Majdnem lemaradtam a Kő-pataki-tóról…

Tátrai kirándulásunk második napjára egy könnyebb túrát terveztünk: Tátralomnicra, lanovkával. Mivel aznap még haza is akartunk autózni, így gyakorlatilag csak a délelőtt állt a rendelkezésünkre. Ám a reggel 8 órás indulással kissé megcsúsztunk, és fél 11-kor sikerült az összes gyereket összeszedni, és a cuccokkal együtt az autókba rendezni. Mire Lomnicra értünk eltűntek az esőfelhők az égről, hatalmas gomolygó fehér hab ölelte körbe a csúcsot. 

Ezzel szemben  erős szél kerekedett és az összes lanovkát és felvonót leállították. Kissé csalódottan álltunk a hegy lábánál, a gyerekek nem sok erőt éreztek magukban a tegnapi 16 km hegymenet után.

Azért nekiindultunk. A csúcsra 2 átszállással lehetne feljutni, mi az első megállót, a "női startot" céloztuk meg, hátha addigra eláll a szél, és onnan kényelmesen feljuthatunk legalább az Enciánra, az Obszervatóriumhoz. 

A Szimbolikus temető magyar emléktáblái – ifj. dr. Farkas Zsolt

A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben. 

ifj. dr. Farkas Zsolt (1969-1997)

1997. október 24-én reggel szokatlan, kb. -20 °C-os hideg volt a Téry menedékház környékén. A fél méteres friss hó és a viharos szél szinte elviselhetetlen körülményeket teremtett, dr. Farkas Zsolt és három, helyismerettel nem rendelkező társa mégis elindultak a Markazit-torony délkelti gerincére. A kedvezőtlen időjárás miatt a csapat két tagja útközben visszafordult, Zsolt és társa azonban tovább haladtak céljuk, a Jég-völgyi-csúcs irányába. Egy gerinctorony átmászása után Zsolt biztosítás nélküli ereszkedés közben megcsúszott, és mintegy 10 métert zuhant.

A Szlovák Paradicsom legszebb turistaútjai – III. rész

Fotó: Radoslav Garec

A Szlovák Paradicsom minden kétséget kizáróan Szlovákia egyik legszebb része. De vajon a nemzeti park melyik része a legszebb a legszebbek között? A nemzeti park különleges nevet visel, a természet által Kelet-Szlovákiában, a Szepességben létrehozott szépség valóban olyan, mint egy földi paradicsomi a Felvidéken (A „Felső-Magyarország Paradicsoma” elnevezést Hajts Béla honosította meg – a szerk.). Ennek köszönhetően a Szlovák Paradicsomnak több olyan része is van, melyet Szlovákia legszebb turistacélpontjai között tartanak számon. Bizonyára az olvasók közül is többen, több alkalommal meglátogatták már ezt a vidéket. Lássuk hát, mely területeket tartanak a látogatók a Szlovák Paradicsom öt legszebb részének, ahová minden turistának érdemes előbb-utóbb ellátogatnia.

Tamásfalvi-kilátó (Tomášovský výhľad)

Egyre több szlovák turista utazik külföldre, mondván, hogy Szlovákiában nincs semmi látnivaló. Hogy ez mennyire nem így van, arra jó példa a Szlovák Paradicsom egyik legszebb kilátópontja, a Tamásfalvi-kilátó. Ez a szép sziklaterasz a Ludmanka-hegy (Ľudmanka) délnyugati lejtőin található, Csingó (Čingov) település közelében, és azon helyek egyike, amely a legtöbb turista bakancslistáján az „Ezt látni kell” célpontok közé tartozik.

Top 10 hely a Tátrában II. – Lengyel-Öt-tó völgye

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a címben jelzett Top 10 helyszín kiválasztása nagyon szubjektív lista, melyet a bejegyzés írója (Mikołaj Gospodarek) saját tapasztalatai, érzései alapján állított össze. A lista hátterében egy hatalmas fotógyűjtemény áll, melyet 2003-tól megtett tátrai túráin készített. A lista több pontja ugyancsak szép helyszíneket szorított ki a rangsorból, de ez természetes egy ilyen összeállítás esetén. A lista készítőjének reményei szerint a rangsor sokaknak a kezdet, az első lépés lehet tátrai kalandozásukban, más érdekes helyekkel kiegészítve pedig segíthet egy markáns tátrai portfólió összeállításában. Kezdjük hát közös tátrai kalandozásunkat…

Top 10 hely a Tátrában II. – Lengyel-Öt-tó völgye (Dolina Pięciu Stawów Polskich)

A Lengyel-Öt-tó völgye régóta belevésődött az emlékezetembe. Sok évvel ezelőtt a szüleimmel voltam itt először, és később nagy örömmel tértem ide vissza. Szeretem azt a pillanatot, amikor az ösvény kiér az erdőből, és megközelíti a patakot. Megjelenik előttem a Zerge-hegy sziklafala, és a reggeli fagyok… 

A tátrai futárok

A II. világháború idején, amikor Lengyelországot megszállta a náci Németország, a lengyel ellenállási mozgalom a Londonban működő lengyel emigráns kormánnyal, valamint a budapesti lengyel intézményekkel futárokon, majd később rádión keresztül tartotta a kapcsolatot. A futárok szállították a titkos postai küldeményeket Lengyelországból Magyarország felé, valamint civileket és katonákat (közülük sokan belépetek a Nyugat-Európában szerveződő Lengyel Hadseregbe) kísértek át a határon. Ellenkező irányban a földalatti sajtótermékeken kívül pénzt, fegyvereket, robbanóanyagot szállítottak, valamint átkísérték a megbízott követeket, katonai kiképzőtiszteket és másokat.

A Lengyelországból dél felé induló fő útvonalak Varsóból és Krakkóból indultak, és vagy a Havasalján (Podhale), vagy a Szandeci-Beszkideken keresztül érkeztek Szlovákiába, majd Kassa vagy Rozsnyó (akkor mindkét város Magyarországhoz tartozott) közelében lépték át a magyar határt. Néhány futár a Varsó-Budapest közötti teljes útvonalat bejárta, de többségük csak egy bizonyos szakaszon (pl. Havasaljáról Budapestre vagy Budapestről Havasaljára) járt oda-vissza.

Milyen lábbeliben túráznak a lengyelek a Tátrában?

Milyen túrabakancsban, túracipőben, esetleg más lábbeliben indulnak a lengyelek a Tátrába? Elméletileg a hegyekben túrázva olyan cipőt kell használni, amely megfelel az ottani körülményeknek. Elméletileg, mert a gyakorlatban ez sokszor nem így van, sőt. Sok turista számára mit sem jelentenek a hegyimentők kérései és figyelmeztetései – azt vesznek fel, amit akarnak. A Tygodnik Podhalański című folyóirat ismert fotósa, Bartłomiej Jurecki tavaly nyáron három órán át közelről fotózta a hegyre induló vagy onnan érkező turisták lábbelijét azon egyszerű oknál fogva, hogy megtudja, mennyire felkészültek a Tátrába induló turisták? Elég volt az objektívjét a cipőkre fókuszálni, az elkészült fotókat hamarosan több ezren like-olták a közösségi médiában, és az album heves vitákat váltott ki.

Érdekességek a Tátra történelméből – hegyomlás a Nagyszalóki-csúcson

Több ezer turista, sorban állás a turistautakon, tömegek a hegyen és Zakopanéban– úgy tűnik, a Tátra ma már nem számít titokzatos, távoli és megközelíthetetlen vidéknek. Higgyék el azonban, hogy sok különös história vár még megismerésre, mint pl. az alábbi érdekes történet, amely biztosan felkelti a Tátra-mániákusok érdeklődését.

Egyes kutatók szerint a hatalmas tömegű és nagy terjedelmű Nagyszalóki-csúcs egykor a Tátra legmagasabb csúcsa volt. A helyiek feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1662. augusztus 6-án hatalmas hegyomlás következett be, melynek következtében a csúcs kb. 300 métert vesztett korábbi magasságából. A természeti katasztrófát a különböző források földrengéssel, felhőszakadással, meteorit becsapódással, sőt, egyes források a sárkányok haragjával magyarázzák. A legendák kedvelői természetesen saját szemszögükből nézve magyarázzák a történteket, a tudósok azonban tiszta fejjel gondolkodnak. A szakemberek egyértelműen elutasítják azt a feltételezést, hogy a Nagyszalóki-csúcs a Gerlachfalvi-csúccsal szemben egy hatalmas sziklaomlásnak köszönhetően veszítette el elsőségét. Valószínűsíthető, hogy ez a hatalmas sziklahalmaz jóval korábban alakult ki.

Forrás: http://goryiludzie.pl; Fotó: Grzegorz Pietrzak

Fotók a Tátrából – 2017. június 1-15.

Kilátás a Chopokról a Gyömbér felé; Kilátás a Poprádi-csúcsról; A Kis-Tarpataki-völgybe is berobbant a nyár; No comment...; A szépséges Kis-Fátra; Kilátás a Tátrából észak felé; Hoppá…; Jól sikerült fotó egy Roztoka-völgy - Lengyel-Öt-tó völgye- Mormota-halom - Halastavai-völgy túráról; Borongós késő délután a Hosszú-tavi menedékház közelében; Kilátás a Kapor-csúcsról; Különleges felhők Zakopane felett; A Bélai-Tátra legmagasabb csúcsai; A Magas-Tátra az Alacsony-Tátrából; Gyönyörű fotók egy szép túráról, kedvcsinálónak sem utolsó. 2017 júniusának első felében ezeket a fotókat osztottam meg a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján, melyek megtekintéséhez mindenkinek jó szórakozást kívánok! 

Gyerekkel a hegyen, avagy 10 szabály a biztonságos túrázásért

A gyermekek igénylik a biztonságot. Sajnos még ma is gyakran előfordul, hogy a szülők felelőtlen magatartása a hegyekben veszélyezteti a gyermekük biztonságát. A turizmus csodálatos sport, amely összehozza az egész családot, és segít építeni a kapcsolatot a természettel. Mire kell figyelni, mielőtt túrázni indulunk a gyerekekkel?

1. Az utasbiztosítás nem felesleges luxus

A gyermekek általában a túracsoport legkiszolgáltatottabb tagjai. Könnyen kiszáradhatnak, nincs fejlett biztonságérzetük, nem túl előrelátóak, általában még nem eléggé fejlett a mentális és fizikai állóképességük, a kisebb gyermekek nem tudják pontosan körülírni, ha fájdalmat vagy fáradtságot éreznek. Túra közben bármi megtörténhet, akár egy kisebb sérülésnek is olyan következményei lehetnek, melyet hegyimentők nélkül nem tudunk megoldani. Éppen ezért ne becsüljük alá a hegyi biztosítás jelentőségét. Ellenkező esetben a teljes mentési költséget, beleértve akár a helikopter használatát is ki kell fizetnünk a Hegyi Mentőszolgálat részére.

Miért éppen a Sas út?

A legszebb túraútvonal a Lengyel-Tátrában. Csúcsidőszak a nyár közepén. Állandó torlódások a láncoknál, emberek, akik nagyon nehezen birkóznak meg a technikásabb szakaszokkal – ők vajon miért jöttek ide?

A legszebb

A Sas út (Orla Perć) a legszebb túraútvonal a Lengyel-Tátrában. Ez saját, szubjektív véleményem, de azt hiszem, sok turista ugyanígy gondolja. Mi több, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, az egész Tátrában nem találunk máshol ilyen szép, és ugyanakkor ilyen igényes turistautat. Olyan ez, mint hab a tortán azoknak, akik szeretnék megízlelni a tátrai túrázás nehézségeit.

A közelmúltban ismét lehetőségem volt végigjárni az utat. Mivel felhős, ködös nap volt, csekély látótávolsággal, és csak a délelőtti napsütés szárította fel a nedves sziklákat (előző nap esett az eső), így reggel 7 órakor egyedül indultam el a Zawratról. A Zerge-hegyig senkivel sem találkoztam, később is csak kirándulók kisebb csoportjaival. Az egyre erőteljesebb napsütés hatására dél körül aztán egyre több ember jött szembe a Kereszt-nyereg irányából. Mindezek a kedvező feltételek lehetővé tették, hogy alig 4 óra alatt végigmenjek a Sas úton, rohanás és stressz nélkül. Azoknak, akik nem ijednek meg egy kis mászástól, és rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, ennyi idő éppen elég az út bejárásához. Ezt követően csak dörzsöltem a szemem a csodálkozástól, amikor a Sas úttal kapcsolatban a láncoknál összetorlódó emberekről, kimerítő, több órás utakról, szandálban, vagy Isten ments, de papucsban próbálkozó olvastam.

Kibővítve ismét látogatható a Kyseľ-szurdok via ferratája

Több mint 7 hónapos lezárás után június 15-től ismét látogatható a Szlovák Paradicsomban a Kyseľ-szurdok via ferratája. A látogatók a Fehér-patak (Biela potok) völgyében található útelágazástól az Óriás-vízesés (Obrovský vodopád) feletti hídig vezető tanösvényen más szurdokokban nem megszokott módon csodálhatják és tapasztalhatják meg a természet erejét. Az idei szezon újdonsága, hogy a szurdok alsó részén száz méter hosszban újabb via ferrata útvonalat építettek ki. „A turisták az elmúlt évben még közvetlenül a patakban voltak kénytelenek haladni. Legjobb esetben a patakból kiemelkedő sziklákon egyensúlyoztak, ám amikor magasabb volt a vízszint, kénytelenek voltak közvetlenül a vízben haladni. Most már eldönthetik, hogy az újonnan kiépített ösvényt választják, vagy közvetlenül a patakban mennek” – mondta el Tomáš Dražil, a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park igazgatója.

A Tátra a Hármashatár-hegyről

A Magas-Tátra a Hármashatár-hegyről 2017. június 11-én, vasárnap.

A két népszerű völgyet összekötő Lorenz-hágó

A Csorbatóról (Štrbské pleso) a Malompataki-völgyön (Mlynická dolina) át a Lorenz-hágóba (Bystré sedlo, 2314 m), majd a Furkota-völgyön (Furkotská dolina) visszavezető turistaút a legnépszerűbb nyári tátrai túrák közé tartozik. A sárga színnel jelzett útvonal megtételéhez 6-7 órára van szükség, és a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) előírásai szerint csak ebből az irányból lehet végigjárni. A túra során a hágó alatti meredek szakaszokon – különösen júniusban – a nyári hómezők miatt a szokásosnál is nagyobb figyelemre van szükség. A turistaút csak a nyári szezonban, június 16-tól október 31-ig látogatható.

Vége a téli zárlatnak, kezdődik a nyári szezon

Június 15-én befejeződik a több mint 7 hónapig tartó, november 1-én kezdődött téli zárlat, június 16-tól ismét túrázhatunk a Tátra magasabban fekvő jelzett turistaútjain. A turisták számára ismét megközelíthetővé válnak a völgyek felsőbb részei, a hágókon át vezető turistautak és a magashegyi csúcsok. „A Magas- és a Liptói-Tátrában 1800 méter tengerszint feletti magasság felett, elsősorban az északi lejtőkön és az árnyékos területeken azonban még számítani lehet hófoltokra, a régi hó maradványaira. Ezeknek a szakaszoknak a keresztezéséhez maximális figyelemre van szükség” – hívja fel a turisták figyelmét honlapján a Hegyi Mentőszolgálat (HZS). Emlékeztetnek arra is, hogy a kora reggeli és a késő délutáni órákban, amikor a hőmérséklet lecsökken, ezek e területek könnyen lejegesedhetnek.

A hegyimentők arra is figyelmeztetnek, hogy a Tátrában a nyári hónapokat a nagy melegben hirtelen képződő viharok jellemzik. Ezek a hegyekben fokozott kockázatot jelentenek a turisták egészségére, életére nézve. „Ezekben a hónapokban fokozott figyelemmel kell kísérni az időjárás alakulását, a viharokra figyelmeztető előrejelzéseket, melyeket általában kellő idővel előre jeleznek az arra hivatott szolgálatok. A túrákra célszerű a kora reggeli órákban elindulni annak érdekében, hogy a déli órákban már visszafelé tartsunk. Erre azért van szükség, hogy az esetleges viharok ne kitett terepen, nagy magasságban érjenek minket. Senkinek nem ajánlott egyedül túrázni a hegyekben” – tanácsolják a hegyimentők. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek, hogy akár egy kisebb sérülés, vagy egy látszólag jelentéktelen orientációs problémából adódó kimerültség esetén a túra nehezen befejezhetővé válik.

Nyáreleji túra a Nagy-Fátrában

A célpontot már hetekkel ezelőtt lefixáltuk. Barna déli határszemléje után megkezdődött az időjárás előrejelzések lesegetése. Némi félreértések sorozata után a tuti jó idő reményében vasárnap lett az indulási időpont. Ádám indulás előtt párszor részvételi szándékot változtat, végül egy kedves kolléganőjének köszönhetően el tudott jönni. 5:00, a megbeszélt időben érkeznek. Gyorsan becuccolok és indulhatunk is. Út közben megy a kajálás és ekkor derül ki, hogy Ádám nem hozott vizet, csak némi cukros löttyöt. Irány egy benzinkút, 1,5 €-ért vedelhet egy palack vizet. 8:00-ra értünk Vyšná Revúce-re. Háromrevuca. Rövid parkoló keresés és 20 perc pakolás (én fényvédő krémezek, Barnáék nem kérnek belőle) után el is indulunk a sárga jelzésen Magury irányába. Adja az ívet, de szerencsére nem vészesen. Rövid fotós megállókkal de egész jól haladunk, míg feljebb nem érünk, és előkerül Barna új szerzeménye egy szelfibot. Na ezzel beindul az idiótáskodás, meg az időpazarlás, de minket nem zavar, mert jól szórakozunk. A Ploskej sedlo-nál, 1396 m némi tanácskozás, hogy a sziklás részre vajon fel lehet-e menni, de végül a Ploská irányába indulunk tovább.

„Fa paloták” – Fedezzük fel Zakopane legszebb épületeit / IV.

Fotó: Andrzej Samardak

Zakopane műemlékei nem nagyon régiek, és művészileg nem is képviselnek különösen nagy értéket. A legrégebbi épületek a XIX. század első felében épültek. A Tátra lábánál található műemlék épületek értékét leginkább azok a lengyel történelemből ismert prominens művészek, tudósok és politikusok adják, akik hosszabb-rövidebb időt eltöltöttek Zakopanéban, és laktak ezekben az épületekben. A következőkben szeretnék bemutatni néhányat Zakopane legszebb műemlék épületei közül, melyek leginkább az I. világháború előtt, illetve a két világháború közötti időszakban épültek. Zakopanei sétánkat a város eddig még nem érintett, de az előzőekhez hasonlóan ugyancsak figyelemre méltó épületek bemutatásával fejezzük be. 

Jaszczurówkai „Jézus Szent Szíve” kápolna

A városközponttól kicsit távolabb, a Halastóhoz vezető út mellett, Zakopane Jaszczurówka városrészében található a város egyik jelképeként ismert, 1907-ben felszentelt jaszczurówkai Jézus Szent Szíve kápolna a zakopanei stílus megálmodója, Stanislaw Witkiewicz egyik legszebb alkotása, melyet a helyiek „Witkiewicz gyöngyszemének” is neveznek. A folyami kőből épített, magas talapzaton álló fagerendákból készült, többszintes, árkádos-galériás kápolna ajtói és ablakkeretei fafaragással díszítettek. Az épületet góral ácsok és fafaragók építették 1904-1907 között, nyeregtetőjét fazsindely borítja, a tetőből kiemelkedik a négyszögletes harangtorony, melyben a harang található. A kis tornyot egy fém kereszt koronázza. A főbejárat felett a templomnál is idősebb Fájdalmas Krisztus szobra látható.

Top 10 hely a Tátrában I. – Tengerszem-csúcs

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a címben jelzett Top 10 helyszín kiválasztása nagyon szubjektív lista, melyet a bejegyzés írója (Mikołaj Gospodarek) saját tapasztalatai, érzései alapján állított össze. A lista hátterében egy hatalmas fotógyűjtemény áll, melyet 2003-tól megtett tátrai túráin készített. A lista több pontja ugyancsak szép helyszíneket szorított ki a rangsorból, de ez természetes egy ilyen összeállítás esetén. A lista készítőjének reményei szerint a rangsor sokaknak a kezdet, az első lépés lehet tátrai kalandozásukban, más érdekes helyekkel kiegészítve pedig segíthet egy markáns tátrai portfólió összeállításában. Kezdjük hát közös tátrai kalandozásunkat…

Top 10 hely a Tátrában I. – Tengerszem-csúcs (Rysy)

A rangsor első helyének odaítélésével nem volt sok gondom. Tátrai fotóimat böngészve azt vettem észre, hogy a Tengerszem-csúcson készített fotóimmal töltöttem a legtöbb időt. A természetfotózással kapcsolatos kalandom kezdetén sokat beszélgettem a tájképfotózásról a kitűnő fotóssal, Tomasz Gębussal. Sajnos nem találtam meg az interneten, hogy meg tudjam osztani a munkáit, de ennél sokkal fontosabb, amit mondott: „…A Tengerszem-csúcson a lehető legtovább fenn kell maradni!” Mindig ezt teszem, amikor megmászom a csúcsot. A csúcs egyik nagy előnye, hogy fent lehet aludni a Hunfalvy-völgyi menedékházban. Sok éven át csak a szlovák oldalról mentem fel a csúcsra, azt gondoltam, hogy ez az egyszerűbb és kényelmesebb megoldás.

Nem kell, de akarom – avagy a teher gyógyítja a testet és a lelket

„Itt másképpen lépdelsz, mint a lenti világban” – mondta Jaro, egy tátrai teherhordó. Fent a kimondott szó a törvény, itt semmit nem kell papírra vetni. Energiatakarékosság, helyes ritmus, megfelelő ütem, jó lépések és alázat. A teherhordók ezeket szem előtt tartva viszik fel a több tízkilónyi súlyokat a télen hóval borított, nyáron napsütötte menedékházakba. Szenvednek, de nem azért, mert kell. Ők akarják.

Jaroslav Forgáč szerint ezért mindenre képesek. „A legértékesebb fizetség a győzelem íze a menedékházhoz megérkezve, hátunkon a teherrel” – mondta el a Bezerétéről (Trnavá Hora) származó teherhordó.

A tátrai teherhordók mostanában élvezik a hirtelen jött népszerűséget, amely különösen a Sloboda pod nákladom (Teher alatt szabadon) című, róluk készült film múlt évi bemutatóját követően kaptak. A szlovák hegyek ilyen szempontból is egyedülállók, a világ más részein ma már helikopterekkel és felvonókkal oldják meg a magashegyi menedékházak utánpótlását. A turistautak zsúfolt szakaszait a teherhordók a csak általuk használható rövidítéseken kerülik meg. Általában egyedül indulnak útnak, mondhatni a saját gondolataikba mélyedve. Ma azonban Jaro és Majo megengedte, hogy velük tartsunk. A Tarajkáról (Hrebienok) a Téry menedékházig (Téryho chata) vezető út 3 óra 15 percig tart. Gyors a tempó. Hátizsák nélkül sem tehetek mást, mint őket üldözöm.

Halálos kicsúszás a Sas úton

Nehéz napjuk volt szombaton a hegyimentőknek a Lengyel-Tátrában, a nem túl kedvező időjárási előrejelzés ellenére sokan indultak túrázni a Tátrában, a hegyimentőknek sajnos több alkalommal is be kellett avatkozni, segíteni a különféle sérüléseket szenvedett turistákat. Sajnos délután 15 óra körül történt egy halálos baleset is, mégpedig a Sas úton, annak is a Gránát-csúcsok és a Kereszt-nyereg közötti szakaszán, a Nowicki-csorba (Przełęcz Nowickiego) közelében. Egy nő valószínűleg megcsúszott, és nagy magasságból lezuhant a gerincről a Pańszczycza-völgy irányába. Mivel a korlátozott látási viszonyok miatt a mentőhelikopter nem tudott felszállni, ezért a hegyimentők különböző irányokból földi úton indultak a helyszínre. Időközben olyan információt kaptak nő társaitól, hogy a nő látható a gerincről, de nem mozdul.

Tavaszi fotók a Palánkos-völgyből

A Palánkos-völgy (Dolina Strążyska) ideális hely egy hosszú hétvégi túra végén egy kis pihenésre, de ez a völgy akár kedvezőtlen időjárás esetén is látogatható, és a völgyben való túrázás nem utolsó sorban kisgyermekes családoknak is ajánlható. Lássunk most néhány tavaszi fotót a Palánkos-völgyből Bogusia Gerlachowska kamerájával.

110 éves a Hosszú-tavi menedékház

Fotó: www.menedekhaz.info

A Nagy-Tarpataki-völgy felső részében, a Tar-pataki-hát mögött található a sűrűn látogatott Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata, 1960 m). A ház kitűnő kiindulópontja a hegymászóknak, a síalpinistáknak, és kedvelt célpontja azoknak a túrázóknak, akik a menedékházig, esetleg a közelben található magashegyi hágókon át egy másik völgyből ide, vagy innen egy másik völgybe indulnak. Az egész évben nyitva tartó menedékházhoz Ótátrafüredről a Tarajkára vezető zöld jelzésen indulhatunk, onnan a Rainer-kunyhó melletti elágazásig a piros jelzésen, az elágazástól tovább pedig már a kék jelzésen mehetünk, egészen a menedékházig. A túra közepes nehézségű, de akár átlagos kondícióval rendelkező kisgyermekes családok is belevághatnak. A túra átlagos menetideje 3 óra 15 perc. Ezen kívül elérhető a menedékház a Lengyel-nyeregről is, ahonnan előbb a zöld, majd a Rovátkán át a menedékházig vezető kék jelzésen juthatunk el ide. A Téry menedékháztól a Vörös-torony-hágón át vezető sárga jelzésű turistaúton érhetjük el a menedékházat, ez az útvonal azonban a Rovátkán át vezető kék jelzéshez hasonlóan november 1. és június 15. között nem látogatható. A Vörös-torony-hágón át vezető útvonal a Tátra legnépszerűbb hágótúrái közé tartozik, minden évben több száz turista túrázik ezen keresztül a két völgy között és látogatja meg túrája során a menedékházat.

A Szimbolikus temető magyar emléktáblái – dr. Timcsák A. Géza

A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2016 őszén 362 emléktáblán 505 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.

Lelőtték Ingridet, az Ótátrafüreden fára mászó medvét

Fotó: Richard Sopor

Június 2-án, péntekre virradó éjjel a szlovák vadászok Kokava (Liptovská Kokava) közelében lelőtték azt a szelíd anyamedvét, amely évek óta bóklászott a Magas-Tátra lábánál fekvő településeken, május elején pedig két bocsával együtt Ótátrafüreden felmászott egy húsz méter magas fára. A falu polgármestere, Julius Porubän pénteken azt mondta, a medvét azért kellett megölni, mert rátámadt a vadászokra és a rendőrökre, akik el akarták kergetni a faluból.

Az állat május 5-én vált nemzetközileg is ismertté, amikor a két boccsal együtt felmászott egy magas fenyőfára. Akkor a tűzoltók kötelekkel egy közeli épület felé húzták a fát, majd nagynyomású vízsugárral próbálták megijeszteni a medvét, azt remélve, hogy ettől önszántából visszamászik a földre. Mivel azonban az állatok ettől csak még magasabbra másztak, és nagy volt a kockázata, hogy a kölykök a földre esnek, a tűzoltók felhagytak a próbálkozással. Az anyamedve még aznap délután három óra körül lemászott a fáról, a közeli szemeteskonténerek felé futott, majd eltűnt a fák között. Kisvártatva visszatért, lehozta a kölyköket a fáról, ezután békésen visszatértek az erdőbe.

Szakemberek szerint az anyamedve, amely mintegy három éve időről időre feltűnt a Bilík menedékház környékén, egy nagytestű hím medvétől megrémülve menekülhetett bocsaival a fára, hogy megóvja őket. Sona Paulovicová szerint az állat meglehetősen szelíd volt, nem tartott az emberektől, minden további nélkül elsétált az útjába tévedők mellett.

A Tátrába készülünk – hogy lássunk hozzá?

A Tátrába, a Tátra közelébe indulva bizonyára sokakat érdekel, hogyan juthatunk el odáig, milyen látnivalók várnak ott ránk, és hogyan lehet a legjobban ütemezni az ott eltöltött időt? Mielőtt eldöntjük, hogy a Tátrába utazunk, nem árt, ha tisztában vagyunk néhány dologgal a témát illetően. Az alábbi rövid cikk megoldási javaslatokat kínál az előkészítés során felmerülő nehézségek elkerülése érdekében.

A törzsvendégek és azok kivételével, akik már nem első alkalommal utaznak a Tátrába, az elsődleges probléma, hogy hogyan juthatnak el a világ legkisebb magashegységébe? Ha nem is rendelkezünk saját autóval, ez ma már nem jelentheti egy tátrai kirándulás akadályát, hiszen számos más lehetőség áll előttünk a hegység megközelítésére. A Tátra és a hegység lábánál fekvő települések bármely irányból elérhető autóbusszal és vonattal, a magánfuvarozók szinte minden lengyel városból indítanak járatokat a Havasaljára (Podhale), elég csak a megfelelő csatlakozási lehetőségeket figyelemmel kísérni.

Na jó, gondolhatjuk, eljutunk a Tátrába, és mi a következő lépés? Hogy tudunk ott mozogni, hogy jutunk el a Krupówkiról a Bialkai-szénégetőre, a Kościelisko-völgybe vagy Kużnicéba? Ez sem jelenthet problémát, Havasalján a jól kiépített közlekedési hálózatnak köszönhetően minden gond nélkül eljuthatunk a kívánt pontra helyi buszokkal, kisbuszokkal vagy taxival. Amiatt sem kell aggódni, hogyan jutunk vissza a kirándulás végén a szállásunkra, mivel ezek minden tátrai völgy torkolatánál megállnak.

A Jávor-völgy – Grósz Alfréd szavaival

Az 1885-ben Késmárkon született, és 1903-ban ugyanott érettségizett Grósz Alfréd, a későbbi nagy Tátra-kutató és hegymászó így írta le a Jávor-völgybe tett első túrájának legmaradandóbb mozzanatát:

„1904-ben, egy felhőtlen nyári nap delén léptem először a Javorove-völgy nesztelen szentélyébe, telve mohó kíváncsisággal, lángra kapó lelkesedéssel és imamély csodálattal. A nap éppen útja zenitjén haladt, minden morajt elnyelt a siket csönd. Amint szemöldökhöz emelt tenyérrel elhárítottam arcomról a vakító sugárnyalábokat és tekintetem, megfürödve a Varangyos-tó haragoszöld vizében, fölsurrant az amfiteátrálisan elhelyezkedő bérckoszorú remekeihez, megálltam, mintha gyökeret vert volna a lábam. Az ereimben sebesebben lüktetett az érverés, egy sejtelem cikázott át az agyamon: a hegyek fogják megadni az életem szépségét.”

Forrás: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd; Fotó: Andrew Vlcko

Babits Mihály – Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.

A haza, a haza egyenlő volt mindig

ezer év óta már, és mindig az marad,

mert nem darabokból összetákolt darab:

egytest a mi hazánk, eleven valami!

Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.

Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.

De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,

futni kezdett a vér elapadt erébe.

Visszakapta, ami soha el nem veszett.

Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

A legszebb vízesések Szlovákiában – A Fátyol-vízesés

A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park legnagyobb vízesése, a Fátyol-vízesés (Závojový vodopád) a Sólyom-völgyben (Sokolia dolina) található. A három lépcsős vízesés magassága kb. 75 méter. A vízesés sziklafalán ide-oda kanyargó útvonal sokak véleménye szerint az egyik legnehezebb, legtechnikásabb turistaút az egész hegységben. A nemzeti park legmeredekebb, legvadabb és egyik legszebb szurdokát létrák, hidak és sziklatálcák sorát magunk mögött hagyva tudjuk legyőzni. A turistaút és a vízesés szépsége azonban kétséget kizáróan megéri az erőfeszítéseket, ez a túra azonban csak olyanoknak ajánlott, akik nem félnek a magasságtól.

Forrás: https://www.interez.sk; Fotó: Gregor Samsa

Fotók és videók a Tátrából – 2017. május 16-31.

Siketfajd a Rohácsokban; Sokaknak ismerős háttér és jármű; Czorsztyn vára a Tátrával; Az Alacsony-Tátra legnagyobb tava, a Verbici-tó; Sherpa 100-as verseny a Tarajkától a Zamkovszky menedékházig; Hegymászók a Barát csúcsán; Érdekes látószög a Kő-pataki-tóról; Kápolna Szentmindszent (Kacwin) határában a Tátrával; A Felkai-tó és a Felkai-vízesés; Kilátás a Rovátkáról; A Poprádi-tó az Oszterváról; Van, aki esetleg nem ismeri?...; Érkezés a Zöld-tavi-csúcsra; A Tátra felé. 2017 májusának második felében ezeket a fotókat osztottam meg a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján. A Gerlachfalvi-csúcsra vezető Martin-út fejkamerával. Ebben az időszakban ez az egy videó került megosztásra az oldalon, a fotók és a videó megtekintéséhez mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Nyáron több turista juthat fel felvonóval a Gáspár-csúcsra?

A tavaszi és nyári időszakban megnövekedett turistaforgalommal párhuzamosan a Lengyel-Tátrában jelentősen megnőtt az igény a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) közlekedő kötélvasút iránt is. A megnövekedett igényeknek azonban a Lengyel Kötélvasút Társaság (PKL) az óránkénti 180 fős korlátozás miatt jelen helyzetben – bár a felvonó kapacitása ezt lehetővé tenné – nem tud eleget tenni. A Zakopanéba érkező turisták számára ez néha akár több órás várakozási időt jelent, amint arra már ebben az évben, a májusi hosszú hétvégén is volt példa. Annak érdekében, hogy csökkentsék a felvonó alsó állomásán kialakuló várakozási időket, a PKL kérelmet nyújtott be a zakopanei Polgármesteri Hivatalnak, melyben azt kérik, hogy a felvonó a tavaszi és a nyári szezonban is teljes kapacitással, vagyis óránként 360 utast működhessen. A magántulajdonban lévő társaság elismerte, hogy a változtatás célja tisztán üzleti jellegű, a változtatásra irányuló kérelem jelenleg a környezetvédelmi hatóság döntésére vár.