A Wawel-domb legnagyobb épületegyüttesének, a Királyi
palotának az építése III. (Nagy) Kázmér uralkodása (1333–1370) alatt kezdődött.
A XVI. századból származnak a palota keleti oldalán lévő Tyúkláb-bástya, a
Dán-torony és a Jordanka-torony, ezeket beépítették a palota később felépített
épületrészeibe. A palota mai alakját a XVI. század elején nyerte el, amikor I.
(Öreg) Zsigmond az 1499-es tűzvész után átépíttette.
A királyi vár a XVI. század közepén, a
Jagelló-dinasztia utolsó képviselőinek uralkodása alatt élte fénykorát, ekkor
nyerte el mai arculatát. Egy tűzvész 1595-ben részben elpusztította, pár év
múlva azonban III. Zsigmond barokk stílusban újjáépíttette, de ő 1609–1611
között Varsóba helyezte át a székhelyét. Ezután a palotát már csak koronázások
és királyi temetések idején használták.
A XVII. és XVIII. században a svédek többször
kirabolták és felgyújtották (pl. 1702-ben). 1846-ban az osztrák hadsereg
foglalta el, akik kaszárnyának alakították át termeit. 1939-ben a náci főkormányzó
rezidenciájaként szolgált, legszebb termeiben a náci főtisztek számára
magánlakások lettek kialakítva
A királyi palota helyiséginek eredeti berendezése az
idők során nagyrészt eltűnt. Ehhez a tűzvészek, fosztogatások mellett
hozzájárultak az egymást váltó divatirányzatok is. A lakosztályok termeiben
látható mai kiállítási darabok nagy részét megvásárolták, illetve adományként,
egy részük pedig letétként szerepel a gyűjteményben
Az épület földszintjén voltak a krakkói királyi
kormányzó lakásai, az első emeleten helyezkedtek el a királyi család
magánlakosztályai, valamint a vendégek és a személyzet szobái, a második emelet
termei pedig reprezentációs célokat szolgáltak. A palota talán legértékesebb
dísze a Zsigmond Ágost által 1548 és 1560 között, brüsszeli takácsoktól rendelt
flamand faliszőnyeg gyűjtemény, melynek méretét a termek nagyságához
igazították. Ezeket a XVI. század közepén szőtt arrasi gobelineket gyapjú- és
selyemszálakból, arany- és selyemfonallal átszőve, a király útmutatásai által
készült kartonok alapján szőtték. Az eredetileg körülbelül 350 faliszőnyegből
álló gyűjteményből jelenleg 138 látható a palotában, eredeti színüket a mai
napig megőrizve.
A Követek lépcsőjének előcsarnokától balra található a
Képviselői terem, melynek legszembetűnőbb része mennyezetének a világon
egyedülálló díszítése. Eredetileg 194, fából faragott polikróm fej díszítette,
ezekből harminc maradt fenn, különböző társadalmi osztályokhoz tartozó emberek
fejét ábrázolják. A Követek lépcsőjétől jobbra található termek sorában az
utolsó a palota legnagyobb terme, a Szenátori ülésterem, itt tanácskozott
egykor a nemesi országgyűlés, illetve az udvari ünnepségek alkalmával itt
rendezték a mulatságokat, lakomákat és a királyi színház előadásait. A királyi
lakosztályok földszinti és második emeleti termei egyénileg, maximum harmincfős
csoportokban látogathatók, az első szinten lévő királyi magánlakosztályok
viszont csak idegenvezetővel, tízfős csoportokban.
Miután bejártuk az épület termeit, érdemes egy rövid
sétát tenni a palota körül, körüljárva ezzel nem csak a Királyi Palotát, de
magát a várdombot is. Amennyiben a Sandomierzi-bástya mellett hagyjuk el a
várdombot, a várfalak melletti sétányon a Szenátorok-bástyájánál érjük el a
palota épületkomplexumát. Ezután sorakoznak egymás után a palota lakótornyai,
elsőként a keleti szárny déli részén magasodó Jordanka-torony, majd a
Dán-torony, és végül a jól felismerhető Tyúkláb-bástya, amely nevét a csirke
ujjaira emlékeztető, szétterpesztett támfalakról kapta. Tőlük kissé
elkülönülve, a palota keleti oldalának legészakibb pontján áll a III.
Zsigmond-torony.
Az Óváros és a Főtér (Piactér)
A várdombra vezető feljáróhoz visszatérve a Piactér
felé folytatjuk sétánkat. A Grodzka utca jobb oldalán áll a fehér téglás Szent
András-templom, amely 1079–1098 között épült, a tatárjárás idején védelmi
funkciókat is ellátott, az egyetlen temploma volt a városnak, melyet a
tatároknak nem sikerült elfoglalniuk. A kívülről román stílusú templom barokk
kupolákkal díszített tornyai a XII–XIII. század fordulóján épültek.
A Szent András-templom mellett látható a Szent Péter
és Pál-templom, melyet III. Zsigmond király építtetett 1582–1597 között, a
római főtemplom, az Il Gesu mintájára. Jellegzetessége a kerítésoszlopainak
tetején látható 12 apostol kőszobra.
A Mindenszentek-terének nyugati oldalán áll az 1237 és
1269 között épült ferences templom és kolostor, amely fontos történelmi
események helyszíne volt. Itt tartották Hedvig királynő és II. (Jagelló)
Ulászló litván nagyfejedelem kézfogóját. Ezzel az esküvővel egyesült a lengyel
királyság és a litván nagyfejedelemség, amely Európa egyik legnagyobb és legerősebb
államává vált. A templomban van eltemetve Árpád-házi Szent Kinga férje, V.
(Szemérmes) Boleszláv, aki szűz-házasságban élt IV. Béla lányával, így utód
nélkül halt meg.
Krakkó központja a Főtér (másképpen Piactér), amely a
középkori Európa legnagyobb (200×200 m) alapterületű főtere. A fontos
kereskedelmi útvonalak kereszteződésében kialakított Piactér, valamint a teret
körülölelő Óváros évszázadok óta a városi élet központja. A térnek minden
oldaláról már a középkorban is három-három utca nyílott, meghatározva ezzel a
belváros sakktáblaszerű utcaszerkezetét.
A Főtér déli részén áll Krakkó egyik legrégibb
temploma, a Szent Adalbert-templom. Az ezeréves legenda szerint Lengyelország
védőszentje, Szent Adalbert (aki Szent István királyunk nevelője is volt)
997-ben szentelte fel a templomot, és itt imádkozott, mielőtt poroszországi
térítő útjára indult, ahol vértanúhalált halt. A templomot a XVII. század első
éveiben barokk stílusban részben átépítették, padlózata jelenleg a Piactér
szintje alatt van.
Az Óváros legértékesebb egyházi műemléke a felemás
tornyaival Krakkó fölé magasodó, háromhajós, gótikus Mária-templom. A templom
alacsonyabb tornya 69 méter magas, harangtoronyként funkcionál, öt harang
található benne. A magasabb torony 81 méter, korábban őrtoronyként is használták.
A hagyomány szerint a Mária-templom tornyait egy testvérpár építette, akik
egymással versengtek, melyiküké lesz magasabb. A fiatalabbik testvér azonban
egy tőrrel megölte bátyját, nehogy testvére alkotása felülmúlja az övét. Tettét
követően súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte, így saját életének is véget
vetett.
A templomot 1290-ben kezdték építeni, a munka több
mint száz éven át tartott. A hársfából faragott, 11×13 méteres
Mária-szárnyasoltárt 1477–1489 között a Nürnbergből érkezett Veit Stoß (Wit
Stwosz) faragta. A templom egy része belépő nélkül, az oltár előtti rész
viszont csak belépővel látogatható.
Szintén belépővel, 239 lépcsőfok és 54 méter
szintkülönbség után juthatunk fel május 1. és szeptember 30. között a
Mária-toronyba. Krakkó érdekes színfoltja a Mária-toronyból minden egész órában
megszólaló kürtszó, a hejnal. Egyes történészek szerint Nagy Lajos idejében
terjedt el Krakkóban, a városi krónikák 1392-ben említik először. A hejnalhoz
fűződő legenda szerint a tatárok az éj leple alatt már egészen a várfalakig
lopóztak, amikor az őr észrevette őket. Egy pillanatra megremegett, mert átvillant
rajta, hogy a város sorsa a kezében van, majd bátran megfújta a riadókürtöt.
Fújta, fújta, nem törődve a rázúduló nyílzáporral, míg az egyik tatár
nyílvessző a torkába fúródott. Az őr meghalt, de Krakkó megmenekült, és az ő
emlékére játsszák a Mária-templom tornyában minden órában a hejnalt úgy, hogy a
dallam befejezés nélkül, hirtelen szakad meg.
A Piactér közepén található a tér legjellegzetesebb
épülete, a Posztócsarnok, amely a XIV. század közepétől a városi kereskedelem
központja. Az 1555-ös tűzvészben leégett, majd reneszánsz stílusban újjáépített
épület jellegzetessége a kőből faragott emberfejekkel (mascarone) és attikával
díszített homlokzata. A XIX. század elejéig eredeti rendeltetésének megfelelően
használták, ekkor építették hozzá a száz méter hosszú, reneszánsz stílusú
csúcsíves árkádsort.
A Posztócsarnok mellett magasodik a Városháza XIII.
századból származó tornya, mára ennyi maradt a XIII.-XIV. században épült, majd
a XX. században lebontott egykori Városházából.
A Főteret nagyrészt a XVI–XVII. században épült,
szépen helyreállított polgárházak szegélyezik. A Főtér nyugati oldaláról nyíló
Szent Anna utca sarkán áll a háromszintes Kosos-ház (27. sz.), melyet Báthory
István egyik odaadó magyar hívének ajándékozott. Ennek felesége borpincét
nyitott benne, udvarán pedig birkákat árultak, a kapuoszlopokat díszítő három
kosfej utal az épület eredeti rendeltetésére. Az épület Szent Anna utca felőli
oldalán Balassi Bálint 1995-ben falavatott domborműve látható, aki többször
járt Lengyelországban, a felirat szerint 1590-ben lakott ebben az épületben.
A Szent Anna utcából balra nyíló Jagelló utca 15.
számú épülete a Collegium Maius, amely Lengyelország legrégibb egyetemi
épülete. Az 1364-ben Nagy Kázmér által alapított krakkói egyetemet a legenda
szerint Nagy Lajos leánya, Hedvig eladott koronázási ékszereinek árából
alapították újra 1400 körül. A XVI. században az itt tanuló diákok egyötöde
magyar volt, Krakkó ekkor a magyar kultúra központjaként működött. Különleges
hangulatot áraszt a reneszánsz árkádos belső udvar a díszkúttal, valamint a
zenélő óra. Az épület ma a Jagelló Egyetem Múzeumának ad otthont.
A Mária-templomtól észak felé vezető Flórián utca
végén áll az egykori városfalból fennmaradt, 1307-ben épült Flórián-kapu. A
város védőszentje, Szent Flórián barokk szobrát a kapunak az Óváros felőli
oldalán láthatjuk. Az egykori nyolc városkapuból mára csak a Flórián-kapu
maradt fenn, melyet kezdetben a szűcsök védelmeztek. 1576-ban ez alatt vonult
be a királlyá koronázásra Báthory István erdélyi fejedelem, Stanislaw Sarnicki
krónikájában így írta le ezt a történelmi eseményt: „Midőn a legfenségesebb I.
István, Isten kegyelméből király bevonult Krakkóba, a koronázásra 1576 húsvét
hétfőn, felette díszes és számos kísérettel mutatkozott. És hogy a kíváncsi
emberek, ahogy szokták, ne tudják megszámolni, és hogy nagyobbnak látsszon,
hosszan, hatonként vonultak a Flórián utcán, és az utolsó század olyan kunsztot
csinált, hogy akik a házakban állva elkezdték számolni, a végén úgy összekavarták
a rombusz miatt, hogy senki sem tudta eltalálni a számukat, csak az, aki
járatos volt Polybus művészetében.”
A középkorban nyolc, felvonóhíddal ellátott kapun
lehetett bejutni a városba, amelynek védelméről összesen 47 torony
gondoskodott. Mára az egykori városfalból három bástya, valamint az ezeket a
bástyákat összekötő városfal körülbelül 200 méter hosszú része maradt fenn. Az
1807–1820 között elbontott kettős védőfalak és az egykor közel húsz méter
széles vizesárok helyén található jelenleg a városi park, a Planty, amely négy
kilométer hosszú gyűrűvel veszi körül az Óvárost.
A Flórián-kapuval szemben áll az egykori erődrendszer
egyik legerősebb bástyája, az 1498–1499-ben épült, 24 méter átmérőjű, gótikus
Barbakán. A hét sisak alakú őrtoronnyal és számos tüzérségi nyílással ellátott,
három méter falvastagságú, téglából épült erődöt három és fél méter mély vizesárok
vette körül. Eredetileg össze volt kötve a Flórián-kapuval, ezt a részt azonban
a városfalak nagy részével együtt a XIX. század elején lebontották.
A Flórián-kaput és a Barbakánt magunk mögött hagyva
krakkói sétánk végére érünk. Remélem, hogy ezzel a rövid ismertetővel kedvet
csináltam a magyar turistáknak, hogy felkeressék és bejárják Krakkót, ezt a
hangulatos, nyüzsgő nagyvárost, ahol a sok szálon kapcsolódó magyar és lengyel
történelem megannyi emlékével találkozhatunk. Viszontlátásra Krakkóban!
Lejegyezte: Nagy Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése