Szlovákiában nőttem fel, és
akkoriban gyakran ábrándoztam magyarországi tájakról. Mikor Magyarországra kerültem,
a külföldi országok is izgatni kezdtek, és sokáig nem is sejtettem, hogy
Szlovákia is gyönyörű kincseket rejt magában, csak mikor hirtelen felindulásból
a Magas-Tátrát tűztük ki utunk céljául egy hétvégére. Végül is miért ne? Irány
a Lomnici-csúcs! Tátralomnicon szálltunk meg, a Lomnici-csúcs alatti völgyben,
egy álmos, elhagyatottnak tűnő faluban, ahol este tízkor bezárt minden. Aznap,
mikor megérkeztünk, épp csak ledobáltuk a cuccainkat, és már indultunk is
tovább a közeli Csorba-tóhoz. Úgy számoltunk, hogy jó időnk lesz, és hogy azt a
laza másfél órás túrát gyorsan lejárjuk a Fátyol-vízesésig és vissza, mielőtt
ránk esteledik. Nos, ez nem egészen így történt.
A túra dupla annyi ideig
tartott, az eső pedig szakadt, mintha dézsából öntenék. Magunkra aggattuk az
esőkabátot, alá pakoltuk a fényképezőgépet, nejlonszatyorba csomagolva, nehogy
megázzon, így pont úgy néztünk ki, mint akik távcsövet készülnek szülni
valamelyik túraúton. Egyre jobban esett, és míg mi felfelé siettünk, addig a
víz patakokban rohant le a hegyről, mintha menekülne. Itt azért elmorzsoltunk
egy kis morgolódást, hogy az a vízesés aztán tényleg úgy zúduljon le, mint
valami menyasszonyi fátyol. A vízesésből nem láttunk sokat, az egész hely merő
víz volt, mi meg ott álltunk pici pontként a funkcióját vesztett
esőkabátunkban. Akkor azt hittük, ennél igazán nem láthatunk szebbet azon a
hétvégén. Tévedtünk.
Felhőjárás a javában
Biztos emlékeztek még azokra a
mesékre, melyekben a szereplők felhőkön járnak, át is sétálnak rajtuk, azzal
takaróznak. Na, hát a Lomnici-csúcson jöttem rá, hogy az mind kutyafüle volt a
valósághoz képest. Nem volt túl jó időnk aznap sem, és amikor Tátralomnicon
felültünk a felvonóra, hazudnék, hogy nem futott át a fejemen a gondolat, hogy
a hülye turista még rossz időben is felmegy, hogy ne lásson semmit sem. A Start
nevű középső állomásig ugyanis nem láttunk semmit. Tejfehér köd vette körül a
kabint, néha egy-egy fa teteje sejlett fel a semmiből, majd felértünk a
Kő-pataki-tóhoz, és hirtelen ragyogó tavasz lett.
