A Magyarhoni Földtani Társulat
(MFT) 2015 második felében útjára indította az „Év ásványa” és az „Év ősmaradványa” programot. A program célja a földtudományok
két pillérének, az ásványoknak és az ősmaradványoknak a népszerűsítése,
valamint az ismeretterjesztés. Az MFT Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának és
Őslénytani-Rétegtani Szakosztályának vezetősége 2016 őszén mindkét díjra három-három
jelöltet állított, melyekre a facebookon és Társulat honlapján szavazhattak az
érdeklődők. A nyertes ásvány (a kvarc) és a nyertes ősmaradványa (a barlangi
medve) kiemelt szerepet kap az MFT 2017-es évi rendezvényein.
Kevés olyan terület
van Európában, ahonnan annyi barlangi medve csontváz került volna elő, mint a
Kárpát-medencéből. Ez a grizzly medvénél is nagyobb, mára kihalt mindenevő
állat a gyapjas mamut és a gyapjas orrszarvú mellett a jégkorszak emblematikus
képviselője.
A 17. század második
felében több, képekkel díszített írás is megjelent magyarországi sárkányok –
vagy annak tartott lények – maradványairól. Johannes
Patersonius (1615–1675) – más néven: Hain János – porosz származású
eperjesi katonaorvos a lipcsei akadémia folyóiratában publikálta rajzait
azokról a csontokról, melyekről később kiderült, hogy egy barlangi medve
csontjai. 1672-ben, majd a rákövetkező évben Hain János leírásai és rajzai
nyomán két cikk is megjelent „A Kárpátok sárkányairól”. A mai szakemberek
számára azonban egyértelmű, hogy ezek a munkák főként barlangi medvék csontjai
alapján készültek.
Tény, hogy rengeteg
barlangi medve lelet bukkant fel az évszázadok során, melyről a 15–18. század
embere azt hitte, hogy sárkányoktól származnak. Nyilvánvalóan több csont
kerülhetett elő a 10 000 évvel ezelőtt kipusztult barlangi medvéktől, mint a 65
millió éve eltűnt őshüllőktől. De nem zárható ki az sem, hogy akadhatott
közöttük olyan csont vagy koponya, ami nem barlangi medvéé volt és mégis
sárkánymaradványoknak vélték a 18. század vége előtt. A barlangtan
(szpeleológia) tudományának kialakulása előtt a barlangokra a tudósok és a
laikusok egyaránt mint sárkányok és ördögök lakhelyére tekintettek, nem véletlen,
hogy a legtöbb barlang neve így valamilyen módon kapcsolatban állt a
sárkánnyal. A barlangokban talált csontok már a történelem előtti időkben is
megmozgatták az emberek fantáziáját.
Elképzelhető-e, hogy a
barlangi medve koponyáját sárkányfejnek nézhették? Robert Townson (1762–1827)
angol természettudós magyarországi utazásai során felkereste a
Liptószentmiklóstól délre fekvő Deményfalunál található nevezetes jég- és
cseppkőbarlangot, majd leírásában figyelmeztette az olvasót, hogy Buchholtz
György (1688–1737) késmárki polihisztor megállapításaival
ellentétben ezek a csontok nem sárkányoktól, hanem barlangi- illetve
jegesmedvéktől származnak. Buchholtz több esetben küldött sárkánycsontokat Bél Mátyás
(1684–1749) történet- és földrajztudósnak, melyeket a környéken gyűjtött.
Természetesen a 18. század első harmadában még senki számára sem volt világos,
hogy ezek a fosszíliák milyen állatok maradványai lehettek, mivel Johann
Christian Rosenmüller (1771–1820) német orvos csak évtizedekkel
később írta le tudományos alapossággal a már kihalt barlangi medvét.
Farkas Gábor Farkas: „Sárkányok
Erdélyben” című cikkének kivonata.
Forrás és fotók: http://nemzetikonyvtar.blog.hu;
http://www.evosmaradvanya.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése