Bár völgyeit nem
díszítik tavak, mégis a Tátra legszebb és természeti értékekben leggazdagabb
részének tartják. A Bélai-Tátra tulajdonképpen nem más, mint egy 14 km hosszú
mészkőgerinc. A Magas-Tátra gránitjától eltérően a hegység mészkőből és
dolomitból épül fel, ennek köszönhetően attól teljesen eltérő a formája és a
megjelenése. A hegységet a Széles-nyereg (Široké sedlo, 1825 m) két részre
osztja. Nyugati részének három kiemelkedő csúcsa a Murány (Muráň, 1889 m), a
Holló-kő (Havran, 2151 m) és a Sirató (Ždiarska vidla, 2141 m). Keleti részét
ezzel ellentétben enyhén hullámzó gerinc képezi, ennek legmagasabb pontja a
Bolond-Gerő (Hlúpy, 2061 m).
A hegység első
látogatói valószínűleg a pásztorok voltak a XIV. században, a XVII. században
pedig rezet és más ércet bányásztak, valamint faszenet égettek ezen a
területen. A Bélai-Tátra 1978-ig volt hozzáférhető a turisták számára, akkor a
Tátrai Nemzeti Park (TANAP) lezárta a hegységben vezető turistautakat. A
lezárás fő oka a mészkőhegység ritka állat- és növényvilágának, természeti
környezetének, elsősorban a havasi gyopár élőhelyének megőrzése volt.
Napjainkban turisták csak a nyári turistaszezonban elérhető Monk-völgyet (Monkova
dolina), a Hét-forrás-völgyet (Dolina Siedmych prameňov) és a Hátsó-Rézaknák-völgyét
(Zadné Meďodoly) látogathatják.
Két fotós, Jozef
Pitoňák és Martin Pitoňák az évek során számos fotót gyűjtött össze a
Bélai-Tátráról és a környező területről. Hatalmas gyűjteményük birtokában úgy
határoztak, hogy az év minden napján közzétesznek egy fotót a Bélai-Tátráról,
láthatóvá téve ezzel Szlovákiának ezt a gyönyörű szegletét. A fotók a www.beliansketatry.sk címen érhetők el.
