2016. június 27., hétfő

Forma a hegyekben – volt már jobb is…

A rendszeres hegyi túrta javítja az erőnlétet, a mozgáskoordinációt és egyéb, a hegyvidéki terepen hasznos képességeket. Nyilvánvaló, hogy a jó kondíciónak köszönhetően vagyunk képesek időnként az átlagosnál nehezebb – nagyobb magasságba, igényesebb terepen vezető – túra végrehajtására, vagy járhatjuk be a már korábban megismert útvonalakat kényelmesebben. De miért van az, hogy egyszer csak azt érezzük, hogy a legutolsó túra során visszaesett a formánk? Kell-e, és ha igen, hogyan foglalkozni ezzel?
Olyan magasságba indulunk, ahol korábban már többször is minden gond nélkül túráztunk, vagy olyan útvonalon túrázunk, amely eddig soha nem jelentett akadályt. Aztán egyszer csak hirtelen „elfogy az oxigén”. Szemünk előtt elmosódik a kép, a fejünk egyre nehezebbé válik. Elfáradtunk. Hogyan lehetséges ez? Ilyen helyzetben könnyű pánikba esni vagy beletörődni a helyzetbe. Saját testünket azonban nem tudjuk becsapni – ezért aztán érdemes alaposan megvizsgálni a visszaesés okait.

Először is pihenjünk, próbáljuk meg tápanyagokkal ellátni szervezetünket. Lehet, hogy a pillanatnyi teljesítménycsökkenést csak a cukor, vagy egyéb más alapvető tápanyag hiány okozza. Ezután tegyünk még egy-két próbát, ám ha állapotunk nem javul, ne erőltessük túl magunkat. Ilyenkor jobb visszafordulni, és otthon vagy a menedékházban, nyugodt körülmények között megpróbálni kideríteni a visszaesés okait.
Ennek során alaposan gondoljuk végig, történt-e valami változás a közelmúltban életmódunkat illetően. A hegyi túrákon kívül mozgunk-e eleget? Rendesen táplálkozunk-e? Az utóbbi időben több ülőmunkát folytatunk-e? Volt-e valami más, ami megváltozott az életünkben? Ne feledjük, hogy a hegyekben történő túrázás sporttevékenység, amely megfelelő táplálkozás és edzettség nélkül csak korlátozott eredményekhez vezethet. A formahanyatlás edzettségi állapotunk folyamatos szinten tartása ellenére olyan egyszerű ok miatt is bekövetkezhet, mint az, hogy a múltban jobb volt az általános életmódunk.
Ilyenkor azonban érdemes mélyebbre ásni önmagunkban. Időnként pszichológiai kérdés is okozhatja a teljesítmény csökkenést. Az emberek gyakran, pl. stressz hatására, depressziós vagy neurotikus tünetek miatt a hegyekbe menekülnek saját gondjaik elől. Ilyenkor arra számítanak, hogy a hegyekben minden megoldódik. Ha azonban pszichoszomatikus betegségben szenvedünk, a fejünkben cikázó gondolatok hatással vannak egészségünkre is. Az eredmény gyakran újabb érzelmi válság – „olyan rossz velem lenni, hogy már a hegyekbe sem megyünk”. Ilyen helyzetben fontos, hogy könnyebb útvonalat válasszunk, elismerve, hogy pillanatnyilag nem vagyunk olyan formában, mint korábban. Séta a völgyekben, vagy pedig egy kevésbé igényes útvonal legalább kis elégedettséggel tölthet el minket, arról nem is beszélve, hogy egy könnyebb túrán kisebb a sikertelenség kockázata.
Általában függetlenül a válság okaitól néha érdemes „visszavenni” egy lépést. Időnként még a legkiemelkedőbb sportolók is formán kívül kerülnek. Ilyen esetben az egyik javasolt munkamódszer a visszatérés az alapokhoz, a legegyszerűbb képzési egységekhez. Hegyi túrákat nézve ez lehet egy könnyű, egyszerű túra. Néha jobb egy lépést egyszerűen hátrálni, mint kettőt erőltetve előre lépni.

Forrás és fotó: http://portaltatrzanski.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...