2015. február 11., szerda

Mindig szerettem a hegyekben – Jana Kalinčíková

Egy órányi séta után a tátrai erdőben egyszer csak egy menedékházhoz érkezünk, amely abban különbözik az összes többi tátrai menedékháztól, hogy nem férfi, hanem egy nő irányítja. Hamarosan bepillantást nyerhetünk, milyen az élet egy nő uralma alatt, aki amellett, hogy mestere bármilyen, a házba felmerülő technikai problémának, hadakozik a medvékkel, és rendszeresen ellenőrzi, mit főztek aznap.
Hogyan lesz egy nőből egy tátrai menedékház gondnoka?
Eleinte idénymunkán dolgoztam a Hosszú-tavi menedékházban. Miután befejeztem hidrogeológiai főiskolai tanulmányaimat, közgazdaságtant tanultam Besztercebányán. A Tátrában akartam maradni, és azt gondoltam, a vendéglátásban itt könnyű munkát találni. Tanulmányaim során tudomásomra jutott, hogy a Zamkovszky-menedékházba új bérlőt keresnek. Úgy döntöttem, megpróbálom, elmentem a meghallgatásra, és én nyertem. Huszonhat éves voltam akkor. Azonban ha tudtam volna, mi vár rám gondnokként, nem lettem volna olyan lelkes (nevet). Én azonban nem félek a kihívásoktól, jól kezelem őket.

Mit jelentett itt bérlőnek lenni?
Főleg technikai nehézségeket. Fel kellett derítenem, mi hogyan működik, és mit kell vagy lehet javítani. Bár csak egy órányira vagyunk a civilizációtól, de ma már saját vízturbinánk, vízellátásunk, vízöblítéses WC-nk van. Télen minden lefagy, és tudni kell, hogyan kell kezelni ezeket. Segítettek az ismerősök, majd később a testvérem is csatlakozott. Kezdetben még ingázott Vágbesztercéről, ahonnan származunk, majd később Poprádra költözött. Négyünk közül hárman a Magas-Tátrában kötöttünk ki.

Mindnyájukat elcsábították a hegyek?
Igen, csak a nővérem él Prágában. Még a szüleink is jönnek, és segítenek. Azt hiszem, leginkább a hegyekhez tartozom.

Egész évben a menedékházban él?
Nem, Ótátrafüredem lakom. A menedékházban négy fiatal srác dolgozik folyamatosan. A nyári szezonban azonban, amikor több a munka, majdnem mindig itt vagyok én is. Egész évben nyitva vagyunk, bár télen néha gyalogosan sem lehet feljönni ide. Akkor inkább otthon vagyok, bepótolom az elmaradt tennivalóimat, és olyankor foglalkozom a marketinggel.

A menedékházhoz nem vezet aszfaltozott út, ezért mindent, amire itt szükség lehet, előre meg kell tervezni. Mit jelent ez?
A logisztikai itt tényleg létfontosságú. Mindent vezetékes telefonon beszélünk meg, de amikor a fák ágai rázuhannak az oszlopokon lógó vezetékre, a vonal megszakad. A menedékház SMS-ben elérhető, de mobiltelefonon beszélni nem nagyon lehet. Így aztán amikor valamire szükség van fent, egyik kollégám bemegy az erdőbe, ahol van térerő, és onnan hív fel. Már feltérképeztük azokat a pontokat, ahol van térerő. Hasonló a helyzet a mobil internettel. Amikor a menedékházból kell e-mailt küldenem valahová, egy laptoppal a kezemben bemegyek az erdőbe, leülök egy fa alá, és ott netezek, néha esernyővel a fejem fölött (nevet). Van a menedékházban egy erősítő is, azonban ez sem segít.

Nem zavarja, hogy ilyen körülmények között kell dolgozni?
Egyáltalán nem, elégedett vagyok. Dolgozhatnék egész éven át egy irodában, és járhatnék a hegyekbe, de én úgy érzem, ez az otthonom. Ha a menedékház autóval is megközelíthető lenne, teljesen megváltoztatná a ház jellegét és életét, és az embereket is, akik feljönnek ide. Így többet kapunk a hegyekből, a természetből, ami körülvesz minket. Szeretem az embereket, akik feljönnek hozzánk, úgy gondolom, ha valaki veszi a fáradtságot, és legyőzi a sziklákat, nyitott szívvel kell fogadni.

Naponta hányszor fordulnak itt a teherhordók?
Csúcsidőben naponta háromszor, általában azonban csak naponta kétszer. Hetente kb. négy-öt, havonta összesen kb. 15 tonna árut hoznak fel ide. Ez nem csak élelmiszer, hanem pl. gázpalack (üres és teli), szemét, különböző csomagolóanyagok, üzemanyag, alapvetően minden, amire szüksége lehet. Még a ruháinkat is fel kell hozni. A mosást igyekszünk a menedékházban megoldani, de amikor kevés az elektromos energia, le kell vinni. Menedékház gondnokának lenni félig női, félig férfi foglalkozás.

Milyen érzés nőnek lenni a férfi gondnokok között?
Soha nem volt időm ezzel foglalkozni. Azt hiszem, már elfogadták, hogy én is egy vagyok közülük. Dolgoztam már a Tátrában magasabban fekvő, nehezebb körülmények között élő magashegyi menedékházakban is. Ez azonban nem jelentett sok gondot és felelősséget, mivel csak idénymunkán voltam ott. Igaz, hogy fizikailag gyengébb vagyok, például gyorsabban elfáradok, de nem minden férfi technikus. Gépészeti szakközépiskolába jártam, így az elektromosságot kivéve mindenhez értek, amire itt szükség van. Az idénymunkán a menedékházban dolgozó lányok megtanulják, hogyan kell figyelni az egész házra, hogyan kell ellenőrizni a voltmérőt, és hasonlókat. Ők sem csak a konyhában mosogatnak. Hasonlóan sokoldalúak a fiú teherhordók.

A magasabban fekvő Hosszú-tavi menedékházban nehezebb volt az élet?
Igen. Naponta menetrend szerint fújt a szél, szinte minden nap szeles volt. Nyáron a viharok jelentettek problémát. Olyankor még mosogatni sem volt szabad, hogy ne érintkezzünk a vízzel, mert a villám bárhová becsaphat, és villámcsapás érheti az embert. A turisták viszont rossz időben, esőben és jégesőben kedvelik legjobban a menedékházakat.

A menedékház híres a TatraMelkyről, amely nem más, mint puffasztott rizs karamellel. Honnan származik ennek a receptje?
A receptet a Hosszú-tavi menedékházból hoztam. Mivel ízlett a turistáknak, kitaláltam a TatraMelky nevet, Ótátrafüreden kezdtem gyártani, majd megjelentem ezzel az újdonsággal a szlovák piacon. Később testvérem, Miroslav vette át a cég vezetését. A mi TatraMelkynk az egyetlen olyan termék, amely közvetlenül a Magas-Tátrában készül.

A turistákon kívül mások is látogatják a menedékházat. Mi a helyzet a medvékkel?
Bajlódunk velük, mióta csak itt vagyok. Éjszaka elengedjük a kutyát, így nem okoznak gondot. Sejtettem, hogy ha nem korlátozzák a létszámukat, olyan helyekre is elkezdenek terjeszkedni, ahol korábban nem éltek. Véleményem szerint a jelenlegi helyzet nem védelem, inkább a természet sanyargatása. A medvék exponenciálisan szaporodnak. A nőstények kétévente két-három kölyöknek adnak életet, akik a hulladékgyűjtő konténerek közelében nőnek fel. A medvéknek több négyzetkilométer élettérre van szükségük, ezért húzódnak egyre lejjebb. Az emberi települések közelében keresnek élelmet, mert éhesek, és bölcsek is egyben. A múltban ugyanis nyitva hagyták a szemeteseket Ótátrafüreden, és soha nem lőttek a medvékre. Miután azonban túl sokan lettek, és már nem találtak elegendő táplálékot, elkezdték kilőni őket. Az idei (2011-es) tátrai zergeszámlálás során húsz medvét számoltak össze az erdőhatár fölött, ami nem normális állapot.

Ha este valaki kimegy a menedékházból, találkozhat medvével?
Rendszeresen, minden este elmegy egy a ház előtt. Ha nem lenne kutya, akkor valószínűleg meg sem állna az étkezőig. A turistautakon azonban napközben nem találkozunk velük. A medve vadállat, de első szándékból nem agresszív. Ha azonban keresztezzük az útját, előfordulhat, hogy támad. Ezért ha tudunk róla, hangosabban kell beszélni, vagy zajt kell csapni. Használjunk pl. csengőt, így időben elkerül minket.

Útközben a menedékházhoz figyelmeztetett minket a mind nagyobb számú kiszáradt fára. Ez egyre rosszabb?
Igen, ez a szú munkája. És egyre feljebb megy, már a törpefenyő övezetbe. Nem tudom, mi fog besárgulni a következő nyár végén, de nincsenek illúzióim.

Hogyan változtak az erdő, amióta a Tátrában él?
Nagyon megváltozott minden 2004-ben, a vihar után. A menedékház közelében sértetlenek maradtak a fák, egy sem zuhant a házra. De a fákat, amelyek alattunk kidőltek, és nem termelték ki őket, megtámadta a szú. Ezek egyre magasabbra terjednek, így a vihar hatásai most érnek el hozzánk, amikor a menedékház körül is kezdenek kiszáradni a fák. Ráadásul a kiszáradt fákat nem gyűjtik össze, így amellett, hogy kiszáradnak, fokozott tűzveszélyt jelentenek. Nem tudom, mikor fogunk ismét mohaszőnyegen sétálni. Valaha békésen hullámzottak a közeli erdők. Most derékba tört fatörzsek, gyökerestül kitépett csonkok vannak körülöttünk. Különösen sajnálatos ez a turisták számára. Szerencsére feljebb ugyanolyan gyönyörű maradt a Tátra, mint volt.

A legtöbb időt a hegyekben tölti, van még kedve túrázni?
Persze, még most, a térdműtétem után is, úgy hogy megyek is (nevet). Különben nem lennék menedékház gondnok. A munkám egyben a hobbim is. Sítúrázom is, néha mászom is könnyebb utakat, vagy átmegyek egy másik menedékházba. Ebben az évben voltam a Nagy-Fátrában, ahol gyönyörű virágos lejtőkön jártam. Mindig szerettem a hegyekben. Van egy speciális tervem – a Himalaya Clubbal felmenni a különböző országok legmagasabb pontjaira. Voltam a Mount Kenya tetején, a fiammal tavaly jártunk Portugália legmagasabb pontján, idén pedig Finnország legmagasabb csúcsán jártam. Ezek az utak nem csak a csúcsok meghódításáról szólnak, hanem világ természetének és a geológiájának megfigyeléséről, melyet a tankönyvekből ismerek. El kell ismerni, hogy „valaki” nagyon széppé tette a világot!

Forrás és fotók: http://zena.sme.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...