Október végi magashegyi túránkat Tátralomnicról indítottuk,
nagyon barátságtalan ködös őszi időben vágtunk neki a Nagy-Morgásra vezető
útnak. Túránk első szakaszát a zöld
jelzésen tettük meg, elhaladtunk a régen elhagyott kabinos felvonó indító
állomása, majd a Monarchia idején épült Grand Hotel Praha impozáns épülete
mellett. Félórányi folyamatos emelkedő után, kissé megtépázott fenyőerdőben
értük el a kb. 1000 méteres magasságot, ahol kibújtunk a felhőkből és
megpillantottuk az előttünk álló, hófödte Lomnici-csúcsot (2633,9). Újabb
félóra elteltével érkeztünk meg a felvonók és turista utak csomópontjánál fekvő
„Start” átszállóállomásig, ahol már verőfényes napsütésben vetettük le magunkról
a reggel még nagyon szükségesnek vélt kabátokat és kesztyűket.
![]()
Továbbra is a zöld jelzésen folytattuk utunkat, az egyre
meredekebbé váló ösvényen a fenyves erdőket a törpefenyők váltották fel, majd
szép lassan ők is elfogytak mellőlünk. Innen már karnyújtásnyira volt tőlünk a
kirándulók körében nagyon népszerű Kő-pataki-tó. Nem szerettünk volna sokat
időzni a tó partján, mert még hosszú menetelés várt ránk, de egy élelmet
kéregető róka mégis megállásra „késztetett” bennünket. Készítettünk pár fotót a
ravaszdiról, a fölöttünk magasodó Lomnici- és Késmárki-csúcsokról, majd
rátértünk a piros jelzésű Felső turistaútra (Tatranská magistrála).
![]()
A Felső turistaút (Magisztrále) a Hunfalvi-csúcsot keletről,
valamivel 1900 méter magasság alatt kerüli meg. Jó órányi kényelmes gyaloglás
után pár perces meredek hótaposás következett, majd megérkeztünk a Nagy-Morgás-hágóba.
A 2023 méteren fekvő nyeregből a piros háromszögön kb. 5 perc alatt másztunk
fel a Nagy-Morgásra (2037,6). A csúcsról gyönyörű volt a kilátás: dél-nyugatról
a Hunfalvi-, a Késmárki-, és a Weber-csúcs, nyugatról a Papirusz- és a
Vörös-tavi-csúcs, míg észak-nyugatról a Fehér-tavi-csúcs mint régi jó barátok
köszöntöttek minket. Az általuk körbeölelt völgyben a Zöld-tavi menedékház mint
aprócska makett szerénykedett. Északra a Bélai-havasok mészkőcsúcsai voltak
láthatóak: a Murány, a Holló-kő, a Sirató, a Bolond Gerő és a Mészárszékek.
Kelet felől már „vészjósló” fellegek közeledtek, ezért
gyorsan visszafordultunk és a már megtett úton, a piros jelzésen
visszagyalogoltunk a Kő-pataki-tóhoz. Itt a Kő-pataki menedékházban
megpihentünk, az elfogyasztott korsó sör után elköszöntünk a gyönyörű
Lomnici-csúcstól, majd szűk másfél órás ereszkedés után
érkeztünk meg Tátralomnicra, túránk kiindulópontjához.
A túrán készült további képek a www.borzsonyihiuzok.hu weboldal „Tátra”
menüjében „Nagy-Morgás” címen találhatók.
