A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.
ifj. dr. Farkas Zsolt (1969-1997)
1997. október 24-én reggel szokatlan, kb. -20 °C-os hideg volt a Téry menedékház környékén. A fél méteres friss hó és a viharos szél szinte elviselhetetlen körülményeket teremtett, dr. Farkas Zsolt és három, helyismerettel nem rendelkező társa mégis elindultak a Markazit-torony délkelti gerincére. A kedvezőtlen időjárás miatt a csapat két tagja útközben visszafordult, Zsolt és társa azonban tovább haladtak céljuk, a Jég-völgyi-csúcs irányába. Egy gerinctorony átmászása után Zsolt biztosítás nélküli ereszkedés közben megcsúszott, és mintegy 10 métert zuhant.
Ezután a baleset után ők is a visszafordulás mellett döntöttek, ehhez azonban ismét fel kellett másszanak az előző gerinctoronyra. Miután ez megtörtént, elsőként a társa mászott le a toronyról, majd Zsolt kezdett ereszkedni, ismét csak kötélbiztosítás nélkül. A torony tövében várakozó társa, valamint az első kicsúszás hangjára a közelből visszatért társaik ezután már csak a hágóvas csikorgó hangjára lettek figyelmesek, majd azt látták, hogy Zsolt kidől a falból, és zuhanni kezd. A zuhanást követően egy meredek hólejtőre érkezett, amelyen hason fekve, magatehetetlenül csúszott tovább, amíg el nem tűnt a szemük elől a gerinc Kis-Nyereg-hágó felőli oldalán. Zsolt társai, akik nem rendelkeztek komoly hegymászó tapasztalattal, egy szélvédett helyre húzódva próbálták kivárni a segítséget, akiket sajnos értesíteni sem tudtak. A menedékházban csak este tűnt fel, hogy négyen nem tértek vissza, az időjárási körülmények miatt azonban csak másnap reggel indulhattak az eltűntek keresésére. A túrakönyv adatai alapján megtalálták, és az egyre fokozódó lavinaveszély közepette a menedékház biztonságos épületébe szállították őket. A folyamatos havazás és lavinaveszély miatt arról viszont szó sem lehetett, hogy az eltűnt Farkas Zsolt keresésére induljanak. A rendkívüli hideg, valamint a feltételezett közel 300 méteres zuhanás után semmi esélyét nem látták annak, hogy életben találják őt, és újabb emberéleteket nem akartak kockáztatni. Zsolt holttestét csak két héttel a baleset után, november 6.-án találták meg, mentőkutyák segítségével. Dr. Farkas Zsolt jól ismerte a Magas-Tátrát, ambiciózus fiatal hegymászóként előszeretettel foglalkozott a hegység nevezéktanával is. Ebből adódóan több nyelven ismerte a hegység földrajzi neveit, balesete előtt egy részletes földrajzi névtár elkészítésén dolgozott. A Szimbolikus temetőben található bronztábla szövege:
DONA NOBIS PACEM
JR. DR. MED. ZSOLT FARKAS
1969-1997
MALY ĽADOVÝ ŠTÍT
Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók, turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz, nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”
Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
