2017. szeptember 27., szerda

Tudósítás a tiltott erdőből, melyet turisták sosem pillanthatnak meg

A Belá patak vize különlegesen tiszta,
árvíz idején sem zavarosodik meg
A Csendes- (Tichá dolina) és a Kapor-völgy (Kôprová dolina) szigorúan védett részeibe az ember ritkán teszi be a lábát, vagy ha mégis, akkor csak a régi erdészeti ösvények mentén. Aki a csapásokon kívüli területre merészkedik, azt mindenféle meglepetések érhetik.
Erik Baláž filmes és természetvédő, aki a Csendes- és a Kapor völgyet úgy ismeri mint a tenyerét, egyszer a cirbolyerdőben az ezeréves fenyők között egy több évtizedes holttestre bukkant egy fához kötözve. „A kabátomat kerestem, amit az erdőben felejtettem. Egy másikat találtam helyette, fölemeltem, és csontok hullottak ki belőle.” Egy csehországi ember maradványai voltak, aki otthon búcsúlevelet hagyott hátra, melyben azt írta hogy egy szép helyre indul, ahol senki sem fog rátalálni.
A Csendes- és a Kapor-völgy csaknem száz négyzetkilométeres területe Szlovákiában a legnagyobb ilyen szigorúan védett összefüggő terület, nagy része teljesen ismeretlen az emberek számára. Ide belépni csak a Környezetvédelmi Minisztérium kivételes engedélyével szabad. Ehhez alapos indok kell, például kutatási,- vagy természetvédelmi céllal. Aki engedély nélkül lép be, szigorú büntetést kockáztat.

Aszfaltúton az őserdőbe
Az átlag turista paradox módon a Csendes-völgy szigorúan védett területén csak egy széles aszfaltúton mozoghat, ahol nem ritkán még autóval is találkozhat. Még a múlt század hatvanas éveiben építették ki, tűzvész esetére. „A tervem az, hogy ez az aszfaltút megszűnjön meg. Ezért én nem is használom, bár kaphatnék rá engedélyt” – mondja Baláž. Az utat szerinte el sem kellene bontani, ha nem használnák és nem tartanák karban, öt év alatt visszahódítaná az erdő.
A Csendes- és a Kapor-völgy valaha luxus-vadászterület volt. Ma már a természetvédőknek – élükön Baláž-zsal – köszönhetően olyan területté vált, ahol sem vadászat, sem fakitermelés nem folyik. „A Tátra az egyik legérintetlenebb terület egész Európában. A Csendes- és a Kapor-völgy a környező zónákkal egy olyan 550 négyzetkilométeres területet alkot, ahol semmilyen tevékenység sem folyik. Ekkora kiterjedésű és ennyire változatos terület sehol máshol Európában nem található” –magyarázza Baláž.
Öt kilométernyi aszfaltút után átgázolunk a Belá patakon, és megérkezünk a turisták számára tiltott területre. Ösvények még itt is vannak, de turistajelzést hiába keresnénk. Aztán ha néhány nagyobb fa rádől, ez a kis ösvény is hamar eltűnik.

Farkas a szatyorban, nősténymedve a láthatáron
Derékmagasságú farönkökön mászunk át, cirkuszi kötéltáncosként egyensúlyozunk rajtuk. A puszta haladás is kiadós izomlázat okoz ilyen növényzetben. Persze csak nekünk, akik nem vagyunk edzésben. Erik Baláž a tereptől és az időjárástól függetlenül egyenletes távgyalogló tempóban halad, amivel Matej Tóth olimpiai bajnok sem szégyenkezhetne.
Négyéves kora óta járja már a Csendes- és a Kapor völgyet. „Amikor szüleim – mint iskolásnak – a völgyekbe tett kirándulásaimat napi két órában korlátozták, ezt a két órámat mindig futva tettem meg” – mondja Baláž. Ebből a futós tempóból valami a mai napig megmaradt.
Saját szavai szerint fiatal korában egy évben 150 napot is a völgyekben töltött. Sokszor egy egész hetet az erdőben töltött egyfolytában, és alváshoz is csak egy sátrat vitt magával. Megtörtént, hogy éjszaka a fejénél fekvő nejlonszatyorban egy rókát hallott keresgélni. „Azt hittem, hogy egy egér, rácsaptam a szatyorra, és reggel a nyomok alapján állapítottam meg, hogy egy róka volt” – emlékszik vissza mosolyogva Baláz. Ma már munkahelyi és családi kötelezettségei miatt nem jut el ilyen gyakran az erdőbe, vagy ha mégis, akkor sem egyedül. Általában valakit kísér, mint most éppen minket is.
Megérte az erőfeszítést az átkelés a rét akadálypályáján. Csak félig kapaszkodunk fel a hegyre a Hilna oldalában, amikor Erik Baláž a szemben fekvő hegyoldalban tévedhetetlenül két kis pontra mutat, tőlünk úgy ötszáz méternyire, amelyeket szabad szemmel vett észre. „Egy anyamedve a medvebocsával”. Körülbelül fél órán keresztül figyeljük őket távcsövön keresztül. Kényelmesen sétálgatnak, időnként lefekszenek. Nem tudnak rólunk, pedig csaknem harmincan vagyunk. A Sokratov inštitút (pozsonyi Szókratész Intézet) új hallgatói minden évben kilátogatnak a vadonba Erik Baláž-zsal. Medvét látni a vadonban ekkora csoporttal kivételes dolognak számít, még a ragadozóknak ilyen tapasztalt ismerőjével is. Szerencsénk van. Baláž szerint egyikét láthatjuk a rezervátum nyolc anyamedvéjének, akinek éppen medvebocsa van. Állítása szerint a két védett völgyben összesen körülbelül negyven medve található.

A medvebarlangnál
Ezt a völgyet járta a híres „Ingrid” nevű nősténymedve is. Azután helyezték át ide, hogy Ótátrafüreden rászokott arra,hogy a településre járjon be élelemért, és elválasztották a kicsinyeitől. Máig tisztázatlan körülmények között a rendőrség utasítása alapján július elején lőtték le Liptovská Kokava környékén. A konténerfosztogató medvék problémája Baláž szerint könnyen megoldható lenne a konténerek biztosításával, de ez a Magas-Tátrában a mai napig sem megoldott.
Itt a vadonban a medvék mái természetes körülmények között élhetnek, amint ezt Baláž a nemrégiben bemutatott „Halhatatlan erdő” (Nesmrteľný les) című filmjében is megörökítette. A film forgatása során az operatőrök igen közel, sokszor túlságosan is közel kerültek a medvékhez. Adam Baštek operatőr egyszer közvetlenül egy medvebarlang mellett forgatott. „Egyszer csak egy anyamedve kezdett közeledni felé a bocsával, láthatóan nem vették őt észre. Füttyentgetni kezdett, de az sem segített. Ekkor „hej” felkiáltással próbálta felhívni magára a figyelmet, de csak a „h” betűig jutott el, amikor az anyamedve futni kezdett feléje. A kis bocs azonban, aki közelebb volt, ijedtségében visszafelé fordult, és így összeütközött az anyamedvével. Ezek után aztán a két medve elment” – idéz fel Baláž egy jelenetet a forgatás „kamerák mögötti” hátteréből, amikor az operatőr igen meleg helyzetbe került.

Páratlan ősfenyves
A második napon a Kapor völgy cirbolya-ősfenyvesébe indulunk, ahova a medvék is járnak az ízletes cirbolyadiók miatt, a cirbolyafenyők viszonylag kicsi tobozai ugyanis érésig nagyon szép liláskék színűek, bennük 1 cm nagyságú, cirbolyadiónak nevezett ehető magvak találhatók. Ez az egyetlen „A” kategóriába sorolt erdő Szlovákiában, vagyis ez a „legősibb” őserdő, ami itt található.
Útközben a Kapor-völgyben a Tri studničky és a Škaredy žľab közötti részen úgy elkezd ömleni az eső, hogy még a cipőnkbe is befolyik. A vízálló anyag most nem segít. De nézzük pozitívan a dolgot, egész napos ingyen wellness-kúrán veszünk részt, sós lében…
Az út csúszós, pillanatonként megcsúszik valamelyikünk a köveken és fatörzseken. A terepen ráadásul mély lyukak is keletkeztek a kikorhadt fák helyén. Ezekbe könnyen akár combig belecsúszhatunk, és utána bizony segítség kell, hogy kihúzzuk egymást.
Mindenütt zuzmók, mindenféle mohafajták, amilyeneket másfelé nem is lehet látni, és több száz- akár ezeréves cirbolyafenyők. Nagyon régen állnak itt, Baláž körülbelül kétszáz éves bevágásokat mutat az egyik vastag fenyőtörzsön. „A gyantagyűjtők így termelték ki a gyantát, amit gyógyítási célokra és a borókapálinkához (limbovica) is használtak”. A borókapálinka vodka alapú alkoholos ital, amely sajátos ízét a fiatal, gyantával teli cirbolyatobozoktól kapja. Valóban gyantaíze és kellemes gyógynövényillata van.

Az ellenállhatatlan cirbolyadiók
A tobozokban található cirbolyadiók héját – amely bogyók íze állítólag a píniák magjához hasonló – az úton talált medveürülékben találjuk. Amikor a tobozok megérnek, a medvék még a fákra is ügyesen felkúsznak utánuk. Nagy konkurenciát jelentenek az erdei madarak, akik számára a cirbolyadiók szintén ellenállhatatlan csemegének számítanak.
A nehéz terep és meredek lejtő ellenére ezen a területen nyilvánvalóan egy medvecsalád él – rendszeresen találkozunk aránylag friss medveürülékkel. Az út mellett több helyen „medvefákat” is látunk, ezeken keresztül váltanak üzenetet egymással ezek a hatalmas mindenevők. A nőstények például itt jelzik, hogy készen állnak a párosodásra, a hímek pedig figyelmeztetnek, nehogy valaki véletlenül a territóriumukba tévedjen. Néhány jelzőfa, amit a medvék használnak, egészen hatalmas, de vannak köztük vékonyak és aprócskák is. A közös bennük, hogy a medvék karmainak és fogainak nyomait viselik, és medveszőr is van rajtuk.

Az emberi ürülék határa
Baláž elmagyarázza, hogy az őserdőnek nagyon nagy kiterjedésre van szüksége, hogy megőrizze fajainak változatosságát, és hogy más egyéb, környékbeli fajok is betelepülhessenek. „Például a dobrócsi őserdő (Dobročský prales) hiába százhektáros, ha környezetében mindenfelé csak lucfenyő monokultúrák élnek, ezáltal  fajtagazdagsága lassanként elszegényedik. Számomra ez így egy múzeumhoz lesz hasonló, ahonnan lassanként eltűnnek a kiállítási tárgyak, egy nagyrészt halott ökoszisztéma” – magyarázza. „Egy németországi tanulmányban megállapították, hogy a rezervátumokban harminc év alatt tizennyolc százalékkel csökken a rovarfajok száma, annak ellenére, hogy ott semmilyen tevékenység nem folyik” – fűzi még hozzá.
A hatalmas fákkal teli cirbolyafenyvesben a rezervátum nagy méretének köszönhetően más világ uralkodik, rejtve az emberek nagy többségének szemei elől. Ezt az őserdőt azonban csak nagyon kevés, a törpefenyő egy keskeny sávja választja el a civilizációtól, amelyet az erdészek sem vágnak át, hogy a turisták  ne tudjanak rajta keresztülmenni.
A Krivánra vezető turistaút mellett pl. sok helyen nem medvétől, hanem embertől származó undorító ürülék és szeméthelom található.
E keskeny határ ellenére a Csendes- és Kapor-völgy területe Baláž szerint mégis elég nagy ahhoz, hogy az itteni erdőségek változatosságát megvédje. „De ahhoz mégis kicsi, hogy a folyót is képesek legyünk megvédeni”.

Rovarok, amelyek öregebbek a dinoszauruszoknál is
Utolsó úticélunk éppen a folyó. A medvéknél is jobban érdeklik mostanában Balážt ezek az apró bogárkák, amelyeknek tiszta vízre van szükségük. A kérészeket, tiszavirágokat, cicindélákat, és bolharákokat (pošvatky, podenky, svižníky, kriváky) a Belá patakról forgatott legújabb filmjében (melynek még nem volt meg a premierje) is bemutatja.
„Egy ekkora vízhozamú folyóknak – néha négy-öt köbméter másodpercenként – a vízgyűjtő területén általában falvak, szántóföldek, irtások vagy akár üzemek is találhatók. A Belá esetében afölött ahol  kilép a Csendes-völgyből, egyáltalán nem folyik fakitermelés. Árvízkor a vízszint megemelkedik, de a víz tiszta marad, akkor sem lesz zavaros a talajtól, ilyen Szlovákiában sehol másutt nem látható” – mondja Baláž. A Belá patak a kérészek egyik utolsó menedékhelye is, ezek az apró rovarok bolygónkon már a dinoszauruszok előtt 85 millió évvel megjelentek. Amikor kifejlődnek, a parton levedlik bőrüket. Ezt a hatásos újjászületési jelenetet Szlovákiában először Baláž-nak sikerült megörökítenie.
A Belá patakban a tegzesek (potočník) körülbelül száz faja is él. Éppen a folyónál járunk, amikor kirajzanak a víz fölé ezek a laikus számára egyszerű legyekhez hasonlító rovarok. Alacsonyan a víz felett repülve próbálják tojásaikat elhelyezni a víz színén. Lakoma ez a halak és madarak számára. A folyó alsó folyása mentén a vízierőművek miatt Baláž szerint már halott az ökoszisztéma. Ezek hatására a halak száma még a folyó rezervátumba eső részén is radikálisan csökkent.
A Belá partján véget ér két és fél napos tartózkodásunk a vadonban. Negyven kilométert tettünk meg nehéz terepen, rossz időjárás mellett, de nem sajnáljuk. Önként egyikünk sem vállalt volna egy egész napos kirándulást az esőben, de az őserdő felejthetetlen élmény marad – átázott cipőben is.

Miért nem falt fel mindent a szú?
A 2004-es szélvész után a Csendes- és Kapor-völgy a felismerhetetlenségig megváltozott. Először a szélvész, majd a szú pusztította el a faállomány nagy részét. Az erdészek és természetvédők néhány éves vitája arról, hogy ki kell-e termelni a kidőlt fákat, nehogy a szú mindent felfaljon, vagy sem, a természetvédők győzelmével végződött. Ma már az erdő lassanként megújult, és a korábbi lucfenyves monokultúrával ellentétben változatosabb lett, és ettől jobban védett a természeti csapásokkal szemben is. A teljes megújulás azonban még néhány évtizedig eltart majd. „Természeti csapások mindig előfordultak, lennének az ember nélkül is, ha ritkábban is történnének. Ezt bizonyítja, hogy nem csak a szú él most ott, hanem rengeteg egyéb olyan faj is, amely a nyitott területekhez kötődik” – magyarázza Baláž.
A szú táplálkozása során legyengíti a fákat, de ehhez egy fán legalább ezer vagy kétezer hím kell hogy éljen. Amíg a fa le nem gyengül, addig olyan kémiai anyagokat termel, amelyekkel harcol a szú ellen. Egy normális, változatos erdőben csak ritkán gyengülnek le a fák. A Csendes-völgyben az új erdő Baláž szerint túlságosan fiatal volt a szú számára, a fák nem gyengültek meg, és néhány részen változatos erdő alakult ki. De ennek ellenére, miután a szú elszaporodott, mindent fölfalt, amit csak lehetett. „2007-ben hirtelen olyan rengeteg szú jelent meg mint a szúnyogok a Duna mentén. De amikor túl sok lesz a szú, akkor egymás elől falják föl a táplálékot, elterjednek a betegségeik is, és a ragadozóik is. Így az egész egy év alatt összeomlott” – mondja Baláž.
Az erdő halott fái menedéket jelentenek a madaraknak, a zuzmóknak, és segítenek a talaj megóvásában is. „Az a humusz – ami a lehullott falevelekből, fenyőtűkből és ágakból keletkezett az évek százezrei során – jelenti az erdő tőkéjét, ahogyan a társadalomban is évezredek tudása halmozódott fel. Ha a talaj minősége a fakitermelés következtében leromlik, akkor az erdő csak sokkal alacsonyabb szinten lesz képes regenerálódni, és ezer évig is eltart, amire a humuszréteg is megújul”. 
A természeti katasztrófa utáni regenerálódásban a kulcsszerepet játszik a vörösberkenye. Őszre a termése megerjed, alkoholt tartalmaz. „Rigók ezrei érkeznek ilyenkor Lengyelországból, és kezdetét veszi a két hónapig tartó mulatság. Az ürülékükkel szétszórják a magokat az erdőben. Így a talaj tele lesz hintve magvakkal, de ezek csak akkor kezdenek majd fejlődni, ha fényt is kapnak – miután a szú megjelenik”. A berkenye segít a talajnak, hogy megtartsa a vizet és a tápanyagokat. Baláž szerint a talaj PH értékét is képes megjavítani, ezen kívül árnyékot vet a fiatal fenyőkre, bükkökre, hogy jobban növekedhessenek. „Az erdőt – a krumplival szemben - nem kell ültetni. A természet magától is elboldogul, és így a legjobb” – tűnődik Baláž.

A Belá patak hőmérséklete nyáron is csak négyfokos. A Csendes-völgy erdőségébe mégis át kell gázolni rajta

Ezt a fenyőt kétszáz éve csapolták meg a gyantagyűjtők – talán a borókapálinka miatt

Ezeken a fákon keresztül üzennek egymásnak a medvék

A 2004-es pusztulás után az erdő megújulása körülbelül száz évig tart. Ebben nagy segítséget nyújt a vörösberkenye
Az erdő fényképezéséhez talán legjobb a köd, mert egyenletes háttért nyújt. A képen egy cirbolyafenyő pózol

Az esős őserdei túrán pillanatonként váltakozott köd és szivárvány, végül aztán úgy nézett ki, hogy havazni is fog


Az őserdő fája minden színben játszik, mindenfelé zuzmók nőnek

Az őserdőben semmilyen beavatkozás nem történik, sem fakitermelés, sem vadászat

A cirbolyadió a madarak és medvék áhított csemegéje, akik egész a fák csúcsáig képesek érte ügyesen felmászni

Szimbiózisban a gombákkal


A változatos erdő jobban ellenáll a természeti csapásoknak

A Belá folyóban sokféle vízi élőlény lakik.
Például a kérészek is, amelyek a dinoszauruszok előtt 85 millió évvel is már bolygónkon éltek


A terep az őserdőben esőben alattomos tud lenni, a kövek és a fatörzsek csúszósak, könnyen bele lehet csúszni a korhadt fák helyén maradó gödrökbe is

Ritkák a patakokon az ilyen természetes gátak Szlovákiában. A kidőlt törzsek lelassítják a víz folyását, és sokféle élőlénynek életteret nyújtanak

Nemrég erre még ösvény vezetett, de fák dőltek rá, így kell átkelnünk rajtuk

Ahol az ösvény megszűnik és a lejtő meredekebbé válik, segítenünk kell egymásnak


A Csendes- és Kapor-völgy valaha luxus-vadászterület volt.
A természetvédőknek köszönhetően ma sem fakitermelés, sem vadászat nem folyik itt

Az árvizek nyomán üresen maradó folyómederben fűzfák és más növények jelennek meg

Útban afelé hegy felé, ahonnan az anyamedvét és a bocsát megpillantottuk meg

Medvefogak és karmok nyomai

Fenséges cirbolyafenyők

Az őserdőt vastag humuszréteg borítja, amely a nedvességet is megtartja

A természet is létrehoz műalkotásokat
Forrás és fotók: https://plus.sme.sk; Fordította: Pálossy László

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...