A Magas-Tátrához nem csak a
hegymászók, a menedékházak gondnokai, a teherhordók és a turisták tartoznak,
hanem pl. a mormoták is. Nem egy titokzatos fantomról van szó, hanem a tátrai
mormotáról, amelyről a Közép-hegység hatalmas masszívuma is kapta szlovák nevét
(Svišťový štít). A levéltári anyagokban az első természettudósok és
természetvédők már a XVIII. század közepén arra figyelmeztetnek, hogy védeni
kell a mormotákat, különben kipusztulhatnak. A félénk növényevő állatok
kolóniájára a Tátrában legeltetett szarvasmarha és a juhállomány jelentette a
legnagyobb veszélyt. Fenyegették őket a pásztorkutyák is, de legnagyobb
ellenségeik a pásztorok voltak. Az orvvadászok nagyon irtották őket, a
mormotahús különleges csemegének számított egyhangú étrendjükben. A
mormotazsírból készült kenőcsöt gyorsan el lehetett adni a tátraalji városokban
és falvakban, ahol azt csodaszernek tartották. Ivan Bohuš megjegyzi, hogy a
mormotákat a pásztorok a kutyáik és a kihelyezett csapdák segítségével fogták
el a mormotákat.
Hiteles tanúja a Tátraalján élő
parasztok és a mormoták kapcsolatának a Zipser Bote című újság egy megsárgult
példánya. 1890-ben jelent meg egy riasztó jelentés, amely a katasztrofális
szénahiányra hívta fel a figyelmet. Emiatt született meg egyes gazdák fejében
az a gondolat, hogy kirabolják az utolsó száraz fűkészleteket, amelyet a
mormotajáratok egymással összefonódó útvesztőjében véltek felfedezni. „…néhány
járatban annyi fű volt, hogy egy nagydarab fickó nem tudta egyszerre elvinni. A
gazdák sok mormotát kirángattak járataikból, ahol már téli álmukra készültek,
majd lehozták őket Újtátrafüredre. Ott meglocsolták őket meleg, édes tejjel,
amitől ismét elaludtak.”
Forrás: http://zivot.azet.sk;
Fotó: Łukasz
Kornatka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése