A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái
alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben
megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli
sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták
emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben
elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A
Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve
szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában,
hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő
cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány
mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus
temetőben.
ifj. dr. Farkas Zsolt (1969-1997)
1997. október 24-én reggel szokatlan, kb. -20 °C-os hideg
volt a Téry menedékház környékén. A fél méteres friss hó és a viharos szél
szinte elviselhetetlen körülményeket teremtett, dr. Farkas Zsolt és három,
helyismerettel nem rendelkező társa mégis elindultak a Markazit-torony délkelti
gerincére. A kedvezőtlen időjárás miatt a csapat két tagja útközben
visszafordult, Zsolt és társa azonban tovább haladtak céljuk, a
Jég-völgyi-csúcs irányába. Egy gerinctorony átmászása után Zsolt biztosítás
nélküli ereszkedés közben megcsúszott, és mintegy 10 métert zuhant.
Ezután a
baleset után ők is a visszafordulás mellett döntöttek, ehhez azonban ismét fel
kellett másszanak az előző gerinctoronyra. Miután ez megtörtént, elsőként a
társa mászott le a toronyról, majd Zsolt kezdett ereszkedni, ismét csak
kötélbiztosítás nélkül. A torony tövében várakozó társa, valamint az első
kicsúszás hangjára a közelből visszatért társaik ezután már csak a hágóvas
csikorgó hangjára lettek figyelmesek, majd azt látták, hogy Zsolt kidől a
falból, és zuhanni kezd. A zuhanást követően egy meredek hólejtőre érkezett,
amelyen hason fekve, magatehetetlenül csúszott tovább, amíg el nem tűnt a
szemük elől a gerinc Kis-Nyereg-hágó felőli oldalán. Zsolt társai, akik nem
rendelkeztek komoly hegymászó tapasztalattal, egy szélvédett helyre húzódva
próbálták kivárni a segítséget, akiket sajnos értesíteni sem tudtak. A
menedékházban csak este tűnt fel, hogy négyen nem tértek vissza, az időjárási
körülmények miatt azonban csak másnap reggel indulhattak az eltűntek
keresésére. A túrakönyv adatai alapján megtalálták, és az egyre fokozódó
lavinaveszély közepette a menedékház biztonságos épületébe szállították őket. A
folyamatos havazás és lavinaveszély miatt arról viszont szó sem lehetett, hogy
az eltűnt Farkas Zsolt keresésére induljanak. A rendkívüli hideg, valamint a
feltételezett közel 300 méteres zuhanás után semmi esélyét nem látták annak,
hogy életben találják őt, és újabb emberéleteket nem akartak kockáztatni. Zsolt
holttestét csak két héttel a baleset után, november 6.-án találták meg,
mentőkutyák segítségével. Dr. Farkas Zsolt jól ismerte a Magas-Tátrát,
ambiciózus fiatal hegymászóként előszeretettel foglalkozott a hegység
nevezéktanával is. Ebből adódóan több nyelven ismerte a hegység földrajzi
neveit, balesete előtt egy részletes földrajzi névtár elkészítésén dolgozott. A
Szimbolikus temetőben található bronztábla szövege:
DONA NOBIS PACEM
JR. DR. MED. ZSOLT
FARKAS
1969-1997
MALY ĽADOVÝ ŠTÍT
Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler
Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók,
turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának
elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd
tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz,
nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s
a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”
Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése