2017. március 22., szerda

Szerafin László beszámolója az 1981-es tátrai főgerincbejárásról

Néhány éve működik a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen egy kis csapat, részben a NYAC, illetve a MAC hegymászói, akik szabadidejüket a hegymászósportnak szentelik. 1981 nyarán nagy és felelősségteljes vállalkozásba kezdtek: a cél a Magas-Tátra főgerince volt a Kopa-hágótól a Liliom-hágóig.
A túra gondolata már az elmúlt év őszén megfogalmazódott bennünk. Bár néhányunk korábban megjárta egyebek közt az Eiger, a Matterhorn, a Mont Blanc és a Lavaredo csúcsát, tapasztalatunk jóval elmaradt azokétól, akik ezt a sportot Magyarországon magas színvonalon űzik. Ismertük a korábbi sikertelen hazai próbálkozások listáját is. Pedig ezeken az expedíciókon az élvonalbeli magyar hegymászók vettek részt. Kezdettől fogva tisztában voltunk a feladat nehézségével, ezért utunk tervét a legkörültekintőbb precizitással, a lehetséges változásokat is számításba véve állítottuk össze. Mindegyikünk feladatát szinte órára pontosan megterveztük, kijelöltük előre a helyszínen a gerincre vezető útvonalakat, a bivakhelyeket, összeállítottuk a szükséges felszerelések pontos listáját stb. Gondosan tanulmányoztuk az eddigi nagyszámú sikertelen hazai vállalkozás, valamint a Neidenbach Ákos vezette magyar és a téli csehszlovák expedíciók tapasztalatait.

Közben gondot fordítottunk erőnlétünk fejlesztésére is. Expedíciónkat erkölcsileg és anyagilag a KLTE Tóthfalussi kollégiumának igazgatója, Nádudvari Imre a legnagyobb egyetértéssel és jóindulattal támogatta. Ezért ezúton is szeretnénk neki köszönetet mondani.

1981 augusztus 11-én elérkezett az indulás régóta várt napja. Mindnyájunkban volt egy kis szorongás, de azért optimistán vágtunk neki az útnak. A vállalkozás résztvevői: Dr. Buday Gábor, Balogh Tibor, Baranyai Judit, Gyüre László, (KLTE), Kállay Péter (NYAC), Pallag István, Síró Imre (KLTE), Szerafin László, Szerafin Tamás (DOTE - NYAC) és Dr. Szerafin János (ő gondoskodott gépkocsival a völgycsoportok megfelelő helyre szállításáról). A nagy mennyiségű felszerelést és élelmiszert (250 konzerv, 16 kg csokoládé, 10 kg cukor stb.) gépkocsival szállítottuk ki.
Amíg a többiek vonattal megérkeztek, addig a felsőerdőfalvi kempingben felállítottuk az alaptábort. Bár a csúcsokat sötét felhők takarták, még aznap este hárman (Buday Gábor, Szerafin László és Szerafin Tamás) fölgyalogoltunk az 1760 m magas Kopa-hágó alá, a leégett Késmárki-menedékház romjaihoz, és ott töltöttük az éjszakát.
Reggel a zuhogó eső és a zárt felhőtakaró lehetetlenné tette az elindulást. Levonultunk az alaptáborba, de este visszatértünk. Ez a következő nap sajnos újra megismétlődött.

Végre a harmadik bivakot követő hajnalon szép időre ébredtünk. Végre indulhatunk! Reggel 6 órakor már felértünk a Kopa-hágóra. Innen indult tovább a főgerincen kéttagú gerinccsoportunk, a Szerafin testvérek, míg Buday Gábor a Téry-horhoson kelt át a Kis-Tarpataki-völgybe, ahol az 1. számú völgycsoportot elvezette a kiszemelt éjszakai táborhelyre. A gerincen nagyon jó tempóban haladtunk előre. Először a Fehértavi-csúcsra másztunk föl, majd egymás után következett a többi torony és sziklacsúcs. Aznap a Jég-völgyi-csorbáig jutottunk el, ahonnan egy kicsit lejjeb ereszkedtünk, az addigra már előkészített éjszakázóhelyig. Az első napi siker után kezdtünk bizakodóak lenni. Következő nap a Vörös-padig folytattuk a mászást. A gerincszakasz jó részét sűrű ködben kellett végigmásznunk, ezért a kényesebb helyeken kötélbiztosítást alkalmaztunk. A rossz időben a legnagyobb figyelmet a Hegyes-torony átmászása követelte. Egyes szakaszokon csak a sziklaélen lovagolva lehetett előrejutni. Közben Gábor az 1. völgycsoporttal a Vörös-torony-hágón átkelt a Nagy-Tarpataki-völgybe, ahová az előre megbeszéltek szerint feljött a kettes számú völgycsoport is, és kiépítették a bivakhelyet. A Hegyes-torony átmászásában már a völgycsoport egy része is részt vett, és a következő napokon is végigmászták a napi gerincszakasz utolsó, de nehéz csúcsait. Harmadnap a Lengyel-nyeregig jutottunk. Míg eddig a köd és a hideg nehezítette az utunkat, most az erős napsütés tett próbára bennünket. Vizünk hamar elfogyott, kezdtük érezni erőnkön az eddig átmászott 24 csúcs hatását is, a Lengyel-nyerget azonban így is hamar elértük. A völgycsoport és Gábor szintén a megfelelő időben és helyen találkoztak. Másnap erős széllökések, zuhogó eső ébresztett bennünket. A köd átláthatatlan volt. Mivel továbbindulásra gondolni sem lehetett, az esőben legyalogoltunk az alaptáborba. Ott megszárítottuk ruháinkat, felszerelésünket, és egy hét után ─ ha csak hideg vízben is ─ végre rendesen megmosakodtunk. Bosszúsan kémleltük a felhőket, hiszen már elfogytak az előre bekalkulált tartaléknapok is, expedíciónk sikere félúton veszélybe került. Következő nap, ahogy a Lomnici-csúcs kibukkant a felhők közül, Buday Gábor, Síró Imre, Pallag István és Gyüre László azonnal visszaindult a Felkai-völgybe. A szabadban töltött éjszaka után Síró Imre és Pallag István a Lengyel-nyeregtől folytatta a gerincmászást. Buday Gábor és Gyüre László közben átgyalogoltak az Omladék-völgybe, és a Keleti-Vaskapu-hágónál várták a gerinccsoportot.

Következő nap a gerincesek tovább folytatták útjukat a Ganek-csoporton és a Tátra-csúcson át a Hunfalvy-hágóig. A hágóhoz eközben a Szerafin testvérek mentek fel. Az éjszakát a Hunfalvy-hágó alatti menedékházban akartuk tölteni, innen azonban elküldtek bennünket. Rosszul esett, hogy csalódnunk kellett a hegymászó-szolidaritásban is. Erre a szabad ég alatti, csupasz sziklán,  hálózsákban töltött bivakra még sokáig emlékezni fogunk. Reggel fölmentünk a Tengerszem-csúcsra, innen pedig már a szlovák-lengyel államhatáron másztunk tovább a Hincói-hágóig. Hasonlóan eltöltött éjszaka után Kállai Péter és Balogh Tibor a főgerinc utolsó szakaszát mászták végig a Liliom-hágó irányából a Hincói-hágóig. Délután fél négykor találkoztunk a hágóban. Gyorsan, jókedvűen vonultunk le a Csorba-tónál ránk váró gépkocsihoz. Célunk: a Magas-Tátra főgerincének expedíciós formában történő teljes bejárása, több mint 55 csúcs megmászása sikerült! Élményeinket Buday Gábor filmen is megörökítette.

Túránk sikere bizonyítja, hogy egy kicsiny klub önerőből képes lehet egy jelentős vállalkozás végrehajtására, ha olyan lelkes, de fegyelmezett emberekből áll, akik képesek a közös cél érdekében együtt dolgozni, esetleg egyéni érdekeikről, vágyaikról lemondani. Testileg és lelkileg is megerősödve, egy nagyszerű élmény emlékével gazdagodva fejeztük be utunkat. Eredményeinket elsősorban a gondos szervezésnek és a kitartó bajtársiasságnak tulajdonítjuk. Az ebből levonható tanulságok pedig nemcsak a hegymászósportra, és nemcsak a sportra érvényesek...

Szerafin László, 1981 (Bácska Gusztáv közlése)

1 megjegyzés:

  1. Tanulságos írás. Azóta sok minden megváltozott, ma már más a stílus, de akkor is elismerésre méltó, hogy minden nehézség ellenére csak végigcsinálták.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...