65 éves a professzionális hegyimentés Szlovákiában

65 éves a professzionális hegyimentés Szlovákiában

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2015/03/14
1950. január 20-án alakult meg az első, professzionális hegyimentő szervezet a mai Szlovákiában.
Hirdetés
65 évvel ezelőtt, 1950. január 20-án alakult meg az első, professzionális hegyimentő szervezet a mai Szlovákiában. Az akkori szervezeti struktúrában eredetileg háromtagú kollektíva kezdett foglalkozni a hegyimentéssel, valamint a megelőző tevékenységgel.

Tátra Hegyi Szolgálat (THS)

„A szervezetet eredetileg Tátrai Hegyi Szolgálatnak (Tatranská horská služba, THS) nevezték” – mondta el id. Ivan Bohuš, a Szlovák Turisták és Síelők Klubja (KSTL) mentőcsoportjának akkori titkára. Ma már ő az utolsó személy, aki hitelesen be tud számolni a mentőszolgálat megalakulásának körülményeiről. A THS első irodája Felsőtátrafüreden, a Villa Klára épületében volt, első vezetője pedig Vladimír Šimo hegymászó, a Hunfalvy-völgyi menedékház, majd a Téry-menedékház gondnoka, neves közéleti szereplő lett. Šimo nem vett részt a THS megalakításának előkészítő munkálataiban, így az ő jelölése teljesen rendjén való volt, vezetésével az akkor gyerekcipőben járó mentőszolgálatból virágzó és elismert szervezetett alakított ki.

Ótátrafüreden már 1942-ben létrehoztak egy önálló, de névtelen mentőcsoportot, amely a II. világháború után betagozódott a KSTL-be. Ezzel összefüggésbe a Batizfalvi-völgytől keletre, beleértve a Tátra északi oldalán található Jávor- és Poduplaszki-völgyet is tátralomnici önkéntesek egy csoportja vállalta a mentési munkát. Az önkéntesek vállalták a népszerű magashegyi útvonalak biztonságossá tételét, valamint a biztonság előmozdítása érdekében a technikai segédeszközök felszerelését. A professzionális mentőszolgálat megalakításának szükségességéről első ízben a Csehszlovák Rádiónak a tátrai régióban is hallható kassai körzeti stúdiójából tájékoztatták a közvéleményt. A terv egy rendkívül nehéz, de szerencsésen végződött mentőakcióval összefüggésben került ismét napirendre, amikor 1945. december 3-ra virradó éjszaka két francia egyetemistát (Odile Velin és Pierette Urbains) erősen kihűlve, dehidratált állapotban, súlyos fagyási sérülésekkel, de élve sikerült lehozni a Nagyszalóki-csúcs egy erősen eljegesedett, a Király-orr alatti nyeregből a Nagy-Tarpataki-völgybe vezető vályújából.

Ezután már a sajtóban is egyre több cikk jelent meg a professzionális mentőszolgálat megalakításának szükségességéről. „1946 elejétől a KSTL mentőcsoportján belül is egyre erősödtek az önálló mentőszervezet megalakítására, megfelelő technikai eszközökkel történő felszerelésére irányuló törekvések” – magyarázta Bohuš. A főállásban dolgozó szakembereket foglalkoztató, a hegyekben mentést végző, valamin prevenciós tevékenységet folytató szervezet megalakítására irányuló kezdeti erőfeszítéseket Otto Krejčí (1908-1971), a KSTL mentőcsoport akkori elnöke, Ivan Bohuš (1924-), valamint Anton Biringer orvos, hegymászó és síoktató koordinálta.
Az akkoriban mentést végző önkénteseknek elsősorban a technikai felszerelések beszerzése jelentett problémát. A megfelelő ruházat, a lábbeli és a műszaki felszerelések beszerzése az elhúzódó II. világháború után években jelentős nehézségekbe ütközött, a különböző típusú szövetekhez például csak államilag szabályozott rendszerben lehetett hozzájutni. 1948. november 17-én egy Bohuš, Biringer, Krejčí és Michal Chudík által aláírt hivatalos levélben jelentették be, hogy megtörténtek a szükséges előkészületek a hivatásos mentőszolgálat megalakítására. 1949-ben erre gyakorlati okokból nem volt lehetőség, de 1950 januárjában valóra vált az öt éves álom, és az önkéntes tátrai hegyimentést felváltotta a professzionális mentés” – zárta szavait Ivan Bohuš.
Forrás és fotó: https://poprad.korzar.sme.sk

 

Hirdetés
Hirdetés