Magashegyi túra közben
soha ne feledkezzünk meg a jó humorról és az optimizmusról, mivel ez minden
önérzetes turista alapvető alaptulajdonsága kell hogy legyen. Csak ezek teszik
lehetővé számunkra, hogy megbirkózzunk azokkal a kellemetlenségekkel,
nehézségekkel, melyek az utazás és a túra közben várnak ránk.
Jó napot, szia – régi
szokás a hegyen, hogy a turisták találkozáskor köszönnek egymásnak akkor is, ha
nem ismerik a másikat. Ez leggyakrabban csak egy egyszerű helló (ahoj, cześć),
amikor elhaladunk egymás mellett, de néha jó bevezetés egy kis beszélgetéshez
pihenés közben. Most is emlékszem arra a napra, amikor először túráztam
komolyabb turistaúton. Először csak másoktól hallottam, hogy hellóval köszönnek
egymásnak, aztán egyszer csak egy idősebb turista rám köszönt, hogy helló. Az
volt az első kérdésem magamhoz, hogy ki volt ez, honnan ismer engem? Az
ellenkező irányból érkező személyeknek vagy csoportoknak való köszönés erősíti
az összetartozást, a közösségi érzést. Segít abban, hogy ne érezzük magunkat
egyedül a hegyen, és tudjuk, hogy ha kell, számíthatunk mások segítségére.
Nyilvánvalóan nem használjuk ezt a szokást az olyan, állandóan zsúfolt
útvonalakon, mint pl. a Halastóhoz vagy a Kościelisko-völgyben vezető
turistaút, mivel a naponta itt közlekedő emberek száma hatalmas, és nehéz, sőt,
egy idő után nevetséges lenne megpróbálni minden szembe jövőnek köszönni.
Máshol azonban ne féljünk köszönni, és ne várjuk, hogy a szembe jövő köszönjön
először. Ápoljuk a jó szokásokat és a hagyományokat.