvizek a Tátrában; A sok esős fotó után végre valami biztató: a Halastó ma reggel; A Gerlachfalvi-csúcs a múlt héten; A Menguszfalvi-völgy a Sátán csúcsáról; Szombaton szép idő volt a Tátrában, ahogy ezt a Giewont felé vezető úton készített fotó is bizonyítja; Szombati kilátás a Gerlachfalvi-csúcsról; Lorenz-hágó, a Tátra egyik legszebb hágótúrája; Út a Nagyszalóki-csúcsra; Egy kis humor a hegyekből; Körös körül a Poprádi-tó körül; Egy esős nap utáni csendélet valahol Zakopanéban, miután mindenki és minden rommá ázott; Kedvcsináló fotó a Chocholowi-völgyből; Szép fotó a Liptói-Tátra szépségeiről. A Lomnici-csúcs madártávlatból; A Téry menedékháztól a Jordán-úton át a Lomnici-csúcsra. Július második felében ezeket a fotókat és videókat osztottam meg a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján, melyek megtekintéséhez mindenkinek jó szórakozást kívánok!

145 éve alakult meg a Magyarországi Kárpátegyesület

145 évvel ezelőtt, 1873. augusztus 10-én Ótátrafüreden megalakult a Magyarországi Kárpátegyesület, az ország első, a világ hetedik turista klubja. Az egyesület a Tátra, és általában a Kárpátok feltárására, megismertetésére, az abban az időben fejlődésnek indult idegenforgalom elősegítésére alakult, nem utolsósorban a Szepesség természeti kincseinek kiaknázása céljából. A Kassa-Oderbergi vasút 1871-ben történt megnyitásával az ország távolabbi részén élők számára is elérhető közelségbe került a természet iránti sze­retetükről elhíresült szepesiek által már századokkal azelőtt megismert hegység. A Kárpátegyesület rövid időn belül országos jelentőségű szervezetté vált, mely alakuló felhívásában a következő célt tűzte maga elé:

„Íme természeti kincseknek és ritkaságoknak mily bő anyagi halmaza, a mely nemcsak a szaktudósuknak geológiai, mineralógiai, botanikai és zoológiai tekintetben tanulmányozásra készen áll, hanem a mulatságot és szórakozást keresőnek s vadászat és halászat kedvelőinek élvszomját is teljesen kielégítheti. Hogy azonban ezek a természeti kincsek és szépségek könnyebben kiaknázhatók legyenek szükség, hogy a gátul szolgáló természeti akadályok lehetőleg elháríttassanak, utak s ösvények, menházak, irányzójelek építése s felállítása s alkalmas vezetők felfogadása által kényelmesebben és biztosabban megközelíthetővé tétessenek.”

225 évvel ezelőtti első megmászások a Tátrában

A Fehér-tavi-csúcs (Jahňací štít, 2229 m) a Magas-Tátra főgerincé­nek szép kilátá­sáról híres, leg­keletibb csúcsa, amelyről a kilátás a legszebbek közé tartozik az egész Tátrában. A csúcs egyike a Magas-Tátra tu­risták által is megmászható csúcsainak, amelyről a Magas-Tátra keleti részének valamennyi fontosabb csúcsa látható. A csúcsra ve­zető, a Felső turistaútból a Késmárki-Zöld-tónál (Zelené pleso, 1545 m) elágazó sárga jelzésű turistaút a Vörös-tavi-völ­gyben (Červená dolina) halad. A völgy zárlatá­ban, a Vörös-tavat (Červené pleso, 1811 m) és a Kék-tavat (Belasé pleso, 1865 m) magunk mögött hagyva, egy vaslánc­okkal biztosított szakasz leküz­dése után érjük el a Karó-tavi-átjárót (Kolový priechod, 2118 m), amelyen átkelve a gerinc ny. ol­dalán könnyű, ámde meglehe­tősen hullámzó út ve­zet a csúcsra.

A csúcsról látható többek között a Késmárki-Zöld-tó (Zelené pleso, 1545 m), a Késmárki-Fekete-tó (Čierne pleso, 1579 m), a Sárga-tó (Žlté pleso, 1935 m), a Nagy-Fehér-tó (Veľké Biele pleso, 1612 m), a Zsázsa-tavacskák (Žeruchové plieska, 1763, 1845 m) és a Háromszög-tó (Trojrohé pleso, 1620 m), valamint a Karó-tó (Kolové pleso, 1565 m) a Karó-tavi-völgyben (Kolová dolina). A csúcs első megmászója 1793. au­gusztus 9-én Robert Townson volt egy Grosser Hans nevű zergeva­dász társaságá­ban.

Egy ismert hegymászó és egy hegyivezető a Tátra újabb áldozatai

Augusztus 4-én a délutáni órákban lengyel turisták értesítették a Hegyi Mentőszolgálatot (HZS) arról, hogy a Hincó-tavi-toronyra (Hincová veža) vezető gerincen lezuhant egy hegymászó. A balesetet szenvedett hegymászó több sziklalépcsőn keresztül összességében több mint 100 métert zuhant, a zuhanás egy sziklás teknőben ért véget. A hegyimentők helikopterrel érkeztek a helyszínre, a zuhanás következtében azonban a lengyel hegymászó olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztett, földi maradványait a hegyimentők az ótátrafüredi hullaházba szállították. Mint kiderült, a baleset áldozata Wojciech Czarny lengyel hegymászó, aki májusban megdöntötte a Nyugati-Tátra főgerincén vezető túra gyorsasági rekordját, a 44 km hosszú, 5400 méter szintkülönbségű utat 9 óra 59 perc alatt maga mögött hagyva.

Jelzett utakon kívüli túrázás a Tátra szlovák oldalán

A Tátra déli oldalán a jelzett turistautakon kívül történő mozgást szabályozó rendelkezések kicsit eltérnek a lengyel oldalon érvényes, egy korábbi bejegyzésben közzétett előírásoktól. Az alábbiakban megpróbáljuk összegezni, hogy a Tátra szlovák oldalán hogyan, milyen feltételek megléte esetén lehet elhagyni a jelzett turistautakat. Először is a Tátra szlovák oldalán használható útvonalak három csoportját: vannak jelzett turistautak, vannak jelzés nélküli, csak hegyivezető kíséretében járható útvonalak, és vannak hegymászó útvonalak.

Az első csoportba tartozó útvonalakra lényegében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a Tátra lengyel oldalán, vagyis a jelzett turistautakon – a magashegyi útvonalakat érintő, a téli időszakra (november 1. – június 14. között) érvényes lezárásokat figyelembe véve – bárki túrázhat.

Látkép ivócsarnokkal és promenáddal

Valamikor a 70-es évek végén történt a Tátrában. Az üdülőhely parkjában, amely egykor jobb napokat, kertészt azonban már rég nem látott, délutánonként megjelent egy idős pár. Leültek egy padra, fogták egymás kezét, és néztek a régi, fából készült zenepavilon felé, amely kopott volt, a lépcsője korhadt, és környékét benőtte a gaz.

De az ő képzeletükben napernyős hölgyek és sétapálcás urak élvezték a fürdőzenekar délutáni hangversenyét, és egy régi keringő melódiája szállt a virágokkal szegélyezett, ápolt sétányok felett. Aztán – minthogy a csoda nem történt meg és nem tért vissza a múlt – a két öreg felállt, és szótlanul eltipegett. Ez a kép jutott mindig eszembe osztrák fürdőhelyeken járva, ahol megőrződött és működik mindaz, aminek maradványait itt, az egykori Monarchia keleti felén az utóbbi években megpróbáljuk életre kelteni, ha még lehet.

Nagymamám mesélte, hogy gyerekkorában (XIX-XX. század fordulója) ők sosem nyaraltak külföldön, mert dédapám nem volt hajlandó a jó magyar pénzt külföldön pazarolni. E dicséretes patriotizmus értékéből egy keveset levon, ha ránézünk az akkori térképekre: Pöstyéntől Szovátáig, Bártfától Tusnádig, Stubnyafürdőtől Palicson át Crkvenicáig elég csinos választék volt olyan fürdőhelyekből, ahová útlevél és pénzváltás nélkül is el lehetett jutni.

Vízesések a Lengyel-Tátrában

A nagyobb vízeséseken lezúduló víz mennydörgése már messziről hallható. Az elszabaduló vízcseppek nyáron ködszerűen úsznak a gyors sodrású patakokon képződő vízesések felett. A vízesés egyike a turistákra váró legszebb magashegyi látványosságoknak. A Tátrában is sokkal több vízesés található, mint azt gondolnánk, ezek nagy része azonban kis méretét tekintve név nélkül marad. Több olyan van, amely nem érhető el jelzett turistaúton. Azokat viszont, amelyek a turistautak közelében találhatók, a nagy magasságból lezúduló víz jellegzetes hangja miatt már messziről felismerhetők, és mindenkire mély benyomást tesznek. A rohanó víz ereje és hangja emlékeztet minket a természet erejére, és a lehető legjobban illusztrálja annak frissítő erejét.

A Lengyel-Tátra legismertebb vízesései a Siklawa-vízesés (Wielka Siklawa), valamint a Roztoka-patakon található Mickiewicz-vízesések (Wodogrzmoty Mickiewicza). A Siklawa-vízesés Lengyelország legnagyobb vízesése. Bár a vízesés gyönyörű látvány, nem szabad megfeledkezni róla, hogy emellett veszélyes hely is. A zuhatag jobb oldalán van egy hosszú, jégkorszaki eredetű sima sziklatábla, az úgynevezett „Danielki”, amelyen jegesedés esetén nagyon könnyen meg lehet csúszni. A sziklatábla neve egy szerencsétlenségre emlékeztet, 1924-ben ugyanis itt csúszott ki és vesztette életét Jan Gąsienica Daniel tátrai vezető.

Közzétették a tavaszi zergeszámlálás eredményeit

Többévnyi folyamatos állománybővülés után idén csökkent a Tátrában élő zergék száma, a legutóbbi felmérésen a hegység szimbólumának számító kérődzőkből az elmúlt évi 1042 zergéhez képest idén nyár elején már csak 989 zergét számoltak össze. A Tátrában évente rendszerint kétszer tartanak zergeszámlálást: az állatokat a hegység teljes területén – vagyis annak szlovák és lengyel részén is – megszámolják. A szlovák és a lengyel Tátrai Nemzeti Park munkatársai által közösen, önkéntesek segítségével végzett legutóbbi állományfelmérésből kiderült, hogy az ott élő zergék száma az egy évvel korábbi és a tavaly őszi adatokhoz mérten is csökkent, az előbbihez képest mintegy félszáz, az utóbbihoz viszonyítva 274 példánnyal. Az összeszámolt 989 zergéből 94 volt idei gida. A friss adatok ismét igazolták, hogy az állomány nagyobb hányada a hegység szlovák oldalán él, ott 691 zergét számoltak össze, míg a lengyel oldalon 298-at.