2016. április 21., csütörtök

Krakkói legendák II. – A Wawel és az Óváros

A Wawel-domb legnagyobb épületegyüttesének, a Királyi palotának az építése III. (Nagy) Kázmér uralkodása (1333–1370) alatt kezdődött. A XVI. századból származnak a palota keleti oldalán lévő Tyúkláb-bástya, a Dán-torony és a Jordanka-torony, ezeket beépítették a palota később felépített épületrészeibe. A palota mai alakját a XVI. század elején nyerte el, amikor I. (Öreg) Zsigmond az 1499-es tűzvész után átépíttette.

A királyi vár a XVI. század közepén, a Jagelló-dinasztia utolsó képviselőinek uralkodása alatt élte fénykorát, ekkor nyerte el mai arculatát. Egy tűzvész 1595-ben részben elpusztította, pár év múlva azonban III. Zsigmond barokk stílusban újjáépíttette, de ő 1609–1611 között Varsóba helyezte át a székhelyét. Ezután a palotát már csak koronázások és királyi temetések idején használták.
A XVII. és XVIII. században a svédek többször kirabolták és felgyújtották (pl. 1702-ben). 1846-ban az osztrák hadsereg foglalta el, akik kaszárnyának alakították át termeit. 1939-ben a náci főkormányzó rezidenciájaként szolgált, legszebb termeiben a náci főtisztek számára magánlakások lettek kialakítva

A királyi palota helyiséginek eredeti berendezése az idők során nagyrészt eltűnt. Ehhez a tűzvészek, fosztogatások mellett hozzájárultak az egymást váltó divatirányzatok is. A lakosztályok termeiben látható mai kiállítási darabok nagy részét megvásárolták, illetve adományként, egy részük pedig letétként szerepel a gyűjteményben
Az épület földszintjén voltak a krakkói királyi kormányzó lakásai, az első emeleten helyezkedtek el a királyi család magánlakosztályai, valamint a vendégek és a személyzet szobái, a második emelet termei pedig reprezentációs célokat szolgáltak. A palota talán legértékesebb dísze a Zsigmond Ágost által 1548 és 1560 között, brüsszeli takácsoktól rendelt flamand faliszőnyeg gyűjtemény, melynek méretét a termek nagyságához igazították. Ezeket a XVI. század közepén szőtt arrasi gobelineket gyapjú- és selyemszálakból, arany- és selyemfonallal átszőve, a király útmutatásai által készült kartonok alapján szőtték. Az eredetileg körülbelül 350 faliszőnyegből álló gyűjteményből jelenleg 138 látható a palotában, eredeti színüket a mai napig megőrizve.
A Követek lépcsőjének előcsarnokától balra található a Képviselői terem, melynek legszembetűnőbb része mennyezetének a világon egyedülálló díszítése. Eredetileg 194, fából faragott polikróm fej díszítette, ezekből harminc maradt fenn, különböző társadalmi osztályokhoz tartozó emberek fejét ábrázolják. A Követek lépcsőjétől jobbra található termek sorában az utolsó a palota legnagyobb terme, a Szenátori ülésterem, itt tanácskozott egykor a nemesi országgyűlés, illetve az udvari ünnepségek alkalmával itt rendezték a mulatságokat, lakomákat és a királyi színház előadásait. A királyi lakosztályok földszinti és második emeleti termei egyénileg, maximum harmincfős csoportokban látogathatók, az első szinten lévő királyi magánlakosztályok viszont csak idegenvezetővel, tízfős csoportokban.
Miután bejártuk az épület termeit, érdemes egy rövid sétát tenni a palota körül, körüljárva ezzel nem csak a Királyi Palotát, de magát a várdombot is. Amennyiben a Sandomierzi-bástya mellett hagyjuk el a várdombot, a várfalak melletti sétányon a Szenátorok-bástyájánál érjük el a palota épületkomplexumát. Ezután sorakoznak egymás után a palota lakótornyai, elsőként a keleti szárny déli részén magasodó Jordanka-torony, majd a Dán-torony, és végül a jól felismerhető Tyúkláb-bástya, amely nevét a csirke ujjaira emlékeztető, szétterpesztett támfalakról kapta. Tőlük kissé elkülönülve, a palota keleti oldalának legészakibb pontján áll a III. Zsigmond-torony.

Az Óváros és a Főtér (Piactér)
A várdombra vezető feljáróhoz visszatérve a Piactér felé folytatjuk sétánkat. A Grodzka utca jobb oldalán áll a fehér téglás Szent András-templom, amely 1079–1098 között épült, a tatárjárás idején védelmi funkciókat is ellátott, az egyetlen temploma volt a városnak, melyet a tatároknak nem sikerült elfoglalniuk. A kívülről román stílusú templom barokk kupolákkal díszített tornyai a XII–XIII. század fordulóján épültek.
A Szent András-templom mellett látható a Szent Péter és Pál-templom, melyet III. Zsigmond király építtetett 1582–1597 között, a római főtemplom, az Il Gesu mintájára. Jellegzetessége a kerítésoszlopainak tetején látható 12 apostol kőszobra.
A Mindenszentek-terének nyugati oldalán áll az 1237 és 1269 között épült ferences templom és kolostor, amely fontos történelmi események helyszíne volt. Itt tartották Hedvig királynő és II. (Jagelló) Ulászló litván nagyfejedelem kézfogóját. Ezzel az esküvővel egyesült a lengyel királyság és a litván nagyfejedelemség, amely Európa egyik legnagyobb és legerősebb államává vált. A templomban van eltemetve Árpád-házi Szent Kinga férje, V. (Szemérmes) Boleszláv, aki szűz-házasságban élt IV. Béla lányával, így utód nélkül halt meg.

Krakkó központja a Főtér (másképpen Piactér), amely a középkori Európa legnagyobb (200×200 m) alapterületű főtere. A fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében kialakított Piactér, valamint a teret körülölelő Óváros évszázadok óta a városi élet központja. A térnek minden oldaláról már a középkorban is három-három utca nyílott, meghatározva ezzel a belváros sakktáblaszerű utcaszerkezetét.
A Főtér déli részén áll Krakkó egyik legrégibb temploma, a Szent Adalbert-templom. Az ezeréves legenda szerint Lengyelország védőszentje, Szent Adalbert (aki Szent István királyunk nevelője is volt) 997-ben szentelte fel a templomot, és itt imádkozott, mielőtt poroszországi térítő útjára indult, ahol vértanúhalált halt. A templomot a XVII. század első éveiben barokk stílusban részben átépítették, padlózata jelenleg a Piactér szintje alatt van.
Az Óváros legértékesebb egyházi műemléke a felemás tornyaival Krakkó fölé magasodó, háromhajós, gótikus Mária-templom. A templom alacsonyabb tornya 69 méter magas, harangtoronyként funkcionál, öt harang található benne. A magasabb torony 81 méter, korábban őrtoronyként is használták. A hagyomány szerint a Mária-templom tornyait egy testvérpár építette, akik egymással versengtek, melyiküké lesz magasabb. A fiatalabbik testvér azonban egy tőrrel megölte bátyját, nehogy testvére alkotása felülmúlja az övét. Tettét követően súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte, így saját életének is véget vetett.
A templomot 1290-ben kezdték építeni, a munka több mint száz éven át tartott. A hársfából faragott, 11×13 méteres Mária-szárnyasoltárt 1477–1489 között a Nürnbergből érkezett Veit Stoß (Wit Stwosz) faragta. A templom egy része belépő nélkül, az oltár előtti rész viszont csak belépővel látogatható.
Szintén belépővel, 239 lépcsőfok és 54 méter szintkülönbség után juthatunk fel május 1. és szeptember 30. között a Mária-toronyba. Krakkó érdekes színfoltja a Mária-toronyból minden egész órában megszólaló kürtszó, a hejnal. Egyes történészek szerint Nagy Lajos idejében terjedt el Krakkóban, a városi krónikák 1392-ben említik először. A hejnalhoz fűződő legenda szerint a tatárok az éj leple alatt már egészen a várfalakig lopóztak, amikor az őr észrevette őket. Egy pillanatra megremegett, mert átvillant rajta, hogy a város sorsa a kezében van, majd bátran megfújta a riadókürtöt. Fújta, fújta, nem törődve a rázúduló nyílzáporral, míg az egyik tatár nyílvessző a torkába fúródott. Az őr meghalt, de Krakkó megmenekült, és az ő emlékére játsszák a Mária-templom tornyában minden órában a hejnalt úgy, hogy a dallam befejezés nélkül, hirtelen szakad meg.
A Piactér közepén található a tér legjellegzetesebb épülete, a Posztócsarnok, amely a XIV. század közepétől a városi kereskedelem központja. Az 1555-ös tűzvészben leégett, majd reneszánsz stílusban újjáépített épület jellegzetessége a kőből faragott emberfejekkel (mascarone) és attikával díszített homlokzata. A XIX. század elejéig eredeti rendeltetésének megfelelően használták, ekkor építették hozzá a száz méter hosszú, reneszánsz stílusú csúcsíves árkádsort.
A Posztócsarnok mellett magasodik a Városháza XIII. századból származó tornya, mára ennyi maradt a XIII.-XIV. században épült, majd a XX. században lebontott egykori Városházából.

A Főteret nagyrészt a XVI–XVII. században épült, szépen helyreállított polgárházak szegélyezik. A Főtér nyugati oldaláról nyíló Szent Anna utca sarkán áll a háromszintes Kosos-ház (27. sz.), melyet Báthory István egyik odaadó magyar hívének ajándékozott. Ennek felesége borpincét nyitott benne, udvarán pedig birkákat árultak, a kapuoszlopokat díszítő három kosfej utal az épület eredeti rendeltetésére. Az épület Szent Anna utca felőli oldalán Balassi Bálint 1995-ben falavatott domborműve látható, aki többször járt Lengyelországban, a felirat szerint 1590-ben lakott ebben az épületben.
A Szent Anna utcából balra nyíló Jagelló utca 15. számú épülete a Collegium Maius, amely Lengyelország legrégibb egyetemi épülete. Az 1364-ben Nagy Kázmér által alapított krakkói egyetemet a legenda szerint Nagy Lajos leánya, Hedvig eladott koronázási ékszereinek árából alapították újra 1400 körül. A XVI. században az itt tanuló diákok egyötöde magyar volt, Krakkó ekkor a magyar kultúra központjaként működött. Különleges hangulatot áraszt a reneszánsz árkádos belső udvar a díszkúttal, valamint a zenélő óra. Az épület ma a Jagelló Egyetem Múzeumának ad otthont.
A Mária-templomtól észak felé vezető Flórián utca végén áll az egykori városfalból fennmaradt, 1307-ben épült Flórián-kapu. A város védőszentje, Szent Flórián barokk szobrát a kapunak az Óváros felőli oldalán láthatjuk. Az egykori nyolc városkapuból mára csak a Flórián-kapu maradt fenn, melyet kezdetben a szűcsök védelmeztek. 1576-ban ez alatt vonult be a királlyá koronázásra Báthory István erdélyi fejedelem, Stanislaw Sarnicki krónikájában így írta le ezt a történelmi eseményt: „Midőn a legfenségesebb I. István, Isten kegyelméből király bevonult Krakkóba, a koronázásra 1576 húsvét hétfőn, felette díszes és számos kísérettel mutatkozott. És hogy a kíváncsi emberek, ahogy szokták, ne tudják megszámolni, és hogy nagyobbnak látsszon, hosszan, hatonként vonultak a Flórián utcán, és az utolsó század olyan kunsztot csinált, hogy akik a házakban állva elkezdték számolni, a végén úgy összekavarták a rombusz miatt, hogy senki sem tudta eltalálni a számukat, csak az, aki járatos volt Polybus művészetében.”
A középkorban nyolc, felvonóhíddal ellátott kapun lehetett bejutni a városba, amelynek védelméről összesen 47 torony gondoskodott. Mára az egykori városfalból három bástya, valamint az ezeket a bástyákat összekötő városfal körülbelül 200 méter hosszú része maradt fenn. Az 1807–1820 között elbontott kettős védőfalak és az egykor közel húsz méter széles vizesárok helyén található jelenleg a városi park, a Planty, amely négy kilométer hosszú gyűrűvel veszi körül az Óvárost.
A Flórián-kapuval szemben áll az egykori erődrendszer egyik legerősebb bástyája, az 1498–1499-ben épült, 24 méter átmérőjű, gótikus Barbakán. A hét sisak alakú őrtoronnyal és számos tüzérségi nyílással ellátott, három méter falvastagságú, téglából épült erődöt három és fél méter mély vizesárok vette körül. Eredetileg össze volt kötve a Flórián-kapuval, ezt a részt azonban a városfalak nagy részével együtt a XIX. század elején lebontották.

A Flórián-kaput és a Barbakánt magunk mögött hagyva krakkói sétánk végére érünk. Remélem, hogy ezzel a rövid ismertetővel kedvet csináltam a magyar turistáknak, hogy felkeressék és bejárják Krakkót, ezt a hangulatos, nyüzsgő nagyvárost, ahol a sok szálon kapcsolódó magyar és lengyel történelem megannyi emlékével találkozhatunk. Viszontlátásra Krakkóban!
Lejegyezte: Nagy Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...