2016. január 25., hétfő

A TOPR vezetője a fizetős mentésről

Jan Krzysztof, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) igazgatójának gondolatai arról a Lengyelországban felmerült ötletről, hogy a „felelőtlen turistákkal” szemben fizetőssé kellene tenni a hegyimentést (2015 november végén, tehát az év végi tragikus baleseteket megelőzően – a szerk.). A hegyimentés fizetőssé tételének kérdése hosszú idő óta újra és újra felmerül és élénk vitákat gerjeszt a Lengyel-Tátrában. Főleg olyan alkalmakkor, amikor a hegyimentők kisebb vagy nagyobb mértékű beavatkozására a turisták nem körültekintő viselkedése, a nem megfelelően előkészített túra miatt van szükség. Az ilyen esetekkel kapcsolatban rendszeresen hallani lehet olyan hangokat, hogy az ilyen turistákkal ki kellene fizettetni a mentési költségeket. A „Taternik” című lengyel folyóirat legfrissebb számában jelentek meg a TOPR vezetőjének ezzel kapcsolatos gondolatai.

„Gyakran kapunk olyan ötleteket, hogy más országokhoz hasonlóan a felelőtlen turistákkal kapcsolatos mentőakciók költségeit fizettessük ki az ügyfelekkel, vagy pedig vezessünk be egyfajta kötelező biztosítást. Első pillantásra az ötlet helyénvalósága teljesen nyilvánvalónak tűnik. De nézzük csak, hogyan finanszírozzák a hegyi mentőszolgálatokat más európai országokban? Higgyék el, hogy a biztosítások még Svájcban sem terjednek ki a mentés teljes költségeire. A biztosítás sok helyen csak a mentési költségek csökkentéséhez járul hozzá, sok országban ingyenes a mentés, és van, ahol a társadalombiztosítás terhére történik a mentőakció finanszírozása. Hozzátenném, hogy a többször emlegetett szlovák példa a körülmények nem kellő ismertén alapul. Szlovákiában a mentési költségek megtérítésből befolyó összeg (a helikopteres mentőakciókat nem figyelembe véve) sohasem haladta meg a hegymentők költségvetésének 8 %-át. Ez arányaiban kisebb összeg, mint amennyit a TOPR a Tátrai Nemzeti Parktól (TPN) a belépőjegyek értékesítése után kap (15 %). Úgy tűnik, hogy a nemzeti parkba belépő minden látogatótól érkező hozzájárulás jobb megoldás, mint a sokszor emlegetett „kötelező biztosítás”, amellyel még egyetlen hegységben sem találkoztam.
A hegyimentő szervezetek szerves részét képezik a Lengyelországban működő mentési rendszernek, és nem látok nyomós okot arra, hogy ebben a rendszerben elsőként a hegyimentés esetében vezessük be a fizetési kötelezettséget. Gyakran felvetődő probléma, és nem egyértelmű, hogy a turisták és a hegymászók tevékenysége mekkora kockázatot jelent? Egy nyári túra a Halastóhoz vezető aszfaltúton nagyobb kockázatot jelent, mint pl. az autóvezetés? Soha nem hallottam még olyan felvetést, hogy meg kellene fizettetni a mentési költségeket egy közúti baleset esetén, ahol számtalan alkalommal mentőhelikopter használatára is szükség van.
Egy jól működő mentőszolgálat alapvető kiadásait elsősorban fenntartási költségekből kell fedezni. A legfontosabb feladat az, hogy baleset esetén a jól képzett és jól felszerelt hegyimentők a lehető legrövidebb idő alatt hozzáláthassanak a mentéshez. A TOPR fenntartási költségei egy olyan helyzetben, ha egész évben senkit sem kellene menteni, vagy a jelenlegi helyzetben, amikor közel 600 embert mentésében veszünk részt évente, nagyon hasonlóak lennének.
Azt gondolom, fontos lenne értékelni azt a tényt, hogy a Tátrában van egy jól működő mentőszolgálat, amelytől ha szükségünk van rá, a lehető legmagasabb szintű ingyenes segítséget kaphatunk.
Jan Krzysztof, a TOPR igazgatója”.

Forrás: http://tatromaniak.pl; Fotó: Ewelina Domańska

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...