![]()
320 évvel ezelőtt, 1696. december 29-én Késmárkon született Buchholtz Jakab (1696-1754) szűcsmester, id. Buchholtz György kisebbik fia, a Tátra elhivatott kutatója, akinek elsajátított tudása a csodákba és kincsekbe vetett naiv hitével keveredett. Már fiatal korában a természeti ritkaságok szenvedélyes gyűjtője volt, de az ásványokban az aranyércet, a növényekben pedig a titkos gyógyerőt kereste. Sok-sok ritkaságból álló, több ezer darabos ásványgyűjteményét 1746-ban elküldte a bécsi császári udvarnak, melynek hatására Ferenc császár (Mária Terézia férje) 1751 nyarán kiküldte az első tudós társaságot az értékes tátrai kőzetek felkutatása és tanulmányozása céljából. Buchholtz Jakab 1752-ben írott, de csak halála után, 1783-ban Késmárkon megjelent Beschreibung des wunderwollen Karpatischen Schnee-Gebirges c. Tátra-leírásából tudjuk, hogy a császári udvar küldöttségét kalauzolva meglátogatták többek között a Fehér-, a Zöld-, valamint a Felkai-völgyi Hosszú-tavat, de jártak a Karó-tavi-völgyben, és megtekintették a Deményfalvi barlangot is. Fenti leírás főleg a Tátra keleti részeivel foglalkozik részletesebben, de itt írja le a szerző azt is, hogy az udvari küldöttekkel együtt megmártóztak az Alsó-Fenyves-tóban. Az említett bizottság munkáját másik értékes, szintén csak halála után, 1787-ben kiadott, Reise auf die Karpathischen Gebirge, und in die angränzenden Geschpanschaften című művében írja le.
Fia, Buchholtz János György (szül. 1724. május 10.-én Késmárkon) apja több kirándulásán vett részt, csakúgy mint 1752-ben bécsi útján is, amikor apja egy új kőzetgyűjteményt vitt el a császárnak. 1753 januárjában apja megbízásából elvitte a császárnak az apja kutatási naplóját (Theatrum Naturae curiosorum regni Hungariae), ezt a kéziratot azonban a mai napig nem találták meg.
Forrás: Tátrai túrák; https://www.fsz.bme.hu
