2017. május 11., csütörtök

A Szimbolikus temető magyar emléktáblái – Antal Péter „Bütyök”

A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.

Antal Péter „Bütyök” (1977-2001)
Időrendi sorrendben az utolsó, és remélhetőleg még sokáig az utolsó is marad a székesfehérvári Antal Péter, közismert nevén „Bütyök” emléktáblája. Antal Péter 2001. augusztus 10-én szenvedett balesetet a Nagy-Tarpataki-völgyben levő Hegyes-torony megmászása utáni ereszkedést követően, ahol egy a kötél lehúzása során kilazult és lehullott, kb. 50x50 cm-es szikla találta el. Azonnal eszméletét vesztette, és bár gyorsan érkezett a segítség, a közben elromlott időben helikopteres segítségnyújtásra nem volt lehetőség. A hegyi mentők és az orvos is csak gyalogosan jutottak el a baleset helyszínére, és ugyancsak gyalogosan kezdték meg a sérült leszállítását, előbb a Hosszú-tavi menedékházhoz, majd miután a helikopter továbbra sem tudott felszállni, ezért szintén gyalogosan tovább, a Tarajka felé. Az eszméletlen hegymászót vállukon cipelő hegyi mentőket kísérő orvos a hajnali órákban észlelte, hogy Péter nem lélegzik. Az azonnali újjáélesztési kísérlet ellenére Antal Péter a gyalogos mentés közben, másnap hajnalban a Hosszú-tavi menedékház és a Tarajka között életét vesztette. Az este hat óra körül bekövetkezett balesetet követően a viharos időben történő mentést követően a hegyi mentők másnap reggel 5 óra körül érkeztek meg Antal Péter holttestével a Tarajkára. Bronz emléktábláját a Székesfehérvári Hegymászó Sportklub készíttette, különlegessége, hogy a baleset helyszínét és módját szlovák nyelven olvashatjuk. Az emléktábla szövege az alábbi:

ANTAL PÉTER
BÜTYÖK
SZÉKESFEHÉRVÁR
1977. VII. 13.
Po úspešnom zostupe
z Ostrého štítu zranený
padajúcim kameňom, skonal
vo Veľkej Studenej doline
2001. VIII. 11.
SzHSK

Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók, turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz, nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”

Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád

3 megjegyzés:

  1. http://www.timcsakag.eoldal.hu/cikkek/eletrajz/dr_-timcsak-a_-geza-rovd-eletrajza.html
    http://www.timcsakag.eoldal.hu/cikkek/kaukazusi-naplo_-1959/
    http://www.timcsakag.eoldal.hu/cikkek/eletrajz/a-tragedia.html
    Kedves Árpád!
    K.G. megtagadta, hogy a magyar Kaukázus-járók közt számontartsa Dr.Timcsák Gézát. Remélem, Ön nem teszi.
    Üdvözlettel
    Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó!
      Köszönöm, hogy megosztotta velünk a fentiket. Azt gondoltam, hogy elég jól ismerem a Tátra magyar vonatkozásait, de úgy látszik mégsem. Egy kivételes embert ismerhettünk meg dr. Timcsák Géza személyében.
      A tárgyilagosság érdekében azonban az Ön által K.G-nek nevezett személy "védelmében" - bár erre nyilvánvalóan nem szorul rá - a hivatkozott nyilvántartás a magyar állampolgárokat tartalmazza. Lehet ezen vitatkozni, hogy ez jó vagy sem, de ez legalább egyértelmű, szemben azzal, hogy ki milyen nemzetiségű, vagy minek vallja magát. Talán Ön előtt is ismert, hogy pár éve milyen polémia volt Demján Zoltán körül, aki a neve miatt magyar nemzetiségűnek tituláltak, és mint első magyart említettek, aki a megmászta az Everestet. Ezt ő nagyon határozattan visszautasította.
      Az, hogy dr. Timcsák Géza ebben a nyilvántartásban nem szerepel, a teljesítményéből semmit sem von le. Nekem külön öröm volt a kaukázusi túráit olvasni, mert közel 30 évvel utána nekem is volt szerencsém itt mászni, túrázni.
      Tisztelettel üdvözlöm:
      Bouquet Kálmán

      Törlés
    2. Kedves Ildikó!
      Természetesen dr. Timcsák Géza életrajza és halál is szerepel a Szimbolikus temető magyar emléktábláit bemutató cikksorozatban, és hamarosan olvasható is lesz itt.
      Üdvözlettel: Nagy Árpád

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...