2015. október 30., péntek

Legyetek Ti is felhőjárók!

Szlovákiában nőttem fel, és akkoriban gyakran ábrándoztam magyarországi tájakról. Mikor Magyarországra kerültem, a külföldi országok is izgatni kezdtek, és sokáig nem is sejtettem, hogy Szlovákia is gyönyörű kincseket rejt magában, csak mikor hirtelen felindulásból a Magas-Tátrát tűztük ki utunk céljául egy hétvégére. Végül is miért ne? Irány a Lomnici-csúcs! Tátralomnicon szálltunk meg, a Lomnici-csúcs alatti völgyben, egy álmos, elhagyatottnak tűnő faluban, ahol este tízkor bezárt minden. Aznap, mikor megérkeztünk, épp csak ledobáltuk a cuccainkat, és már indultunk is tovább a közeli Csorba-tóhoz. Úgy számoltunk, hogy jó időnk lesz, és hogy azt a laza másfél órás túrát gyorsan lejárjuk a Fátyol-vízesésig és vissza, mielőtt ránk esteledik. Nos, ez nem egészen így történt.

A túra dupla annyi ideig tartott, az eső pedig szakadt, mintha dézsából öntenék. Magunkra aggattuk az esőkabátot, alá pakoltuk a fényképezőgépet, nejlonszatyorba csomagolva, nehogy megázzon, így pont úgy néztünk ki, mint akik távcsövet készülnek szülni valamelyik túraúton. Egyre jobban esett, és míg mi felfelé siettünk, addig a víz patakokban rohant le a hegyről, mintha menekülne. Itt azért elmorzsoltunk egy kis morgolódást, hogy az a vízesés aztán tényleg úgy zúduljon le, mint valami menyasszonyi fátyol. A vízesésből nem láttunk sokat, az egész hely merő víz volt, mi meg ott álltunk pici pontként a funkcióját vesztett esőkabátunkban. Akkor azt hittük, ennél igazán nem láthatunk szebbet azon a hétvégén. Tévedtünk.
Felhőjárás a javában
Biztos emlékeztek még azokra a mesékre, melyekben a szereplők felhőkön járnak, át is sétálnak rajtuk, azzal takaróznak. Na, hát a Lomnici-csúcson jöttem rá, hogy az mind kutyafüle volt a valósághoz képest. Nem volt túl jó időnk aznap sem, és amikor Tátralomnicon felültünk a felvonóra, hazudnék, hogy nem futott át a fejemen a gondolat, hogy a hülye turista még rossz időben is felmegy, hogy ne lásson semmit sem. A Start nevű középső állomásig ugyanis nem láttunk semmit. Tejfehér köd vette körül a kabint, néha egy-egy fa teteje sejlett fel a semmiből, majd felértünk a Kő-pataki-tóhoz, és hirtelen ragyogó tavasz lett.
A vous.hu teljes cikke itt olvasható.

Forrás: http://www.vous.hu; Fotó: Nagy Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...