2018. március 3., szombat

Magyar Hegyivezetők Egyesülete – workshop a Tátrában


2017. november 18-án megalakult a Magyar Hegyivezetők Egyesülete (MHVE). Az egyesület elsődleges célja a magyarországi hegyi vezető és magashegyi túravezető szakma létrehozásának elősegítése, továbbá a szolgáltatások minőségének szabványosítása, valamint a szakma láthatóságának és hírnevének a fejlesztése, a tagok érdekeinek a védelme. Az egyesület törekszik arra, hogy a hegyi vezetés és magashegyi túravezetés, mint foglalkozás szabályai törvényi szinten lefektetésre kerüljenek.
Az egyesület feladata a hazai hegyi vezető, magashegyi túravezető tevékenységet végző személyek képzése alapjainak lefektetése, ennek szervezése, valamint a nemzetközi szervezetekhez történő felzárkóztatása.
Az egyesület a tagjai számára 2018. február 23-25. között a Magas-Tátrában workshopot tartott, melynek vezetője a Németországban élő Tóth László, UIAGM diplomás hegyi vezető volt. Stiebel Viktória (MHVE alapító tag) szubjektív élménybeszámolója a workshopról:
Tátrai workshopunk előtt sorakoztak a rossz ómenek, szépen sorban fogyott résztvevők száma ahogy különféle akadályok merültek fel egyes tagoknál, mígnem vezérünk szava szólt (dörrent), most már tessék magunkat összekapni és sovány disznó vágtában elindulni. Erre még a nap is azonnal kisütött, a hőmérséklet meg mínusz 20 fokig süllyedt, ideális körülményeket teremtve mindenféle outdoor tevékenységhez. Utolsóként leküzdöttük a ki kivel mikor indul játékot, és az éjszaka folyamán sikeresen begyűjtöttük diplomás hegyivezetőnket aki azért valljuk be elengedhetetlen kelléke egy hegyivezetésről szóló workshopnak.

Szombat reggel a kávésbögrénket szorongatva (és nagyon nehezen elengedve) a bemutatkozás után fellelkesülten hagytuk el a házat, amely lelkesedés az első jeges szélfuvallatnál kapott egy kis gellert, de sebaj kemények vagyunk bírjuk a hideget (nem).
Szimpatikus és szélárnyékos helyet keresve kikötöttünk egy alkalmasnak látszó sziklánál, ahol Laci az aznapra tervezett penzumot szerette volna átadni, és ahol ehhez minden adott volt kivéve a szélárnyékot.
Az elhangzottak elméleti és gyakorlati részét nehéz pontosan visszaadni, mivel ez csak egy beszámoló, nem egy 200 oldalas jegyzet. Az egyik legfontosabb üzenete volt, hogy olyan, mint biztonság nem létezik, bár sokat segít, ha hiszünk benne és főleg megteszünk érte mindent, értsd felkészülünk, és a hegyen (és hegy előtt) mindig mindent mérlegelnünk, figyelnünk, analizálunk frissítünk. A ’minden’be beletartoznak az olyan klasszikusok mint az időjárás, felszerelés egészen a résztvevőkig, fizikai állapotukig, technikáig minden, és mindig kell lennie egy A, B, C, D tervnek, amit kellően tudni kell kommunikálni. arra alapozva hogy minden megtörténhet (és Murphy törvénye szerint meg is fog, de ezt nem Laci mondta, hanem Murphy. Vagy valami ilyesmit.)
Laci bemutatója során egyre több minden került helyre. Volt már olyan, hogy láttuk, hallottuk esetleg csináltuk már, sőt olyanról is hallottunk aki látott olyat aki így csinálja, de rendszerbe helyezve ok okozat és miért v miért nem magyarázattal ellátva teljesen új oldalát mutatta a vezetésnek, sőt még a saját mászás tervezésének is. A két nap folyamán teljes bizonyosságot szereztünk egyesület tagjainak, a hazai ’wannabe’ gájdoknak, és oktatásnak van még hova és mire fejlődnie. Laci a két nap folyamán elsősorban gondolkodásra sarkallt minket. A hallottakat néha MacGyverré alakulva hasznosítottuk, amiket Laci következetesen és türelmesen javított, magyarázva mit miért csinálunk vagy miért nem. A kiindulási pont minimális eszközökből indult (mivel nem fogsz tonnákat cipelni, mert a gájdnak fő ellensége az ügyfél mellett a súly) és ezekből különféle szituációkban hogyan tudsz megoldást varázsolni pillanatok alatt. Igaz volt ez a hasadékba pottyant delikvens kiszabadításától kezdve a véletlen mentési helyzetbe csöppenésen keresztül, a standépítésig különböző helyszínen és körülmények között, amit a nálad lévő minimál felszerelésekből profi módon meg tudsz és meg is kell oldani. Egyfajta télapó zsákként megnéztük Laci zsákja mit rejt, mi az a minimál felszerelés ami mindig nála van és miért, de sajnos télapóval ellentétben a zsák tartalmából semmi nem lett a mienk.

A két nap ébredéstől elalvásig nagyon intenzív volt, kérdésekkel bombáztuk Lacit aki türelmesen és mindenre kiterjedően válaszolt. Bár nekem néha, majd egyre gyakrabban leoldott az agyam a mennyiségtől ami elhangzott, tisztán látszott ezek az idő rövidsége miatt igen gondosan szelektált részei csak az egész anyagnak. A teljes Dagoba rendszer azonban ott ragyogott Laci mondandója mögött, éreztetve hogy még csak kóstolót kapunk, érdemes még rejtett kincsek után a következő workshop keretében kutatni.

Külön fénypont volt, hogy teljesen hiányzott a hegymászó, oktató és gájd körökben megszokott bizonyos férfi testrész kinek nagyobb méregetése, nem az ego dominált, sőt jelen lévő másik végzett gájdunk nagyon jó kiegészítéseket tett, bepillantást engedve az általa ismert és gyakorolt módszerekbe, felvillantva ki hogyan oldja meg ugyanazt a problémát. Ez is azt erősítette, tuti receptek, titkos összetevők nincsenek: mindig minden körülményt mérlegelve és figyelve kell döntéseket hozni, az ügyfelet és magunkat élményekkel telve biztonságban visszajuttatni az indulási helyre. Azt nem mondom, hogy jövőre veled ugyanitt de mivel Laci elkövette azt a hibát hogy megemlítette egy következő workshop lehetőségét, tulajdonképpen vágom a centit…











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...