2015. augusztus 20., csütörtök

Tátrai babonák – Ha sólyom köröz fölöttünk…

Babonák – meglehetősen kiterjedt témakör, különösen, ami a hegyeket illeti. Akár hiszünk benne, akár nem, azt hiszem fontos kérdés mindannyiunk számára. Vannak közöttünk olyanok, akik szinte a babonák rabjai, és vannak olyanok, akik csak legyintenek ezekre, és nem törődnek velük. Én a mindennapi életben biztosan a második csoportba tartozom. Nem érdekel, ha egy fekete macska átszalad előttem az úton, vagy ha felborul a sótartó, ami a régi hagyomány szerint veszekedést jelent. Ugyanakkor a hegyekben megpróbálom magam mögött hagyni a mindennapi élet dolgait, és így a gondolkodásom 180 °-os fordulatot vesz. Azt nem tudom, mi okozza ezt nálam. Lehet, hogy az a tény, hogy a hegyek veszélyesek, és az őket körülvevő babonák további rejtélyeket tartogatnak. Talán azért, mert a hegyekben mindig azt az elvet vallom, hogy jobb félni, mint megijedni, és fel kell készülni mindenre. Talán azért, mert gyakran találkoztam azzal, hogy a babonák, hiedelmek figyelmen kívül hagyása sokak számára veszélyes helyzetet eredményezett, miközben ezek figyelembe vétele sokuk életét megmenthette volna.

„Ha sólyom köröz fölöttünk, valaki le fog zuhanni”.
Nyár. Kaptam egy hívást anyámtól, aki akkor éppen a hegyekben tartózkodott. Elmondta, hogy átkelt a Zawraton, és egyúttal megkérdezte, hogy hallottam-e arról a balesetről, ami aznap történt a Svinicán – meghalt ott egy fiatal lány. Elkezdtünk beszélgetni, majd anyám közölte velem, látta, hogy egy sólyom körözött a Svinica fölött azon a napon, abban az időben, amikor a tragédia történt. Emlékszem, hogy ültem a kanapén, és képtelen voltam megszólalni.
Egyes források a hollót említik a sólyom helyett. A hollóval történő találkozás anyámmal is megtörtént, nota bene éppen a Svinica alatt. Ez két évvel ezelőtt történt – miközben a barátaival mászott, mászás közben észrevettek a fejük fölött egy nagy madarat. Akkor azt érezte, hogy nem szabad folytatnia a mászást. Felkiáltott a társainak, akik előtte másztak, hogy visszafordul. Tett néhány lépést és azt észlelte, hogy a madár elrepül, ezért aztán úgy döntött, hogy újra megpróbálja. És mi történt ekkor? A holló ismét feltűnt, pontosan ugyanazon a helyen.
Figyelmeztetés? Vagy talán egy őrangyal? Nem tudom, de azt mondják, gyakran nincs kapcsolat az ilyen furcsa helyzetek között. Az is érdekes, hogy anyám társai nem hallották, amikor azt kiabálta nekik, hogy visszafordul, de anyám egyértelműen hallotta a válaszukat: „Rendben, találkozunk a Murowaniecben”.

Sok babona fűződik a Tátrához. Sokan azt mondják, hogy ha gyakran tapasztalunk irracionális érzéseket, jobb, ha visszafordulunk, mint ha tovább mennénk, vagy válasszunk egy másik útvonalat, még ha az nehezebb is. Megfontolandó azonban, hogy ha nem ismerjük a babonákat, rossz benyomást tesz-e ránk, ha például fekete lepkével, vagy apácával találkozunk? Természetesen nem. Így minden eseményt a véletlennek vagy a balszerencsének tulajdonítunk. Lehet, hogy ezek a babonák éppen azért alakultak ki, hogy megvédjenek minket bizonyos helyzetekben? Azt hiszem, ezt mindenki saját szemszögéből fogja értékelni…
Hisszük vagy nem hisszük, figyelni érdemes…

Forrás és fotó: http://natatry.pl Fotó: Tátrai babonák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...