Hosszú-tavi menedékház

A Magas-Tátra harmadik legmagasabban fekvő menedékháza sokak számára ismerős lehet, hisz több népszerű túralehetőség útvonala érinti. A Nagy-Tarpataki-völgyben (Veľká Studená dolina) járók közül rengetegen megfordulnak itt betérő vendégként, ugyanakkor szálláshelyként is szóba jöhet, ha hosszabb túrát tervezünk a környéken. Mint látni fogjuk – korlátai ellenére – egész hangulatos kis hütte ez, érdemes legalább egyszer kipróbálni.

A ház történetének kezdete 1907-re datálható, ekkor még azonban csak egy egyszerű vadászkunyhó épült fel a Nagytarpataki-Hosszú-tó (Dlhé pleso) feletti Vadorzó-lapályon (Zbojnícka pláň), a mostani menedékház helyén. Kisebb javítások után, 1910-ben a szerény, felügyelet nélküli hajlékot a turista közönség rendelkezésére bocsátotta az állami erdészet. Sokat sejtet a korabeli viszonyokról, hogy az épület falán lengyel turisták nem éppen hízelgő feliratot hagytak hátra.

Az első világháborút követő területi változások révén a ház a csehszlovák állam tulajdonába került, majd ezt követően 1924-ben a Csehszlovák Turista Klub (KČST) kezelésébe adták. Új gazdái kibővítették és lakályosabbá tették az épületet, valamint a nyári időszakban gondnok felügyeletére bízták. Mivel a ház környéke a tavaszi hónapokban jó síterep, hamar felmerült az igény a nyitva tartási időszak hosszának megnövelésére. Az egész éves üzemre történő felkészítés 1933 tavaszán kezdődött meg, az anekdota szerint ekkor keresztelte el – merő viccelődésből – „Rabló-háznak” (Zbojnícka chata) Zamkovszky István (akiben nem mellesleg a közeli Zamkovszky-menedékház építőjét is tisztelhetjük). Ez a név érthető módon nem igazán volt ínyére a tulajdonosoknak, de aztán mégis rajta ragadt a házon (amiben valószínűleg közre játszott, hogy a környéken már több hasonló földrajzi név létezett). Sőt, olyannyira népszerű lett, hogy magyarul is sokszor találkozunk vele, bár tény, hogy a „Hosszú-tavi menedékház” elnevezés már az első világháború előtt bevett volt. A későbbi évek során többször is felújították és átépítették (1936, 1948, 1984-86), mígnem 1998. június 14-én egy tűzvészben (amit állítólag a felhevült kémény okozott) porig égett. A füstbe ment menedékház újjáépítésére nagyon hamar széleskörű összefogás jött létre, így 1999 végétől újra használatba vehették a turisták (bár a hivatalos megnyitóra csak 2001 októberében került sor). A legutóbbi változás személyi jellegű volt, 2015 novemberétől ugyanis Dominika Dejczöová és Michal Brun (Fredy) párosavette át a stafétát a házat 42 éve bérlő Edo (Ľudovít) Záhortól. A tulajdonjogon egyébként (több másik Magas-Tátrai menedékházhoz hasonlóan) a Szlovák Turista Egyesület és a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület osztozik.

A www.menedekhaz.info teljes cikke itt olvasható!

Forrás és fotó: http://www.menedekhaz.info