2014. december 16., kedd

A Bélai-Tátra egykori turistaútjai

Bolond Gerő. Fotó:  Karolina Krasińska
Mint azt bizonyára sokan tudják, az 1970-es évek végéig a Bélai-Tátra is hozzáférhető volt a turisták számára. A Felső turistaúton végig lehetett járni a hegység gerincét, amely jelenlegi végpontjától, a Nagy-Fehér-tótól haladt tovább a Bolond Gerőn, a Hátsó- és az Elülső-Mészárszéken, a Bika-hegyen és a Vaskapun át Barlangligeten ért véget. A Siratóra a Széles-nyeregből induló sárga jelzésen lehetett felmenni, amely a Monk-völgyben vezető zöld jelzésből ágazott el, még mielőtt az elérte volna a piros jelzésű Felső turistautat. Ez a jelzés tovább folytatódott a Holló-kőre, ahonnan továbbra is a sárga jelzésen maradva lehetett visszajutni Zárba.

Volt még ezen kívül egy kék jelzésű ösvény, amely Zárból, a Hotel Magura közeléből indult, összekötötte a településről a Monk-völgyben vezető, ma is használatos zöld jelzést, a Kis-Jávor-hegyre vezető egykori sárga jelzést, valamint a Tokarnya-tetőre vezető egykori piros jelzést. Az alábbiakban ezeknek az egykor volt turistautaknak próbálunk meg utánajárni.

1917 – dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra részletes kalauza”.
Ez a kalauz elsősorban a Magas-Tátra akkori turistaútjaival foglalkozott, így a Bélai-Tátráról csak néhány helyen történik említés. Részletes leírás olvasható viszont a Bélai-Tátra gerinctúrájáról a kalauz 314. oldalán, „Fehérvíz- és Zöldtavi-völgyet” leíró részében, amely a Barlangligetről a Zöld-tóhoz vezető útvonalat mutatja be, az alábbi szavakkal (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):
„A Bélai Mészhegység gerincén át. (Igen hálás gerincvándorlás és kerülő útirány; 5 ¾-9 ó.). Barlangligetről a Faix-tisztáson ás a Vaskapuhoz 2 ½-4 ó. Innen a Zöldtóhoz vezető útirányt nagy kerülő ívben, párhuzamosan követő, zeg-zúgos ösvény állandóan a Bélai mészhegység hatalmas, szabad kilátást nyújtó gerincvonulatán vezet végig kényelmes, enyhe emelkedés és ereszkedőkkel. (Sárga jelzés.) Balra (DNy.) a Magas Tátra ormaiban gyönyörködhetünk folytonosan, míg jobbra (ÉK.) a zári Katlanvölgy, a Szepesi Magura mögött messze a Pieninig (Koronahegy stb.) száll a tekintetünk. A Vaskapu (1623 m.) után a gerinc kimagaslóbb pontjai következőkép sorakoznak: Homlokos (1920 m. ¾-1 ¼ ó.), Mellső Mészárszék (1980 m. ¾-1 ¼ ó.), Hátsó Mészárszék (2024m. ¼-½ ó.), mely után a Bolond Gerő (2062 m.) – Határhegy (Greiner 2148 m.) – Hollókő (Havrán 2154 m.) – Novy (1999 m.) Muran (1827 m.) zárják be a Bélai Mészhegység gerincén ülő ormok sorát, a mi útunk azonban letér a K-Ny.-i irányú gerincről és a Bolond Gerő oldalában keresztezi a Mellső Rézaknák eredetének csapását, délnek kanyarodik és a kék jelzésű ösvénybe torkol, mely a Kopahágóról a Határhegyre vezet, közvetlenül a Kopahágó (1756 m.) felett (½-¾ ó.). Innen 1-1 ½ ó. a Zöldtóhoz.”

1931 – dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra”
Ez a kalauz a Bélai-Tátra több akkori turistaútját is ismerteti. Az 56. számú leírásban pl. a „Tátramatlárháza (v. Késmárki Itató) – Nagymező – Mellső Rézaknák – Nagynyereg – Sirató” útvonal leírása olvasható, teljes részletességgel. Ugyancsak bőséges ismeretanyaggal írja le az 57. számú leírás a „Tátramatlárháza (v. Késmárki Itató) – Nagymező – Bikahegy – Mészárszékek – Bolond Gerő – Sirató” útvonalat, valamint az 58. számú leírás a „Barlangliget – Nagymező – (Nagynyereg, Sirató) – Zdjár” útvonalat. Ezek szó szerinti idézésétől most eltekintek, részben terjedelmük miatt, részben pedig azért, mert ahogy azt már egy korábbi hasonló témájú bejegyzésben is jeleztem, az 1930-as években még nem a 60-es évek nyomvonalán vezetett a turistautak nagy része.

1960 – „Vysoké Tatry – správa geodézie a kartografie na Slovensku”; szlovák nyelvű turistatérkép.
Az előző két forrásnál valamivel hitelesebb ez a turistatérkép, hiszen az 1960-as években egy-két kivételtől eltekintve már nagyjából mai nyomvonalon vezettek a turistautak. Ezen a térképen egyértelműen látható, hogy a Felső turistaút napjainkkal ellentétben akkoriban nem ért véget a Nagy-Fehér-tónál, hanem a Bolond Gerőn, a Hátsó- és az Elülső-Mészárszéken, a Bika-hegyen és a Vaskapun át Barlangligetig vezetett.

1965 – Jožo Šimko: „Magas-Tátra”; Budapest, Sport Kiadó, második javított és bővített kiadás (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és Tárnok Árpád). Melléklete: „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák és magyar nyelvű térkép.
A turistakalauzhoz mellékelt térképen az előző térképhez hasonlóan szintén fel van tüntetve a Bélai-Tátra gerincén vezető turistaút, a kalauz 86. számú túraleírása pedig így írja le ezt a turistautat:
„Barlangligetről a Bélai-Tátra gerincén a Kopa-hágóig. A ČSAD „Csárda” autóbuszmegállótól a TNP erdészház mellett a kék jellel együtt egészen a Pezsgő-forrásig. Itt elhagyjuk a kék jelet és széles szerpentineken fiatal és szálerdőn keresztül jutunk a nagy rétre. Ezen a kiterjedt erdei legelőn az ösvény enyhén emelkedik, az erdő felé vezető keleti, majd később a nyugati kiszögellés irányába és a Vaskapunál (1623 m) eléri a gerincet. A Vaskapu a gerincen álló két mészkőszikla közötti kapuszerű bemetszés. A gerinc északi oldalán  a Vaskapu melletti szerpentineken a hatalmas Homlokos tetejét érjük el (1946 m). A gerincet az Elülső és Hátsó Mészárszéken át (2012 és 2019 m) a Bolond Gerő előtti nyeregig követjük, ahonnan balra a Kopa-hágóhoz ereszkedünk le (összesen hat óra). … Az útvonal páratlanul szép szakasza a Vaskapu és a Homlokos közötti rész. Ezeknek oldalait fehér és színes magashegyi növényzet borítja be ritka szép látványt nyújtva. … A túra sokkal kevésbé fárasztó ellenkező irányban.”

1969 – dr. Vladimír Ademec: „A Magas-Tátra”; Pozsony, fordította Kelecsényi Tibor.
Ebben a kalauzban az Elülső-Rézaknák völgyét ábrázoló térképrajzon is látható a pirossal jelzett Felső turistaút ma már lezárt, a Bélai-Tátra gerincén egészen Barlangligetig vezető szakasza, sőt, az is látható, hogy ezt a piros jelzést egy rövid kék jelzésű útvonal kötötte össze a Gyopár menedékházzal. A térképrajzhoz tartozó szöveges részben nem említik ezt az utat, a „Túrák” felsorolásában viszont ez olvasható:
„Kežmarské chata menedékház – Kopské sedlo nyereg – belanské Tatry gerince – Skalné vráta (Vaskapu) szikla hasadék (piros) – Plesnivec menedékház (kék) – Kežmarská chata menedékház (zöld) – 7 ½ óra.”
Szintén ebben a kalauzban, mégpedig a Hátsó-Rézaknák völgyét leíró részben olvasható, valamint a mellékelt térképvázlaton is látható, hogy abban az időben még jelzett turistaúton, mégpedig a Monk-völgyből érkező zöld jelzésből elágazó sárga jelzésen fel lehetett menni a Siratóra.

1978 – dr. Vladimír Adamec és Radek Roubal: „Magas-Tátra turistavezető”; Pozsony, fordította Jolana Protičová; első magyar nyelvű kiadás, szlovák nyelven 1972-ben jelent meg először, majd 1974-ben és 1977-ben ismét.
Ez a kalauz az előzőhöz megszólalásig hasonlító térképrajzok formájában völgyenként mutatta be a Magas-Tátra turistaútjait. Az Elülső-Rézaknák völgyét ábrázoló térképrajzon ugyanazt láthatjuk, mint az 1969-es kalauzban, a „Javasolt túrák” című részben pedig így írták le az útvonalat:
„Brnčalová chata – Kopské sedlo – A Belianske Tatry – Skalné vráta (piros) Plešivec, a TANAP menedékháza (kék) – a volt Kežmarská chata (zöld) – Brnčalová chata (piros), 7 óra.”
A Hátsó-Rézaknák völgyét bemutató részben továbbra is jelzik a Siratóra vezető sárga jelzést, a szövegben pedig ezt írják róla:
„A Ždiarská vidlára biztonságosan feljuthatunk a nyeregből, a Široké sedlóról vezető jelzett ösvényen (visszatérés ugyanazon az úton!).
A kalauzban külön fejezet foglalkozik a Bélai-Tátrával, amelyhez a völgytérképekhez hasonló, a teljes hegygerincet bemutató térképvázlat tartozik. A hegységben található jelzett ösvények felsorolása ezzel a túrával kezdődik:
„Tatranská kotlina 760 m – Faix-tisztás és hegy 1488 m – Skalné vráta 1619 m – Bujačí vrch 1946 m – Predné Jatky 2012 m – Zadné Jatky 2019 m – Hlúpy 2061 m – Kopské sedlo 1749 m – volt Kežmarská chata 1615 m – piros jelzés, 6 ½ óra.”

1978 – „Vysoké Tatry – súbor turistických máp”; szlovák nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása.
Ezen a térképen egy már korábban tárgyalt turistaúthoz hasonlóan már csak halvány szaggatott vonallal, de jelzés nélkül, a jelmagyarázat szerint ösvényként szerepel a korábbi turistaút.

1990 – „Vysoké Tatry – letná turistická mapa”; nyári turistatérkép.
Ekkor viszont már ösvényként sem jelzik az egykori turistautat, a Bélai-Tátra gerincén ekkor már nem vezetett semmilyen jelzett turistaútvonal, sőt, ebben az időben a térkép tanúsága szerint még a Monk-völgyben napjainkban is használható zöld jelzésű turistaút is le volt zárva, gyakorlatilag a hegységet csak a Kopa-hágóig lehetett legálisan megközelíteni.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Bélai-Tátra gerincén vezető egykori turistautat 1978-ban már nem lehetett használni. A korábban bemutatott egykori turistaútvonalaktól eltérően ennek az útvonalnak a lezárásáról pontos információim vannak, ugyanis dr. Futó Endre barátom 1977-ben még végigjárta ezt az útvonalat, és megerősítette, hogy az ösvényt az 1978-as nyári turistaszezon előtt zárták le, elsősorban természetvédelmi okokra hivatkozva.

Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai nemzeti Parkhoz (TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.

Figyelem: a Bélai-Tátra gerincén, valamint a Siratóra napjainkban nem vezet jelzett turistaút, a hegységben csakis a Monk-völgyben vezető zöld jelzésű turistaúton túrázhatunk. A Bélai-Tátra teljes területe a TANAP Látogatási rendjében foglaltak szerint még hegyi vezető kíséretében sem látogatható!

Összeállította: Tátraturista

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...