2015. március 19., csütörtök

A Tátrai csúcsok története III.-IV.

III. rész – Hegyek bűvöletében: Nagy-Menguszfalvi-csúcs, Lomnici-csúcs
Amint a 16 éves fiú a Halastó partján állva szemével követte a több mint egy kilométerrel fölötte emelkedő gerincet, vágyat érzett. Szeretett volna elsőként feljutni oda. Mi hajtotta, hogy megmássza a Nagy-Menguszfalvi-csúcsot? Az elismerés és értékelés utáni vágy, a legyőzhetetlen legyőzése, önmaga leküzdése? Az első megmászás sok mindent megváltoztatott a Tátrában. A XIX. századig azt hitték, hogy a Lomnici-csúcs a Tátra legmagasabb csúcsa. Legyőzése a késmárki diákok legmerészebb álma volt. Ma azonban már tudjuk, valójában kit illet az elsőség. A csúcs elsőként történő megmászása iránti megszállott vágy a XX. században a függőleges nyugati fal első átmászására irányult. A kihívást jelentő fal nem hagyott nyugodni két kitűnő hegymászót sem, a véletlen azonban csak egyikőjüket segítette győzelemre. De mindketten a hegyekben lehetséges legnagyobb árat fizették...

Az emberek sokáig tétováztak, hogy belépjenek a hegyek közé. Hiszen ez a sárkányok és drága kincsek birodalma, elrejtve a Magas-Tátra 999 csúcsa között. Nem is sejtették, hogy a kincsek őreiről, ördögökről és angyalokról mi az igazság, mi rejtőzik a titokzatos völgyekben, a tavak mélységeiben, vagy a szűz ormokon. Egyszer aztán eljött az idő, amikor föl merték emelni a fejüket, és beléptek a hegyek birodalmába. Magukba szívták a tátrai gránit illatát, kezdték megismerni a hegyek szellemét, egyre magasabbra vágyva a természet ősi birodalmában.

Nagy-Menguszfalvi-csúcs – Mengusovský štít, 2438 m (lengyelül: Mięguszowiecki Szczyt, németül: Mengusovsky Spitze)
Menguszfalvi-gerinc – valószínűleg így hívták a menguszfalvi pásztorok és gyógynövénygyűjtők az összes hegygerincet, amely völgyük határát képezte. Azonban a Menguszfalvi-völgyet övező csúcsok iránti érdeklődés szükségessé tette a topográfia pontosítását. A határon húzódó hatalmas Menguszfalvi-gerinc választja el a Hincó-tavi-katlant a lengyel oldalon található Halastavi-völgytől. Ezeket átnevezték Keleti-, Középső- és Nagy-Menguszfalvi-csúcsnak, a főcsúcsot azonban a lengyelek első megmászója után sokáig Chałubińsky-csúcsnak hívták.
Első feljegyzett nyári megmászás: 1877, Ludwik Chałubiński, Wojciech Roj, Maciej Sieczką.
Első feljegyzett téli megmászás: 1906, Ernst Dubke, Alfred Martin, Breuer János, id. Franz János.
A csúcsra hegyivezetővel lehet fölmászni a Menguszfalvi-völgyből.

Lomnici-csúcs – Lomnický štít, 2632 m (lengyelül: Łomnica, németül: Lomnitzer Spitze)
Régi elnevézeseit, mint pl. Apa (Otec), Öregapó (Starý otec), Nagyapó (Dedo) fenségességének, elérhetetlensége hitének, és legnagyobbnak vél magasságának köszönhette. Az „Öregapó” meghódítása a késmárki fiataloknak is a legnagyobb álma volt, akik megmászhatatlannak tartották. Hogy ki állt a csúcsán elsőként, azt ma már rejtély. Idővel ugyan elveszítette vélt magassági elsőbbségét, a csúcsára épített kötélpálya azonban a maga korában világritkaságnak számított. Nyugati fala ma is vonzza a hegymászókat.
Első feljegyzett nyári megmászás: 1793, Robert Townson.
Első feljegyzett téli megmászás: 1891, Theodor Wundt, Horvay Jakab.
A csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni a Lomici-nyeregből, vagy a Kis-Tarpataki-völgyből.

IV. rész – Az utolsók: Hegyes-torony, Varangyos-tavi-csúcs, Közép-orom
1902 augusztusáig nem állt rajta ember. A Hegyes-torony egyike a legutoljára meghódított tátrai csúcsoknak. Olyan nehéz, hogy még a legtapasztaltabb hegyivezetőknek sem volt rá más elnenvezésük mint „az az átkozott kutya”. Englisch Károlynak azonban mégsem hozott elismerést a legyőzhetetlen legyőzése. A több mint 30 első megmászásával kapcsolatos kételyek úgy elvették a kedvét, hogy el is ment a Tátrából.
Örökre a Tátrában maradt viszont Christian Kraft von Hohenlohe porosz herceg, a XIX.-XX. század fordulóján Európa harmadik leggazdagabb embere. Nélküle nem úgy nézne ki a Tátra, ahogy ma ismerjük. A Varangyos-tavi csúcs alatti mély völgyek ma is az ő betelepített vadjait őrzik. Hohenlohe nyomai nem csak a tátrai természetben találhatóak meg, hanem a természetvédelem elveiben, és az emberek gondolkodásában is. Csak egy kis lépés hiányzott ahhoz, hogy a Lengyel-Tátra egy része is a mai Szlovákiához tartozzon.
A Közép-orom első megmászását Téry Ödön a csúcson pezsgővel ünnepelte meg. Lehet hogy akkor, a levezető úton, amikor jégeső kapta el őket, kezdte mérlegelni a mai Téry-menedékház építését... A Közép-orom ma is vonzza a hegymászókat, leginkább az egyedülálló hatalmas táblája a középen húzúdó repedésekkel. Nem hagyja aludni a hegymászókat, fényképészeket és pókokat sem.
Ember és hegy. Egymással szemben. Csak egyikük veszíthet, de ez sohasem a hegy. Nincsenek nézők, érmek, dobogó a győztesnek. A jutalom azonban sokkal értékesebb: az alázat és a tudás. A hegyek nem csak a tekintetünket emelik fül, hanem a lelkünket is. Mert a hegy vonzereje, szemben a földdel, fölfelé emel. Nem csak a Tátra óriásai vonzzák a hegymászókat. A kisebb, kevésbé feltűnő csúcsok, eldugott gerincek is. Sokszor az utolsók a völgyben, az utolsók a megmászásban, de biztosan nem utolsók szépségükben.

Varangyos-tavi-csúcs – Javorový štít, 2424 m (lengyelül: Jaworowy Szczyt, németül: Ahornsspitze, Uhrnspitze)
Christian Kraft von Hohenlohe herceg 1879-ben megvette a lengyelektől a Tátra nagy részét. Neki köszönhetően áll most egy kis vadészkastély Javorinán, élnek nagy számban nagyvadak a Tátra északi oldalán, és tartozik a Jávor-völgy a Magas-Tátra legszebb völgyei közé. A Jávor-gerinc sziklafala legmagasabb kiemelkedésével, a Varangyos-tavi-csúccsal sokáig elijesztette a hódítókat, amíg a völgyban meg nem jelent egy merész 16 éves diák. Englisch Károlyt elbűvölte a csúcs, édesanyjával felbérelték idősebb Hunsdorfer János hegyivezetőt, és 1897. augusztus 13-án megkíserelték a csúcs első megmászását.
Első feljegyzett nyári megmászás: 1897, Englisch Károly, Englisch Antónia, id. Hunsdorfer János.
Első feljegyzett téli megmászás: 1911, Hefty Gyula Andor, Komarnicki Gyula.
A csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni.

Hegyes-torony – Ostrý štít, 2360 m (lengyelül: Ostry Szczyt, németül: Spitzer Turm)
A Hegyes-torony az utolsó Tátrai csúcsok közé tatrozik, amelyekről az ember széttekintett. A XX. század elejéig érintetlen maradt, az akkori idők legjobb hegymászói a megmászhatóságában is kételkedtek. Néhány kisérlet után Englisch Károly is kételkedni kezdett ebben, végül azonban sikerült neki a még érintetlen csúcs megmászása.
Első feljegyzett nyári megmászás: 1902, Englisch Károly, Englisch Antónia, id. Hunsdorfer János, Strompf János.
Első feljegyzett téli megmászás: 1911, Komarnicki Gyula, Grósz Alfréd.
A csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni a Nagy-Tarpataki-völgy felől.

Közép-orom – Prostredný hrot, 2440 m (lengyelül: Pośrednia Grań, németül: Mittelgrat)
1876-ban Téry Ödön Still János hegyivezetővel a Lomnici-csúcsról vizsgálta meg a csúcsot. Mindenki próbálta meggyőzni őt, hogy lehetelen megmászni, ez azonban csak növelte Téry érdeklődését. Augusztus 11-én álltak a Közép-orom csúcsán, ahol egy pezsgős üvegbe magyarul és németül írt üzenetet helyeztek el. A Katalin-csúcs táblái a 60-as években nagy mászóproblémát jelentettek. Nem hagyták aludni a hegymászókat, fényképészeket és pókokat sem.
Első feljegyzett nyári megmászás: 1876, Téry Ödön, Schwartz Pál, Horvay Sámuel, Still János.
Első feljegyzett téli megmászás: 1904, Jordán Károly, J. Lackner, J. Szelke, Breuer János, id. Spitzkopf János.
A csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni a Nagy-Tarpataki-völgy felől.

Forrás és fotók: http://www.k2studio.sk; http://www.k2studio.sk; Fordította: Pálossy László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...