Az emberek démonizálják a medvéket

Bár az emberek általában démonizálják a medvével történő találkozást, Szlovákiában az utóbbi 100 évben nem volt halálos medvetámadás. „A medvével történő találkozás nem jelent feltétlenül azt, hogy meg fog minket támadni” – mondja Jaroslav Slašťan természetvédő, önkéntes természetvédelmi őr, a barnamedvék életének, etológiájának szlovák kutatója. Az ország legnagyobb ragadozóinak száma folyamatosan emelkedik, az utóbbi 10 évet alapul véve napjainkban él a legtöbb medve az ország hegyeiben.

A rendelkezésre álló adatok alapján milyen nagy a Szlovákiában élő medvék populációja?

Sem a medvepopuláció létszámára, sem az állomány sűrűségére vonatkozóan nincsenek tudományosan megalapozott adatok. A medvék az utóbbi időben viszont olyan területekre is kiterjesztették életterüket, ahol korábban nem fordultak elő. Bár a hivatalos vadászati statisztikák biztosan eltúlzottak (2013 tavaszán a vadásztársaságok adatai alapján 2069 medvéről számolnak be), az igazság az, hogy a medvepopuláció növekszik. Annak a ténynek viszont senki sem örül, hogy a települések közelében is nő a medveállomány.

Ön szerint hol élnek a legtöbben? Nagy területeken mozognak?

Úgy gondolom, hogy a hegyvidékek közül a medvék által legsűrűbben lakott területek a Nagy- és a Kis-Fátra, a Magas- és az Alacsony-Tátra, a Polyána és a Körmöci-hegyek. Ezeken a területeken a medvék elegendő táplálékot és megfelelő feltételeket találnak. A medvék viszonylag nagy territóriumot foglalnak el, nagy területen mozognak, pihennek és keresik a táplálékot. De egyre közelebb merészkednek a települések határaihoz, ahol a szemétgyűjtő konténerekben, valamint a kerttulajdonosok gyümölcsfáin próbálnak táplálékhoz jutni.

Melyik időszakban a legaktívabbak a medvék, mikor kutatnak leginkább élelmiszer után?

A medvék éjszakai órákban a legaktívabbak. Ez azt jelenti, hogy a nap folyamán többnyire pihennek (kivéve az őszi időszakot, amikor igyekeznek testükben felhalmozni a téli zsírkészletet), és alkonyat közeledtével kezdenek egyre aktívabbá válni. Ennek ellenére viszonylag gyakori a medvével történő napközbeni találkozás. Ez akkor fordulhat elő, ha valami megzavarja őket napközbeni pihenésük során.

Melyek az ember által elkövetett leggyakoribb hibák a medvék életterével kapcsolatban?

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az ember által az ökoszisztémára kifejtett nyomás az emberi populáció növekedésével arányosan növekszik. Egyre intenzívebbek a sport- és szabadidős tevékenységek, egyre többen gyűjtik az erdei terméseket, bogyókat, növekszik a fakitermelés, emiatt csökken az erdőállomány. A medvék kénytelenek egyre hátrébb tolni életterük határait. Az erdei élőhelyeik elvesztése miatt a medvék kénytelenek a megszokottnál rosszabb körülmények között életteret találni maguknak. Ezzel összefüggésben csökken a megszokott táplálékhoz, mint pl. a málnához, az áfonyához és más bogyókhoz való hozzáférési lehetőségük is. Emiatt a medvék adott esetben akár tucatnyi kilométerre is elvándorolhatnak saját életterükről. Ennek egyik oka lehet a nem természetes eredetű táplálékhoz –  mint pl. a menedékházak vagy a szállodák hulladékgyűjtő konténerei – való könnyű hozzáférés. Ezáltal az emberek maguk végzik el az állatok nem kívánatos takarmányozását. Minden állat, így a medve is gyorsan megszokja, ha könnyen hozzájut a táplálékhoz, egy idő után teljesen rászokik erre, majd rendszeresen ilyen helyen keresi az élelmet. Ezért főleg az emberek a felelősek, akik gyakran hagynak hátra maguk után élelmiszermaradékot a hulladékgyűjtőkben, illetve nem kerítik körbe megfelelően a hulladékgyűjtő konténereket.

A medvék egyre gyakrabban tűnnek fel a turistautak közelében. Hogyan lehet megelőzni a nem kívánt találkozást?

A medvék általában csak a ritkábban járt turistautakat és az erdei utakat használják vándorlásuk során. Fontos, hogy ragaszkodjunk bizonyos elvekhez, így elkerülhetjük a medvével való konfliktust. Tartózkodjunk az erőben történő mozgástól alkonyatkor, kora reggel és késő este, amikor rosszabbak a látási körülmények. A medvék ilyenkor a legaktívabbak. Lehetőleg ne mozogjunk ismeretlen helyeken, illetve a jelzett turistautakon kívül. Kerüljük a sziklás, cserjés területeket, vagyis azokat a helyeket, ahol a medvék pihenhetnek, vagy ahol a barlangjuk lehet. Legyünk éberek, ha erdei bogyósok termőterületén haladunk keresztül. Kerüljük a patakok, zúgók közelségét, ahol a víz zúgása miatt csökkenhet a hallhatóságunk, mint ahogy a medvéé is, és így kritikus távolságba kerülhetünk tőle. Az erdők közelében lévő gyümölcsösökben ősszel csak napközben szedjünk gyümölcsöt, kerülve a kora reggeli és a késő délutáni órákat. Az erdei termések (málna, áfonya, gomba) szedése során keltsünk zajt, figyelmeztessük környezetünket a jelenlétünkre. Medvét látni a szabad természetben valójában nem mindennapos dolog, hiszen természetes élőhelyük kiemeli ezeknek az állatoknak az erejét és nagyságát, amely tiszteletet ébreszt az emberekben. Jóval gyakrabban találkozhatunk azonban nyomaikkal, mint például lábnyomuk, ürülékük, vagy a fa kérgén hátrahagyott kaparásuk.

Az utóbbi időben sokat hallhattunk az ember és a medvék együttélésének problémáiról, a lehetséges kockázati tényezők megelőzéséről…

Jelenleg is folyamatban van az állami környezetvédelmi hatóságok részéről a medvék DNS-minta alapján történő azonosítását lehetővé tevő projekt kidolgozása. A megfelelő minták alapján viszonylag megbízhatón meg lehet határozni az állomány nagyságát, sűrűségét, nemi és rokonsági kapcsolatát. Az embernek a természetre kifejtett hatása is felvet néhány kérdést, amivel foglalkozni kell. Az egyik ilyen a medvékkel történő együttélés. Bár a medve nem kizárólag húsevő állat, és az embert semmilyen körülmények között nem tekinti tápláléknak, az embernek a medvével való közvetlen találkozása mindig kockázatot jelent az emberre nézve.

Melyik a leghatékonyabb védekezési módszer a medvével történő találkozás esetén?

A medvével történő találkozás nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is támad. A leggyakoribb eset, hogy a medve elkerül minket, vagy pedig rejtve marad, anélkül, hogy tudnánk róla. Bár a medve óvatos állat, és a legtöbbször elmenekül az emberrel történő találkozás elől, néha előfordulnak konfliktusok. Sok esetben a megfelelő viselkedés jelentős mértékben befolyásolhatja a medvével történő találkozás kimenetelét. Ha a medve lát meg minket előbb, általában elkerül minket anélkül, hogy sejtenénk a közelségét. Ha mi vesszük észre előbb a medvét, és a medve nem lát minket, a legbiztonságosabb csendben, mozdulatlanul megállni, figyelni a viselkedését, és a megfelelő pillanatban észrevétlenül egyre távolabb kerülni tőle. A legfontosabb, hogy ne keltsünk pánikot, és ne hangoskodjunk.

Fotó: Tomas Hulík

Egy dolog az elmélet, de ha az ember szemtől-szembe találkozik a medvével, valószínűleg a menekülésre gondol…

Mindenképpen tartózkodjunk a hirtelen mozdulatoktól, mellyel valószínűleg felhívjuk a medve figyelmét a jelenlétünkre, megijesztjük és támadásra provokáljuk őt. Lassan mozogjunk hátrafelé, ahonnan jöttünk, és közben figyeljük a medve viselkedését. Ha a medve nem észlel minket a megfelelő időben, és a közelségünk meghaladja a kritikus távolságot, akkor lehet probléma. A kritikus távolság egyfajta, a veszély megítélése szempontjából fontos képzeletbeli határvonal, leggyakrabban ennek átlépése esetén fordulhat elő medvetámadás, amely általában önvédelmi jellegű. Vagyis minél közelebb vagyunk a medvéhez abban a pillanatban, amikor észlel minket, annál nagyobb az esélye annak, hogy megtámad.

Tehát maradjunk a helyünkön, ne provokáljuk és figyeljük a viselkedését?

Minden medvetámadás nagyon speciális, és a medve döntését számos tényező befolyásolja. Függ az adott egyed egyedi tulajdonságaitól, adott esetben az egyed emberekkel szembeni tapasztalatától, és különösen attól, mit cselekszünk. A statisztikák szerin a helyben maradás biztonságosabb, mint a menekülés. Bár előfordulhat, hogy a medve nem kezdi el üldözni a menekülő embert, ennek ellenére azok az emberek, akik a támadás során lefeküdtek a földre, általában jobban jártak. Személy szerint én azt mondom, hogy arccal lefelé feküdjünk le a földre, annak érdekében, hogy megvédjük a hasunkat és a létfontosságú szerveket.

Egyáltalán hogyan reagáljunk arra, ha a medve úgy dönt, hogy megtámad?

Nem számít, hogy egyedül vagyok, vagy mások is vannak velünk. Ennek ellenére nem kell a medvéket démonizálni, Szlovákiában több mint 100 éve nem volt halálos medvetámadás. Ha ránk támad a medve, akkor a mancsával mér csapást a testünkre, vagy elkezd harapdálni, esetleg a földhöz csapkodja a testünket. A tényleges támadás során nagy valószínűséggel le fog nyomni a földre. Mancsának csapásai főleg az ember fejére irányulnak, mellyel szeretné lenyúzni a bőrt a koponyáról. Harapásai leginkább a végtagok, főleg az áldozat lába és feje irányába összpontosulnak. A medvetámadás általában hihetetlenül gyors és határozott, az áldozat gyakorlatilag semmit sem tud reagálni. A támadás rendszerint nagyon rövid ideig tart. A legtöbb esetben csak néhány másodpercet, esetleg fél percet vesz igénybe. Ha a támadás véget ér, lehetőség szerint a földön fekve kell maradni, amíg a medve odébbáll, és nem ismétli meg a támadást.

Mi történik abban az esetben, ha egy-egy medve kilövése válik szükségessé, aki esetleg megtámadott egy embert, vagy pedig gyakran kószál az emberi települések környezetében, veszélyt jelentve ezzel az ott lakókra?

Néhány évtizeddel ezelőtt Szlovákiában a túlvadászat és az orvvadászat az ország legnagyobb ragadozója, a barnamedve populációjának katasztrofális csökkenését eredményezte. 1932-ben Szlovákia teljes területén védelem alá helyezték a barnamedvéket. Ebben az időszakban becslések szerint mindössze 20-25 medve élt az ország területén. Ma a barnamedve a nemzetközi egyezmények védelmét élvező ritka és veszélyeztetett állatfajnak számít, ezért az uniós jogszabályok alapján Szlovákiában is fokozottan védett. A természet- és tájvédelmi törvény rendelkezései alapján tilos lelőni, vagy akár csak halálos sebet okozni neki. Szlovákiában medvét kilőni csak a Környezetvédelmi Minisztérium engedélyével lehet. Engedélyt abban az esetben adnak ki, ha egy medve veszélyt jelent az emberek életére és testi épségére, vagy pedig nagy gazdasági károkat okoz. A jogszabályi előírások szerint csak ezekben az esetekben lehet megölni egy védett állatot, és csakis abban az esetben, ha nincs más alternatíva a további károkozás megelőzésére. A szakemberek azonban a legtöbb esetben azonban más alternatívákat keresnek.

Forrás és fotó: http://www.aktuality.sk