2014. július 24., csütörtök

Menjünk a hegyekbe – de mikor?

Olyan szerencsés kimenetelű és nem annyira szerencsés balesetek, mentések egyaránt nem ritkák az utóbbi években, melyek egyértelműen az adott túra nem megfelelő időzítésből eredtek. Noha vissza nem tekerhetjük az idő kerekét, de a hegyekbe ezután indulók számára még nem késő tisztázni, mit is jelent a gyakorlatban ez a bizonyos időzítés ill. túraszezon.
Kis hazánk még kisebb hegyei közt is kerülhetünk bajba. Egy figyelmetlen lépés a vízmosásban és kiderül, hogy távolságok bizony nálunk is vannak. Ha pedig véletlen vagy szándékosan otthon hagyott esőkabátunk örömére kifogunk egy felhőszakadást a gerincen, máshogy vélekedünk majd arról a mondásról, miszerint „nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista”. A havazás, köd és korai sötétedés hármas kombinációja szintén nem a komfortérzetünket hivatott növelni, s ha még csúszósak is az utak, minden körülmény biztosított ahhoz, hogy akár a Börzsöny vagy a Mátra veszélyes vadonná változzon számunkra.

Felelőtlenül éppen ezért itthon se nagyon érdemes túrázni indulni, a magashegyek veszélyei mégis összehasonlíthatatlanul komolyabbak. Az erdőhatár felett más világ, szigorúbb törvények uralkodnak. Az év nagyobbik részében a hó az úr, mely több méter vastag takarójával hónapokra elrejti előlünk az ösvényeket, síléc nélkül járhatatlanná teszi a felsőbb régiókat, és lavinákkal fenyegeti még az alsókat is. A Kárpátok és az Alpok hegyláncainak csábító, titokzatos vidéke alig néhány hónapon át mutatja felénk barátságos arcát. Terveink legyenek bármilyen nagyratörőek, megvalósításukhoz ezt a rövid időszakot kell megcéloznunk. Legyen szó menedékháztól menedékházig tartó vándorlásról, csúcsmászásokról, via ferratákról vagy klasszikus sziklatúrákról, érdemes alkalmazkodnunk a természet éves ciklusához, körforgásához, különben vállalkozásunk sikerének az esélyeit is alaposan lerontjuk és ezen felül még bajba is nagyságrendekkel könnyebben kerülhetünk. Márpedig az kinek hiányzik…
Vannak azonban a szokásosnál kiemeltebben veszélyes időszakok. Ilyen a nyári szezon kezdetének környéke és az ősz egy bizonyos része is. Ősszel az első komolyabb havazás ideje és az azt követő napok tartoznak ide, amikor gyakran már nem bír teljesen elolvadni a hó. Az árnyékos oldalakon laza állapotban marad meg, melyben nem tud megkapaszkodni a bakancsunk. A naposabb részeken viszont pont annyit olvad, hogy utána lefagyva, jeges felszínen kelljen közlekednünk. A meredek hegyoldalak, kitett párkányok, sziklás útszakaszok viszont többnyire „normál” körülményekre lettek optimalizálva (esetenként biztosításokkal ellátva), ilyenkor fokozott kockázatot jelenthetnek. S ezzel gyakran csak menet közben szembesülünk, mikor már késő veszélytelenebb útirányt vagy akár teljesen más túracélt választani.
Nyár elején ez is veszélyforrás lehet
A nyári szezon elején sem húzható egyetlen világos határvonal, helyszíne és útvonala válogatja. A téli hómezők maradványai azonban a tájékozódásra és a közlekedésre szintén nehezítő hatással vannak, érdemes csak akkor nekivágni egy túrának, ha már biztosan elolvadtak. S noha ez egy via ferratán vagy más, mászást jelentő útvonalon hamar be szokott következni, ne felejtsünk el gondolni a lemeneti útra is! A július és az augusztus, valamint gyakran még a szeptember az a néhány hónap, amikor a legesélyesebb a kedvező viszonyok megléte. Persze ez nem jelent kizárólagosságot, de ha biztosra akarunk menni, ekkor tehetjük leginkább meg. Az aktuális időjárás ilyenkor is beleszólhat, ez azonban már egy másik, objektív tényező, ami minden túrán jelen van. Összefoglalva, kétfelől is megközelíthetjük a kérdést.
Az egyik módszer az, ha nyári körülményeknek egyszerűen a július 1. és szeptember 30. közti időszakot tekintjük. Ez több okból is finomítást igényel, hiszen a hó nem egyik napról a másikra tűnik el, vannak árnyékos folyosók és hűvösebb katlanok, ahol még augusztusban is virít kisebb-nagyobb – akár veszélyes – mennyiségben. Aztán ahogy megyünk bele a szeptemberbe, megint csak egyre gyanúsabbá válik a helyzet, lásd fentebb. Természetesen nyáron se ritka madár a magaslatokon a gyakran tetemes mennyiségű hóval beköszöntő átmeneti lehűlés, az időjárás ritkán igazodik pontosan az elméleti szezonális határokhoz. A hegyekben nekünk kell alkalmazkodni a mindenkori körülményekhez, mert panaszkönyvnek és reklamációnak itt bizony helye nincsen!
A másik megközelítés valamivel biztosabb. Ennek lényege az, hogy rugalmasabban tervezünk és csak az előzetes tájékozódást követően határozzuk el egy túra végleges időpontját. Jóllehet ez nagyobb társaságok és fixen, jó előre összeállított túranaptárak esetében alkalmazhatatlan, viszont – ha mégis szóba jöhet – kétségtelenül nagyobb biztonságot és a sikeres túrára is több esélyt jelent, mintha szigorúan a naptárhoz ragaszkodva döntenénk egy esemény dátumát illetően.
Két tervezési-szervezési irány körvonalazódik tehát. Az egyesületi, nagyobb közösségi túrákat az első módszer szerint helyezzük el az éves tervben, de ezek legfeljebb a gerincét adják az aktivitásunknak. A kisebb kört érintő, mozgékonyságra több perspektívát adó hétvégi vagy hasonló jellegű, rövidebb eseményeket ugyanakkor improvizatív módon szervezzük meg. A fentiek figyelembevételével előálló hosszabb magashegyi uborkaszezonban pedig keljünk útra nyugodtan hazai tájakon is, mert érdemes! Látnivaló bőven akad, s a megszerzett vagy tovább növelt kondíciónkat magashegyen is kamatoztatni tudjuk majd…
(Az írás a Turista Magazin 2012/07. számában jelent meg, de – sajnos – továbbra is aktuális)

Írta: Nagyváthy János, http://alpok100.wordpress.com

1 megjegyzés:

  1. a .mellékelt képtől kiráz a hideg.
    Én jártam úgy, hogy a Vöröstorony-hágóból ereszkedtünk le a Zbojnicska-ház felé, mikor egy hófolton kicsúsztam. Szerencsére baj nem történt.
    És igen, kapcsolódva a cikkben leírtakhoz, az egy június 21-ei napon történt.

    Gyenes Tamás

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...