A Lengyel-Tátrában
túrázók egy része még mindig meg van győződve arról, hogy a turistautak színe
utal azok nehézségére is. Ez azonban valójában nem így van. Ugyanakkor az, hogy
a tátrai turistautak színe semmit nem jelent, szintén pontatlan megfogalmazás.
A turistautak színekkel történő jelölésének egyik koncepciója az alábbiak
szerint osztályozza az utakat:
- piros és kék jelzés
– főútvonalak, hosszabb távú útvonalak;
- zöld jelzés – a
régió érdekesebb pontjait összekötő útvonalak;
- sárga és fekete
jelzés – összekötő útvonalak.
A Tátra-térképeket
nézve azonban számos kivételt találunk e szabály alól. Ez azért van így, mert
sokszor más, fontosabb tényezők alapján határozzák meg egy útvonal színét, a
gyakorlatban a jelzéseket gyakran e tényezők, és nem a fenti koncepció alapján
határozzák meg.
A Lengyel Turista és
Országjáró Egyesület (PTTK) szabályzata szerint a turistautak jelölését a
települések központjában, vagy a tömegközlekedési eszközök megállóiban, a
kisebb településeken pedig egy helyen kell kezdeni. Mindezt a turisták
kényelmét szolgálva, néha akár a jelzett turistautak biztonságát előíró átfogó
elvet is figyelmen kívül hagyva.
A hegyekben járó
turisták a jelzéseket követve nem tévedhetnek el. Ezért nem fordulhat elő
olyan, hogy egy adott színnel jelzett turistaút azonos színű turistautat
keresztezzen. Általánosságban arra törekszenek, hogy azonos színnel jelölt
útvonalak ne kerüljenek közel egymáshoz.
Ez a gyakorlat
vonatkozik az államhatárokat elérő turistautakra is. A Tátrában azonban más
szabályokat is figyelembe kell venni. A jelzett turistautak ugyanis gyakran
véget érnek vagy elágaznak a főgerincen, vagy pedig annak másik, szlovák
oldalán folytatódnak. A jelzéseknek következetesnek kell lenni. Azt sem lehet
figyelmen kívül hagyni, hogy Szlovákiában csak négy színnel jelölik a
turistautakat (a feketét nem használják), ami ugyancsak nehezíti a dolgot.
A turistautak színének
maghatározása tehát számos tényező eredménye, és ezért az útvonalak jelölőinek
gyakran nincs más választásuk, mint eltérni az általános szabály előírásaitól.
Ettől függetlenül azonban nem mondhatjuk azt, hogy a turistautak színének nincs
semmi jelentése.
A Tátra történelme és
a tátrai turizmus kutatói is megerősíthetik, hogy a turistautak színekkel
történő jelölése fontos szerepet játszott a hegység történelmében. Ez nem csak
a jelenlegi, de a ma már lezárt utakra is vonatkozik. A Tátrában több olyan
terület is van, amelyen egykor jelzett ösvények vezettek, ma azonban részben le
vannak zárva. Ilyenek például:
- a Tengerszemtől a
Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistaút – a zöld jelzés egykor tovább
haladt a szlovák oldalon a Nagy-Hincó-tóig.
- hasonló a helyzet a
Chałubiński-kapura vezető piros jelzéssel, amely ma véget ér a hágóban, egykor
azonban tovább vezetett a szlovák oldalon a Felső-Fenyves-tóig.
- a szlovák oldalon a
Retesz-hágóból a Sima-hágóba vezető piros jelzésű turistaút, amely egykor
tovább vitt a Lengyel-Öt-tó völgyébe.
- a Podbanszkóról a
Köves-nyeregbe vezető kék jelzésű turistaút – amelynek színe a nyeregben kékről
pirosra változik annak ellenére, hogy nincs elágazása – egy régi, Podbanszkóról
az Ornak menedékházig vezető útvonal maradványa.
A Tátra turistaútjain
kirándulóknak azért érdemes ilyen történetekkel találkozni, hogy ha azt
halljuk, hogy valaki az utak színe – és ezzel tévesen azok nehézsége – alapján
tervezi tátrai túráját, ne hagyjuk, hogy ilyen költséges következményekkel járó
hibát kövessen el!
