2017. november 18., szombat

A Kárpátok sárkánya, a barlangi medve

A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) 2015 második felében útjára indította az „Év ásványa” és az „Év ősmaradványa” programot. A program célja a földtudományok két pillérének, az ásványoknak és az ősmaradványoknak a népszerűsítése, valamint az ismeretterjesztés. Az MFT Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának és Őslénytani-Rétegtani Szakosztályának vezetősége 2016 őszén mindkét díjra három-három jelöltet állított, melyekre a facebookon és Társulat honlapján szavazhattak az érdeklődők. A nyertes ásvány (a kvarc) és a nyertes ősmaradványa (a barlangi medve) kiemelt szerepet kap az MFT 2017-es évi rendezvényein.
Kevés olyan terület van Európában, ahonnan annyi barlangi medve csontváz került volna elő, mint a Kárpát-medencéből. Ez a grizzly medvénél is nagyobb, mára kihalt mindenevő állat a gyapjas mamut és a gyapjas orrszarvú mellett a jégkorszak emblematikus képviselője.

A 17. század második felében több, képekkel díszített írás is megjelent magyarországi sárkányok – vagy annak tartott lények – maradványairól. Johannes Patersonius (1615–1675) – más néven: Hain János – porosz származású eperjesi katonaorvos a lipcsei akadémia folyóiratában publikálta rajzait azokról a csontokról, melyekről később kiderült, hogy egy barlangi medve csontjai. 1672-ben, majd a rákövetkező évben Hain János leírásai és rajzai nyomán két cikk is megjelent „A Kárpátok sárkányairól”. A mai szakemberek számára azonban egyértelmű, hogy ezek a munkák főként barlangi medvék csontjai alapján készültek.
Tény, hogy rengeteg barlangi medve lelet bukkant fel az évszázadok során, melyről a 15–18. század embere azt hitte, hogy sárkányoktól származnak. Nyilvánvalóan több csont kerülhetett elő a 10 000 évvel ezelőtt kipusztult barlangi medvéktől, mint a 65 millió éve eltűnt őshüllőktől. De nem zárható ki az sem, hogy akadhatott közöttük olyan csont vagy koponya, ami nem barlangi medvéé volt és mégis sárkánymaradványoknak vélték a 18. század vége előtt. A barlangtan (szpeleológia) tudományának kialakulása előtt a barlangokra a tudósok és a laikusok egyaránt mint sárkányok és ördögök lakhelyére tekintettek, nem véletlen, hogy a legtöbb barlang neve így valamilyen módon kapcsolatban állt a sárkánnyal. A barlangokban talált csontok már a történelem előtti időkben is megmozgatták az emberek fantáziáját.
Elképzelhető-e, hogy a barlangi medve koponyáját sárkányfejnek nézhették? Robert Townson (1762–1827) angol természettudós magyarországi utazásai során felkereste a Liptószentmiklóstól délre fekvő Deményfalunál található nevezetes jég- és cseppkőbarlangot, majd leírásában figyelmeztette az olvasót, hogy Buchholtz György (1688–1737) késmárki polihisztor megállapításaival ellentétben ezek a csontok nem sárkányoktól, hanem barlangi- illetve jegesmedvéktől származnak. Buchholtz több esetben küldött sárkánycsontokat Bél Mátyás (1684–1749) történet- és földrajztudósnak, melyeket a környéken gyűjtött. Természetesen a 18. század első harmadában még senki számára sem volt világos, hogy ezek a fosszíliák milyen állatok maradványai lehettek, mivel Johann Christian Rosenmüller (1771–1820) német orvos csak évtizedekkel később írta le tudományos alapossággal a már kihalt barlangi medvét.
Farkas Gábor Farkas: „Sárkányok Erdélyben” című cikkének kivonata.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...