Rövid napok, extrém kemény fagyok, méteres hó
és jég a tél jellemzője az alpesi hegyekben. Amíg a gazdák a szarvasmarhákat,
kecskéket, juhokat, birkákat a parasztgazdaságok védett istállóiba terelik a
zord tél elől, addig az alpesi állatok „emberpróbáló” körülmények között
dacolnak a hideggel a túlélés reményében.
A túrázók és természetjárók
általában kellemes időjárási feltételek mellett szemlélik a hegyvidékek
flóráját és faunáját: mókás felvételeket készíthetnek a mormoták pajkos,
viháncoló játékáról, vagy a kőszáli kecske tekintélyt parancsoló fellépésében
gyönyörködhetnek, de sokszor nem is gondolnak arra, hogy ezeknek az állatoknak
mi mindent kell kiállniuk a hosszú téli hónapok alatt ahhoz, hogy tavasszal
látványukkal ismét elkényeztessenek bennünket.
Takaréklángon: téli álom és téli nyugalmi időszak
A hideg évszak a
legtöbb állat számára óriási kihívást jelent. Minden állatfaj külön stratégiát
fejlesztett ki annak érdekében, hogy a kemény telet túlélje. A téli álom és a
téli nyugalmi időszak a biológusok szerint teljesen eltérő stratégia a hideg
hónapok átvészelésére. Mialatt a téli álom során az állatok szervezetük összes
testfunkcióját drasztikus módon a minimálisra csökkentik, addig a téli nyugalmi
időszakot folytató állatokat egyfajta éber állapot jellemzi.
A mormoták klasszikus
példái a téli álmot alvó állatoknak. Testfunkcióikat „takaréklángra” helyezik:
a szívverésük számát minimalizálják, és a testhőmérsékletüket extrém módon
lecsökkentik, így egyfajta „dermedtségi” energiaszükségletük a minimálisra
csökken.
Úgy alszanak, mintha
altatóinjekcióval altatták volna el őket, s így nem keletkezik éhségérzetük
sem. Már jóval az első havazások előtt összeverődnek a családok – olykor 20
egyed is – a maguk által kialakított téli kotorékukban. Az alagútrendszert a
hímek építik és az ürüléknek külön helyiséget képeznek. A mormoták szorgalmas
állatok, az esetek többségében két kotorékot készítenek; egy nyári építményt
általában déli fekvésű bejárattal, és egy téli mélyebb „építményt” az
alacsonyabban fekvő régióban. Nyár folyamán a téli „telephelyeiket” szénával
ügyesen kibélelik, majd a hideg idő beálltával szorosan egymáshoz bújva
melegítik egymást, és hat-hét hónapra téli álomba merülnek.
3-5 szívverés percenként
Ilyenkor szívük percenként
3-5 (!) alkalommal ver, testhőmérsékletük 2,6 C fokra süllyed. Bizonyos
időközönként téli álmukból felébrednek, testhőmérsékletüket a normális
hőmérsékletre melegítik fel, majd hirtelen ismét téli álomba esnek. Eddig még a
kutatók sem tudtak rájönni, hogy mi célt szolgál a mormotáknál ez a
felmelegedési fázis.
A nyári hónapokban
„túlélési” táplálékraktárakat nem készítenek: a nyári hónapok során
felhalmozott testzsírból „táplálkoznak”. Amelyik mormotának nem megfelelő a
zsírkészlete, az könyörtelenül odavész. Az alaposan felhízott mormoták tavaszig
így is elvesztik testtömegük harmadrészét, sőt olykor a felét is.
Nagy a mi felelősségünk!
Fontos megemlítenünk a
turisták és természetjárók felelősségét. Sokan merő jóindulatból – ott, ahol
ezek a játékos állatok az emberhez hozzászoktak – csokival, keksszel etetik a
mormotákat, hogy könnyebben megfigyelhessék, lencsevégre kaphassák őket,
miközben nem gondolnak arra, hogy tettükkel végzetes hibát követnek el. Ezeknek
az állatoknak ugyanis tartalmas, energiadús növényi táplálékra van szükségük,
amiből zsírdepót tudnak képezni a téli hónapokra, és nem édességre, ami ugyan
kalóriadús, de nagyon hamar leépül, és az állat elpusztul. Sok helyen az
Alpokban ismeretterjesztő kiállításokkal hívják fel a figyelmet erre, és az
ehhez hasonló emberi beavatkozások következményeire.
Forrás és fotók: http://www.travelzona.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése