Amikor a tátrai
állatokra gondolunk, legtöbbünknek azonnal a zergék, a medvék és a mormoták
jutnak eszünkbe. Vajon hány egyed él ezekből az álatokból a Tátrában? Természetesen
a vadon élő állatoknál nem lehetséges teljesen pontos egyedszámot
megállapítani, mivel ezek az állatok állandóan mozgásban vannak. Ugyanezen
okból nem lehet pontosan meghatározni, hogy hány egyed él a Tátra szlovák vagy
a lengyel oldalán. A szakemberek ma már azonban képesek arra, hogy minden faj
esetében megadjanak egy hozzávetőlegesen pontos számot az adott állatfaj
egyedeiről.
Tátrai zerge (Rupicapra
rupicapra tatrica)
A 2018-as tavaszi
zergeszámlálás alkalmával 1042 zergét számoltak össze a szakemberek, közülük
149 nőstény és 280 hím egyedet, valamint 245 gidát sikerült beazonosítani, a
többi zergét nem sikerült beazonosítani. A becslések szerint az állományból 296
zerge élt a Lengyel-Tátrában, 746 pedig a hegység szlovák oldalán. A lengyel
Vörös Könyv szerint a tátrai zerge kritikusan veszélyeztetett fajnak (CR) minősül.
A zergék májusban hozzák világra kölykeiket, a párzási időszak október végétől
decemberig tart, ebben az időszakban a hímek is csatlakoznak a zergenyájhoz. A
nőstények kb. 180 nap múlva, május környékén hozzák világra egyetlen (ritkán
kettő) gidájukat, aki már néhány óra után követni kezdi az anyját. A zergegidák
az első két hétben kizárólag anyatejjel táplálkoznak, és kb. 5-6 hetes korukban
válnak képessé önállóan táplálkozni. Életük korai időszakában a zergék
nyugalmának megzavarása veszélyes lehet fejlődésükre, a Tátra szlovák oldalán többek
között ezért is tart a téli zárlat június közepéig.
Tátrai mormota (Marmota
marmota latirostris)
A tátrai mormota már
többször is a kihalás szélére került, jelenleg is veszélyeztetett fajnak
számít. A Tátrában a becslések szerint 700-800 mormota él, közülük kb. 200 a
hegység északi oldalán. A tátrai mormoták a lengyel Vörös Könyv szerint kihalással
erősen veszélyeztetett fajnak (EN) számítanak, az ebbe a kategóriába történő
besorolásukat elsősorban a populáció kis száma indokolja. A mormoták téli álma
szeptember végétől, október elejétől április második feléig, vagy legkésőbb
május elejéig tart. Ez alatt az időszak alatt a mormoták a testükben a nyáron
felhalmozott zsírkészleteiket élik fel, ehhez pedig létfontosságú életfunkcióikat
a minimálisra korlátozzák. Amikor 6-7 hónap után kiássák magukat téli járataikból,
testsúlyuk 30-50 %-al kevesebb, mint ősszel. Elsősorban zsírt veszítenek, de
más szöveteket is, melyeket ébredés után gyorsan vissza kell építeniük. A
tavaszi ébredéssel azonban nem ér véget életük nehéz időszaka, hiszen életterük
nagy része ilyenkor még hó alatt van. Mielőtt előbújnak a friss levegőre, hosszú
– akár 1-2 méter, néha azonban kétszer-háromszor hosszabb – alagutat kell
vágniuk a hóban. A felhalmozott zsírkészleteknek nem csak az ébredés napjáig,
de akár hetekkel az ébredést követő napokig ki kell tartani. A biztos
túlélésről csak akkor beszélhetünk, amikor a tisztásokon megjelennek az első
friss növényi hajtások. A téli álmot követő ébredés első hetei rendkívül
fontosak az éhes, lesoványodott mormoták számára, ilyenkor gyakrabban esnek
természetes ellenségeik táplálékává. Az életterükön mozgó turisták is nagy
veszélyt jelentenek számukra, akik elől a mormoták ijedten húzódnak vissza
járataikba, és csak hosszú idő után nyugszanak meg, és bújnak elő ismét
folytatni a táplálékszerzést.
Barnamedve (Ursus
arctos)
A medvék folyamatosan
mozognak, ráadásul hatalmas területeket járnak be, akár a hegységek határain
túl is, ezért meglehetősen nehéz őket megszámolni. A becslések szerint a
Tátrában mintegy 60-80 barnamedve él, ebből jó tucatnyi a lengyel oldalon.
Szegény barna medvék igen hátrányos helyzetűek, két mondattal be kell érnünk, bezzeg, ha balhéztak volna valamelyik településen :)...
VálaszTörlés