2014. november 14., péntek

Őszi túra a Nagy-Morgásra

Október végi magashegyi túránkat Tátralomnicról indítottuk, nagyon barátságtalan ködös őszi időben vágtunk neki a Nagy-Morgásra vezető útnak.  Túránk első szakaszát a zöld jelzésen tettük meg, elhaladtunk a régen elhagyott kabinos felvonó indító állomása, majd a Monarchia idején épült Grand Hotel Praha impozáns épülete mellett. Félórányi folyamatos emelkedő után, kissé megtépázott fenyőerdőben értük el a kb. 1000 méteres magasságot, ahol kibújtunk a felhőkből és megpillantottuk az előttünk álló, hófödte Lomnici-csúcsot (2633,9). Újabb félóra elteltével érkeztünk meg a felvonók és turista utak csomópontjánál fekvő „Start” átszállóállomásig, ahol már verőfényes napsütésben vetettük le magunkról a reggel még nagyon szükségesnek vélt kabátokat és kesztyűket.

Továbbra is a zöld jelzésen folytattuk utunkat, az egyre meredekebbé váló ösvényen a fenyves erdőket a törpefenyők váltották fel, majd szép lassan ők is elfogytak mellőlünk. Innen már karnyújtásnyira volt tőlünk a kirándulók körében nagyon népszerű Kő-pataki-tó. Nem szerettünk volna sokat időzni a tó partján, mert még hosszú menetelés várt ránk, de egy élelmet kéregető róka mégis megállásra „késztetett” bennünket. Készítettünk pár fotót a ravaszdiról, a fölöttünk magasodó Lomnici- és Késmárki-csúcsokról, majd rátértünk a piros jelzésű Felső turistaútra (Tatranská magistrála).
A Felső turistaút (Magisztrále) a Hunfalvi-csúcsot keletről, valamivel 1900 méter magasság alatt kerüli meg. Jó órányi kényelmes gyaloglás után pár perces meredek hótaposás következett, majd megérkeztünk a Nagy-Morgás-hágóba. A 2023 méteren fekvő nyeregből a piros háromszögön kb. 5 perc alatt másztunk fel a Nagy-Morgásra (2037,6). A csúcsról gyönyörű volt a kilátás: dél-nyugatról a Hunfalvi-, a Késmárki-, és a Weber-csúcs, nyugatról a Papirusz- és a Vörös-tavi-csúcs, míg észak-nyugatról a Fehér-tavi-csúcs mint régi jó barátok köszöntöttek minket. Az általuk körbeölelt völgyben a Zöld-tavi menedékház mint aprócska makett szerénykedett. Északra a Bélai-havasok mészkőcsúcsai voltak láthatóak: a Murány, a Holló-kő, a Sirató, a Bolond Gerő és a Mészárszékek.
Kelet felől már „vészjósló” fellegek közeledtek, ezért gyorsan visszafordultunk és a már megtett úton, a piros jelzésen visszagyalogoltunk a Kő-pataki-tóhoz. Itt a Kő-pataki menedékházban megpihentünk, az elfogyasztott korsó sör után elköszöntünk a gyönyörű Lomnici-csúcstól, majd szűk másfél órás ereszkedés után érkeztünk meg Tátralomnicra, túránk kiindulópontjához.
A túrán készült további képek a www.borzsonyihiuzok.hu weboldal „Tátra” menüjében „Nagy-Morgás” címen találhatók.

Lejegyezte és fotók: Sziva Zoltán - www.borzsonyihiuzok.hu

1 megjegyzés:

  1. Szia Zoli!

    Végre valami jót is hallottam rólad. :) Üdv/SzLA

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...