Komor,
fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll egy nagy titok...
Hiába kérdi bárkinek fia,
a szirt örökre hallgatag, konok...
Körös-körül éles tarajok nyúlnak,
összeolvad ember, állat vére,
s akit kísért a rejtelmes homály,
szörnyű halál lesz annak büntetése...
Én láttam egyszer, sötét éjszakán
átvillanni hóvihar felett;
a felvésett mondatból csupán
egy szócskát értettem meg: szeretet...
A természetben ennyit megtaláltam,
miért küzdöttek hosszú századok...
Komor, fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll a nagy titok...
