2017. május 31., szerda

A Korona-hegytől a Sólyom-szikláig – Tutajozás a Dunajecen

Napjainkban Alsólehnichez tartozik a korábban Vörös Kolostornak (Červený Kláštor) nevezett település, amely ismertségét és népszerűségét a műemlék kolostor mellett leginkább a Dunajec-áttörésnek köszönheti. Az eredetileg karthauzi, később kamalduli kolostor melletti kis öbölből indulnak a tutajok, amelyek a Pieninek szűk, kanyargós völgyén áthatolva jutnak el az Erdős (Lesnica) településtől északnyugatra található végállomásra.
A Dunajec-áttörésben használt tutajok öt db, egymáshoz erősített ladikból állnak, amelyek hossza 5,75 m, szélessége pedig egyenként 45 cm. Egy-egy tutaj max. 14 személyt képes szállítani, rajtuk kívül a tutaj vezetője, valamint annak segítője alkotja a vízi jármű személyzetét. A tutajt az elől ülő „Mester” irányítja, ő szabja meg az útirányt, tőle függ, hogy a folyó gázlóin hogyan kelünk át. A tutaj kormányzását gyakorlatilag a hátul elhelyezkedő segéd végzi, aki evezőjével a Mester által kívánt nyomvonalra vezeti a járművet. A legtöbb Mester menetközben kommentálja a látnivalókat, az érdekességeket, és különböző történetekkel, kérdésekkel szórakoztatja a tutaj utasait.

A Dunajecen már a XIX. század elején is tutajoztak, szervezett formában azonban Szalay József (lengyelül Józef Szalaj, 1802-1876) idején jött divatba, aki magyar származású lengyel hazafiként, Szczawnica alapítójaként és birtokosaként nagy szolgálatokat tett a Pieninek-hegységben a turizmus fejlődéséért. A gyógyfürdő népszerűsítése céljából útikönyvet és saját rajzaiból készített képes albumot adott ki, tevékenysége nyomán a kis gorál falu az arisztokrácia és a művészvilág körében ismert és népszerű fürdőhellyé változott. Szalay József szervezte az első tutajozásokat a Dunajecen, mellszobra ma a nyaralóhely egyik parkjában látható. A Dunajec – Galícia és a Szepesség természetes határaként – évszázadokon át Szent István országának egyik legbékésebb határszakasza volt.
A Dunajecen április 1. és október 30. között tutajozhatunk, amennyiben az időjárási körülmények ezt lehetővé teszik. Az Alsólehnicről induló túra időtartama általában 1,5 óra, ez azonban a vízállástól függően lehet valamivel gyorsabb, de lassúbb is. A lengyel tutajok néhány kilométerrel feljebb indulnak, és tovább is úsznak lefelé a Dunajecen, az ő menetidejük nagyjából 2,5 óra.
Legtöbben a Vörös kolostor melletti kis öbölből indulnak tutajozni, de napjainkban az élelmes helyi vállalkozások már a folyó több pontjáról elindítják járműveiket. A kolostor magunk mögött hagyva a folyó befut a hegyek közé, és sebes gázlókon, hatalmas mészkőszirtek alatt halad célja felé. Itt kezdődik a Dunajec-áttörés legizgalmasabb, látnivalókban leginkább bővelkedő szakasza. Rögtön indulás után előttünk magasodik a Vörös kolostor panorámáját uraló Trzy Korony (Korona-hegy), amely a Pieninek legmagasabb, domináns csúcsa, egyben jelképe. A többormú hegynek több, névvel ellátott csúcsa van, ezek a Pańska Skala (Úri-szikla), Płaska Skala (Lapos-szikla), Ganek (Tornác) és Nad Ogródki (Felső kert), valamint legmagasabb pontja, az Okrąglica (Gömbölyded, 982 m), erre a csúcsra a lengyel oldalon fekvő Sromowce Niżne községből jelzett turistaúton lehet feljutni. A csúcsra vezető turistaút felső, közvetlenül a csúcs alatt lévő részén a csúcsra indulóknak belépőt kell váltani. Ettől a helytől már kiépített, a felfelé és lefelé haladóknak külön-külön utat biztosító fémjárdán és lépcsőkön juthatunk fel a csúcsra, melynek kilátóteraszán egyszerre kb. 20 ember tartózkodhat. A csúcsról szemet gyönyörködtető kilátásban lehet részünk egyrészt az alattunk fekvő településre, a Vörös kolostorra, a Dunajec egy szakaszára, valamint távolabb a Szepesi-Magurára, a Szandeci Beszkidekre, a Gorce Nemzeti Park, valamint a Magas-Tátra csúcsaira is.
A Dunajec az évezredek során a 8 km hosszú áttörésben 7 éles kanyart vájt a sziklába, ezáltal megtalálva az utat az egymástól légvonalban mindössze 3 km távolságra lévő két végpontja között. A tulajdonképpeni kanyont egy 90 fokos, jobbra ívelő kanyarban érjük el, amely a Dunajec-áttörés legnehezebb kanyarulata a tutajokat irányító személyzet számára. Itt látható a Dunajec bal partján emelkedő Łysina (792 m) fákkal benőtt magaslata. Ennek tövében szinte a folyóból látszik kinőni két sziklafal, ezek közül az első hegyes szikla a piramisra emlékeztető formájú Ostra Skała (Hegyes-szikla), amely egyike az áttörés legszebb sziklafalainak. Közvetlenül utána 2 kisebb, hasonló hegyes szikla mellett haladunk el, ezek a Grabczych-hegy nevet viselik.
Egy enyhe jobbkanyarban a Dunajec egyik legszűkebb részéhez érkezünk, ahol a folyó szélessége éppen csak meghaladja a 10 métert, a víz mélysége viszont ezen a ponton eléri a 12 métert. A monda szerint a legendás felvidéki betyár, a nép körében nagyon népszerű Juraj Jánošík itt választotta ki bandájának tagjait, mégpedig oly módon, hogy a jelentkező legények közül csak az lehetett a banda tagja, aki képes volt a folyót ezen a ponton átugrani. Egy másik legenda szerint azért nevezik ezt a helyet Betyárugrásnak, mert Jánošík itt ugrotta át a folyót a csendőrök elől menekülve. Jánošík lába nyomát mai napig őrzi a szikla, ezt a helyet pedig azóta Betyárugrásnak nevezik, a két legenda közötti igazságot pedig ki-ki döntse el magában… A szlovák oldalról indult tutajokat ezen a ponton a parton készenlétben álló fotósok fotózzák le, akiktől a tutajozás végén megfizethető áron megvásárolhatjuk a saját magunkat is ábrázoló fotókat.
Újabb éles kanyar, ezúttal balra, a lengyel oldalon magasodó, 579 m magas Klejowa Góra csúcsát kerüli meg a folyó, szinte 180 fokos fordulatot téve. A kanyarból kiérve, a folyó jobb partjának hátterében láthatjuk a 824 m magas Holica csúcsát. Egy lágyan ívelő bal kanyarban elhaladunk a folyó jobb partján található Huta nevű tisztás mellett, ahol az Erdősről érkező sárga jelzésű turistaút csatlakozik a folyó partja mentén kanyargó piros jelzésű turistaúthoz. A hely nevét egy valaha itt működött kohóról kapta.
Ismét egy hosszan balra ívelő, kb. 90 fokos kanyar következik, melyben a folyó jobb partján magasodó, Sedem Mníchov (Hét Barát) nevű látványos sziklacsoport előtt haladunk el. A sziklákhoz fűződő legenda szerint itt hét, kővé vált szerzetest látunk magunk előtt, akik büntetésből lettek kővé változtatva, mivel fogyasztottak a biblia szerint számukra tiltott gyümölcsből. Más értelmezések szerint sorsukat annak köszönhetik, hogy egy apácát üldöztek, akinek alakját a folyó lengyel oldalán álló, a hosszú bal kanyar végén látható Facimiech nevű sziklafal őrzi, amely alatt a folyó újabb éles kanyart vesz, ezúttal jobb felé. Ebben a kanyarban, a folyó szlovák oldalán, a függőleges és megközelíthetetlen sziklafalban egy kb. 20 m hosszú barlang található. A tutajunkat irányító „Mester” erre külön felhívja a figyelmet, hiszen elmondása szerint ez Szlovákia egyetlen, egész évben, éjjel-nappal látogatható barlangja.
A kanyar után a Dunajec-áttörés legcsendesebb szakaszára érkezünk, ahol megfelelő időjárási körülmények között némelyik tutaj „személyzete” bemutatja nekünk, milyen kellemes a nagy forróságban csobbanni egyet a hűs vízben. A folyónak ezen a szakaszán történtek az első kísérletek a folyó vizének „meglovagolására”, amelyből napjainkra aztán kialakult a Dunajec-áttörésen történő tutajozás tömegeket vonzó látványossága.
Egy újabb hosszú jobb kanyarban, egyre gyorsuló sodrásban a folyó megkerüli a szlovák oldalon magasodó, 558 m magas Polana nevű sziklát. Ezzel szemközt torkollik a Dunajecbe a Pieniński Potok (Pienin-patak). A hosszan ívelő kanyar túlsó végén lassan előtűnik a Sokolica (Sólyom-szikla, 747 m) magas csúcsa, amely 307 m-el emelkedik a folyó fölé. A Sokolica a Pieninek egyik legszebb sziklacsúcsa, előszeretettel nevezik a „Pieninek Anyja” néven is. A sziklacsúcs lengyel oldalról, jelzett turistaúton több irányból is elérhető, tetejéről szemet gyönyörködtető kilátásban lehet része annak, aki a tutajozás végeztével felkeresi.
A következő, enyhén kanyargós szakasz vége felé a folyó bal partján, a lengyel oldalon emelkedő, 552 m magas Przechodni Wierch lábánál található a Na Bystre nevű tisztás. Ezt elhagyva felerősödik a folyó sodrása, ezáltal egyre inkább felgyorsulnak a tutajok. Egy újabb éles, 180 fokos bal kanyar közepén, a folyó szlovák oldalán található a Stuletnie Žródlo (100 éves-forrás). A monda szerint aki iszik ennek a vizéből, az 100 évig fog élni. A karsztforrástól nem messzire egy magányos, 530 m magasságú, szépen hullámzó tetejű, fákkal elszórtan benőtt falú szikla látható a jobb oldalon, ennek lengyel neve Samą Jedną (Egyedül), vagy másképpen Starą Panną (Öregasszony), szlovákul Osobitá skala. A folyó e részéről visszatekintve vethetünk még egy utolsó pillantást a Sokolica sziklacsúcsára.
A Samą Jedną nevű szikla után, a Lesnický potok (Erdős-patak) jobb oldalán magasodik a majdnem szabályos háromszög alakú fehér sziklafal, a Vylízaná. A fenti két sziklafal együttesen alkotja az Erdős-patak áttörését, itt torkollik a Dunajec-áttörésbe a kék jelzésű turistaút, amelyen a tutajozás végeztével elérhetjük Erdős települést, illetve a közelében, a folyótól pár percnyi járásra található Pieninek menedékházat (Chata Pieniny).
Az Erdős-patak torkolatától mintegy 300 m-re, az egykori faúsztatók útvonalának végén ér véget a tutajozás a Dunejec-áttörését szlovák oldalról megkezdő tutajozók számára. Már a tutajozás előtt érdemes gondolni a visszaútra, hiszen a folyón csak lefelé lehet tutajozni. Erdősről a Vörös kolostorhoz gyalogosan a jelzett turistautakon a patak partján vagy a hegyeken keresztül, esetleg menetrend szerinti autóbusszal, taxiként működő mikrobuszokkal, vagy pedig kölcsönzött kerékpárral lehet visszajutni.

Lejegyezte: Nagy Árpád

1 megjegyzés:

  1. Gyönyörű vidék!
    Dunántúlon a Majki tavaknál is van Kamalduli kolostor!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...