1846-ban Vahot Imre szerkesztésében
Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok,
vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek
mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori
tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését,
időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát.
Az alábbiakban a barlangokról és a nemes kövekről szóló fejezetek olvashatók,
természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:
„VII. A karpati barlangok.
Ezekben nagy állatok csontvázai, s
különféle alaku s nagy minéműségű csepkő található. Legnevezetesebb barlangok
azok, mellyek Demanfaluhoz közel esnek, u. m. a Feketebarlang; bejárása igen
veszélyes, s bent is meredek sziklákon lehet csak tovább menni; de beljebb
érve, templomi nagyságu üregeket lelünk. A csepkövek itt igen szép szinnel és alkotással
birnak, gúlák- szobrok, obeliskek, és tornyok halmazát képezik. De ennél is
meglepőbb itt a két ölnyi magasságú fénylő jégkúp, melly egy örökké tartó
jégalapon nyugszik; - közel hozzá egy vékonyabb , de hasonló magasságú
jégoszlop áll. Mindkét alak egy lyukból kifolyó fagyos vízből ered. Félórányi
távolságra esik ettől a drakoi, vagy az ugynevezett benikoi barlang; nevezetes
arról, hogy itt viztartók vannak, mellyeket a természet csepkövekból alkota,
mellyekben igen tiszta s olly jéghideg viz foglaltatik, hogy a kéz egy percznél
tovább ki nem állhatja; s ezen kemény viz orvosságul is használtatik, mint
kőoszlató az emberi testben. Legnevezetesebb része ezen barlangnak az, melly
baloldalról mintegy márványnyal látszik kirakva lenni. - Hoszsza 50 öl.