2014. július 9., szerda

Kapor-csúcs / Kôprovský štít

A Menguszfalvi-völgyből nézve felől szép sziklagúla formájú Kapor-csúcs (másik ismert nevén Koprova-csúcs, 2363 m) a Magas-Tátra hét, turisták által is megmászható csúcsának egyike. A Fenyves-tavi-völgybe (másik ismert nevén a Szmrecsini-völgybe) vad fallal szakad le, míg a Hincó-völgy felől omladékos lejtő húzódik fel a hegy tetejéig. Csúcsában három irányból futnak össze a gerincek. Északkelet felé a Fenyves-tavi-hágó választja el a Tátra főgerincétől, pontosabban a Csubrinától. A csúcstól délkeletre a Felső-Kapor-hágó (Felső-Koprova-hágó) széles nyílása fekszik, míg északnyugati irányban a 2,5 km hosszú, Középső-hát nevű oldalgerinc ágazik ki belőle, amely a Hincó- és a Fenyves-tavi-völgyet választja el egymástól. A Kapor-csúcs előcsúcsának nevezhető Kapor-válltól a Kapor-hágó választja el, ezen keresztül vezet a turistaút legfelső, közvetlenül a csúcs alatti szakasza. A terjedelmes Kriván-szárnyvonulat főtengelyén, a főgerinc közelében elhelyezkedő Kapor-csúcs a Magas-Tátra legkönnyebben elérhető kilátóhegyei közé tartozik, kilátása egyike a legszebbeknek.

A szép kilátást nyújtó Kapor-csúcsot a déli oldalán a Felső-Kapor-hágóból a csúcsra vezető ösvényen lehet megközelíteni, ennek köszönhetően sok turista célpontja. A hágóból az ösvény kissé kitér a Kapor-csúcsnak a Hincó-völgybe leereszkedő omladékos déli lejtőjére, és ezen – a délkeleti gerinctől balra – szerpentinekben visz a csúcsra. A hegymászók körében töredékes szikláinak köszönhetően nem túlságosan népszerű. A csúcsról nagyon szép a kilátás elsősorban a Fenyves-tavi-völgyben fekvő Fenyves-tavakra, valamint a Hincó-tavi-katlanban fekvő Nagy-Hincó-tóra, amely a Magas-Tátra szlovák oldalának legnagyobb és legmélyebb tava. A csúcs első megmászója minden bizonnyal az ismert lengyel hegyivezető, Klimek Bachleda volt 1890 körül, télen először 1906-ban mászták meg.



Kapor-csúcs – Hunnia vándora
Fotó: Ivana Martoníková
„Egy szép napsütéses késő nyári napon, újabb csúccsal bővült a Magas-Tátrában bejárt helyek listája. Ezúttal a 2363 méter magas Kapor-csúcs lett a kiválasztott, ez az egyik legszebb látványt nyújtó csúcsa a Tátrának és nem is olyan nehéz megmászni. Jó korán indultunk otthonról, hogy hamar elkezdhetjük kis csapatunkkal a túrát. Az Új-Csorbai-tónál hagytuk buszunkat és gyalog folytattuk utunkat tovább. Elhaladtunk a Szerelmesek tava mellett, majd a Csorbai-tó következett, a partján bámészkodva az Elülső-Szoliszkó csúcs előtt egy mentő helikoptert láttam szállni, ki tudja mi történhetett? Sajnos elég sok baleset történik itt, a magas hegyek elég sok veszélyt rejtenek és sok a meggondolatlan ember. Elindultunk a már jól ismert piros jelzést követtük a Pátria-csúcs oldalában a Poprádi-tóig, ott összevártuk egymást, majd a Menguszfalvi-völgyben haladtunk felfelé. Hamarosan magunk mögött hagyva a Tengerszem-csúcsra vezető elágazását – itt sok velünk együtt haladó turista letért – mi tovább haladtunk. Szerencsére sokkal kevesebben igyekeztek a Kapor-csúcs felé. Gondoltam legalább nem lesz tömegnyomor a csúcson. Bizonyos források szerint, volt olyan nap, amikor 900-an is voltak fent a Tengerszem-csúcson. Kinek hiányzik az efféle tömegsport? Szépen küzdöttük lefelé a szintemelkedéseket, sokszor meg-megállva gyönyörködtünk a táj szépségében. Egész jól lehet mozogni a kialakított ösvényen. Rövidesen elértünk a völgy felső végében található Hincó-tavakhoz. Több tó is van ezek közül a Nagy-Hincó a Tátra szlovák részének a legnagyobb tava, mélysége meghaladja az 53 métert és kiterjedése több mint 20 hektár. Ahogy haladtunk felfelé a hágóhoz, mindig visszanéztem a tóra, csodálatos színekben pompázott, volt, hogy sötétkék, vagy sötétzöld volt a fényviszonyoktól függően. Hamarosan felértünk a 2180 méter magasságban fekvő „szelíd” Felső-Kapor-hágóra, túloldalán a Hlinszka- vagy Hincó-völgy terül el. Utunkat tovább folytattuk a csúcsra, ami némi lazább sziklamászást igényelt. Hamarosan felértünk, a látvány pazar volt. Nem győztünk álmélkodni, három völgy, megannyi csúcs, hatalmas sziklafalak, tengerszemek. A harmadik völgy a Szmrecsini, vagy Fenyves-tavi-völgy, benne a második legnagyobb tavával a Tátra déli részének, s míg a Menguszfalvi-völgy felől szép kúpos a csúcs, erről az oldalról szinte függőleges fala van a hegynek. Eléggé szeles volt fent az időjárás, ezért miután mindannyian kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé ugyanazon az úton, amin feljöttünk. Nem szeretem az oda-vissza utat, „nem elegáns”, de van, hogy nincs más út, hacsak nem akarunk egy hatalmasat kerülni. Lényegesebben gyorsabban haladtunk lefelé, mint felfelé, nem álltunk meg annyiszor pihenni és fotózni, mire visszaértünk a kocsihoz már elkezdett sötétedni. Kicsit izgultam, hogy kibírja-e autónk az utat, és bár igen erőlködött az emelkedőkön, csak hazaérkeztünk vele.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...