Bár az emberek általában
démonizálják a medvével történő találkozást, Szlovákiában az utóbbi 100 évben
nem volt halálos medvetámadás. „A medvével történő találkozás nem jelent
feltétlenül azt, hogy meg fog minket támadni” – mondja Jaroslav Slašťan természetvédő,
önkéntes természetvédelmi őr, a barnamedvék életének, etológiájának szlovák kutatója.
Az ország legnagyobb ragadozóinak száma folyamatosan emelkedik, az utóbbi 10
évet alapul véve napjainkban él a legtöbb medve az ország hegyeiben.
Sem a medvepopuláció létszámára, sem
az állomány sűrűségére vonatkozóan nincsenek tudományosan megalapozott adatok.
A medvék az utóbbi időben viszont olyan területekre is kiterjesztették
életterüket, ahol korábban nem fordultak elő. Bár a hivatalos vadászati
statisztikák biztosan eltúlzottak (2013 tavaszán a vadásztársaságok adatai
alapján 2069 medvéről számolnak be), az igazság az, hogy a medvepopuláció
növekszik. Annak a ténynek viszont senki sem örül, hogy a települések közelében
is nő a medveállomány.
Ön
szerint hol élnek a legtöbben? Nagy területeken mozognak?
Úgy gondolom, hogy a hegyvidékek
közül a medvék által legsűrűbben lakott területek a Nagy- és a Kis-Fátra, a
Magas- és az Alacsony-Tátra, a Polyána és a Körmöci-hegyek. Ezeken a
területeken a medvék elegendő táplálékot és megfelelő feltételeket találnak. A
medvék viszonylag nagy territóriumot foglalnak el, nagy területen mozognak,
pihennek és keresik a táplálékot. De egyre közelebb merészkednek a települések
határaihoz, ahol a szemétgyűjtő konténerekben, valamint a kerttulajdonosok
gyümölcsfáin próbálnak táplálékhoz jutni.
Melyik
időszakban a legaktívabbak a medvék, mikor kutatnak leginkább élelmiszer után?
A medvék éjszakai órákban a
legaktívabbak. Ez azt jelenti, hogy a nap folyamán többnyire pihennek (kivéve
az őszi időszakot, amikor igyekeznek testükben felhalmozni a téli
zsírkészletet), és alkonyat közeledtével kezdenek egyre aktívabbá válni. Ennek
ellenére viszonylag gyakori a medvével történő napközbeni találkozás. Ez akkor
fordulhat elő, ha valami megzavarja őket napközbeni pihenésük során.
Melyek
az ember által elkövetett leggyakoribb hibák a medvék életterével kapcsolatban?
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy
az ember által az ökoszisztémára kifejtett nyomás az emberi populáció
növekedésével arányosan növekszik. Egyre intenzívebbek a sport- és szabadidős
tevékenységek, egyre többen gyűjtik az erdei terméseket, bogyókat, növekszik a
fakitermelés, emiatt csökken az erdőállomány. A medvék kénytelenek egyre
hátrébb tolni életterük határait. Az erdei élőhelyeik elvesztése miatt a medvék
kénytelenek a megszokottnál rosszabb körülmények között életteret találni
maguknak. Ezzel összefüggésben csökken a megszokott táplálékhoz, mint pl. a
málnához, az áfonyához és más bogyókhoz való hozzáférési lehetőségük is. Emiatt
a medvék adott esetben akár tucatnyi kilométerre is elvándorolhatnak saját
életterükről. Ennek egyik oka lehet a nem természetes eredetű táplálékhoz – mint pl. a menedékházak vagy a szállodák
hulladékgyűjtő konténerei – való könnyű hozzáférés. Ezáltal az emberek maguk
végzik el az állatok nem kívánatos takarmányozását. Minden állat, így a medve
is gyorsan megszokja, ha könnyen hozzájut a táplálékhoz, egy idő után teljesen
rászokik erre, majd rendszeresen ilyen helyen keresi az élelmet. Ezért főleg az
emberek a felelősek, akik gyakran hagynak hátra maguk után élelmiszermaradékot
a hulladékgyűjtőkben, illetve nem kerítik körbe megfelelően a hulladékgyűjtő
konténereket.
A
medvék egyre gyakrabban tűnnek fel a turistautak közelében. Hogyan lehet
megelőzni a nem kívánt találkozást?
A medvék általában csak a ritkábban
járt turistautakat és az erdei utakat használják vándorlásuk során. Fontos,
hogy ragaszkodjunk bizonyos elvekhez, így elkerülhetjük a medvével való
konfliktust. Tartózkodjunk az erőben történő mozgástól alkonyatkor, kora reggel
és késő este, amikor rosszabbak a látási körülmények. A medvék ilyenkor a
legaktívabbak. Lehetőleg ne mozogjunk ismeretlen helyeken, illetve a jelzett
turistautakon kívül. Kerüljük a sziklás, cserjés területeket, vagyis azokat a
helyeket, ahol a medvék pihenhetnek, vagy ahol a barlangjuk lehet. Legyünk
éberek, ha erdei bogyósok termőterületén haladunk keresztül. Kerüljük a
patakok, zúgók közelségét, ahol a víz zúgása miatt csökkenhet a hallhatóságunk,
mint ahogy a medvéé is, és így kritikus távolságba kerülhetünk tőle. Az erdők
közelében lévő gyümölcsösökben ősszel csak napközben szedjünk gyümölcsöt,
kerülve a kora reggeli és a késő délutáni órákat. Az erdei termések (málna,
áfonya, gomba) szedése során keltsünk zajt, figyelmeztessük környezetünket a
jelenlétünkre. Medvét látni a szabad természetben valójában nem mindennapos
dolog, hiszen természetes élőhelyük kiemeli ezeknek az állatoknak az erejét és nagyságát,
amely tiszteletet ébreszt az emberekben. Jóval gyakrabban találkozhatunk
azonban nyomaikkal, mint például lábnyomuk, ürülékük, vagy a fa kérgén
hátrahagyott kaparásuk.
Az
utóbbi időben sokat hallhattunk az ember és a medvék együttélésének
problémáiról, a lehetséges kockázati tényezők megelőzéséről…
Jelenleg is folyamatban van az állami
környezetvédelmi hatóságok részéről a medvék DNS-minta alapján történő
azonosítását lehetővé tevő projekt kidolgozása. A megfelelő minták alapján
viszonylag megbízhatón meg lehet határozni az állomány nagyságát, sűrűségét,
nemi és rokonsági kapcsolatát. Az embernek a természetre kifejtett hatása is
felvet néhány kérdést, amivel foglalkozni kell. Az egyik ilyen a medvékkel
történő együttélés. Bár a medve nem kizárólag húsevő állat, és az embert
semmilyen körülmények között nem tekinti tápláléknak, az embernek a medvével
való közvetlen találkozása mindig kockázatot jelent az emberre nézve.
Melyik
a leghatékonyabb védekezési módszer a medvével történő találkozás esetén?
A medvével történő találkozás nem
feltétlenül jelenti azt, hogy meg is támad. A leggyakoribb eset, hogy a medve
elkerül minket, vagy pedig rejtve marad, anélkül, hogy tudnánk róla. Bár a
medve óvatos állat, és a legtöbbször elmenekül az emberrel történő találkozás
elől, néha előfordulnak konfliktusok. Sok esetben a megfelelő viselkedés jelentős
mértékben befolyásolhatja a medvével történő találkozás kimenetelét. Ha a medve
lát meg minket előbb, általában elkerül minket anélkül, hogy sejtenénk a közelségét.
Ha mi vesszük észre előbb a medvét, és a medve nem lát minket, a
legbiztonságosabb csendben, mozdulatlanul megállni, figyelni a viselkedését, és
a megfelelő pillanatban észrevétlenül egyre távolabb kerülni tőle. A
legfontosabb, hogy ne keltsünk pánikot, és ne hangoskodjunk.
![]() |
Fotó: Tomas Hulík |
Egy
dolog az elmélet, de ha az ember szemtől-szembe találkozik a medvével,
valószínűleg a menekülésre gondol…
Mindenképpen tartózkodjunk a
hirtelen mozdulatoktól, mellyel valószínűleg felhívjuk a medve figyelmét a
jelenlétünkre, megijesztjük és támadásra provokáljuk őt. Lassan mozogjunk
hátrafelé, ahonnan jöttünk, és közben figyeljük a medve viselkedését. Ha a
medve nem észlel minket a megfelelő időben, és a közelségünk meghaladja a
kritikus távolságot, akkor lehet probléma. A kritikus távolság egyfajta, a
veszély megítélése szempontjából fontos képzeletbeli határvonal, leggyakrabban
ennek átlépése esetén fordulhat elő medvetámadás, amely általában önvédelmi
jellegű. Vagyis minél közelebb vagyunk a medvéhez abban a pillanatban, amikor
észlel minket, annál nagyobb az esélye annak, hogy megtámad.
Tehát
maradjunk a helyünkön, ne provokáljuk és figyeljük a viselkedését?
Minden medvetámadás nagyon
speciális, és a medve döntését számos tényező befolyásolja. Függ az adott egyed
egyedi tulajdonságaitól, adott esetben az egyed emberekkel szembeni
tapasztalatától, és különösen attól, mit cselekszünk. A statisztikák szerin a
helyben maradás biztonságosabb, mint a menekülés. Bár előfordulhat, hogy a
medve nem kezdi el üldözni a menekülő embert, ennek ellenére azok az emberek,
akik a támadás során lefeküdtek a földre, általában jobban jártak. Személy
szerint én azt mondom, hogy arccal lefelé feküdjünk le a földre, annak
érdekében, hogy megvédjük a hasunkat és a létfontosságú szerveket.
Egyáltalán
hogyan reagáljunk arra, ha a medve úgy dönt, hogy megtámad?
Nem számít, hogy egyedül vagyok, vagy
mások is vannak velünk. Ennek ellenére nem kell a medvéket démonizálni,
Szlovákiában több mint 100 éve nem volt halálos medvetámadás. Ha ránk támad a
medve, akkor a mancsával mér csapást a testünkre, vagy elkezd harapdálni,
esetleg a földhöz csapkodja a testünket. A tényleges támadás során nagy
valószínűséggel le fog nyomni a földre. Mancsának csapásai főleg az ember
fejére irányulnak, mellyel szeretné lenyúzni a bőrt a koponyáról. Harapásai
leginkább a végtagok, főleg az áldozat lába és feje irányába összpontosulnak. A
medvetámadás általában hihetetlenül gyors és határozott, az áldozat
gyakorlatilag semmit sem tud reagálni. A támadás rendszerint nagyon rövid ideig
tart. A legtöbb esetben csak néhány másodpercet, esetleg fél percet vesz
igénybe. Ha a támadás véget ér, lehetőség szerint a földön fekve kell maradni,
amíg a medve odébbáll, és nem ismétli meg a támadást.
Mi
történik abban az esetben, ha egy-egy medve kilövése válik szükségessé, aki
esetleg megtámadott egy embert, vagy pedig gyakran kószál az emberi települések
környezetében, veszélyt jelentve ezzel az ott lakókra?
Néhány évtizeddel ezelőtt
Szlovákiában a túlvadászat és az orvvadászat az ország legnagyobb ragadozója, a
barnamedve populációjának katasztrofális csökkenését eredményezte. 1932-ben
Szlovákia teljes területén védelem alá helyezték a barnamedvéket. Ebben az
időszakban becslések szerint mindössze 20-25 medve élt az ország területén. Ma
a barnamedve a nemzetközi egyezmények védelmét élvező ritka és veszélyeztetett
állatfajnak számít, ezért az uniós jogszabályok alapján Szlovákiában is
fokozottan védett. A természet- és tájvédelmi törvény rendelkezései alapján
tilos lelőni, vagy akár csak halálos sebet okozni neki. Szlovákiában medvét
kilőni csak a Környezetvédelmi Minisztérium engedélyével lehet. Engedélyt abban
az esetben adnak ki, ha egy medve veszélyt jelent az emberek életére és testi
épségére, vagy pedig nagy gazdasági károkat okoz. A jogszabályi előírások
szerint csak ezekben az esetekben lehet megölni egy védett állatot, és csakis
abban az esetben, ha nincs más alternatíva a további károkozás megelőzésére. A
szakemberek azonban a legtöbb esetben azonban más alternatívákat keresnek.
Forrás és fotó: http://www.aktuality.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése