2014. március 28., péntek

A gonosz jó napja – Sátán-kuloár

Mindannyian tudjuk, hogy egy jól sikerült sítúrát összerakni nem mindig egyszerű feladat: a srácokkal időpont egyeztetés, felszerelés, időjárás, hóviszonyok, kaja, kocsi, szöszi stb. Az ördög a részletekben rejlik, és sokszor démoni erők térítenek el minket az eredeti céljainktól, ezért elhatároztuk, hogy végre utána nézünk a dolgoknak: megnézzük a Sátán-kuloárt. Először lentről benézzük, majd fentről.
Szerda – Gyömbér – mindenkinek jó lehet, csak 16.30-ra az oviba kell érni. Majd Zoli lábsérülését ápolva inkább marad, Gabi jönne (mint mindig), de a meló-család duó most erősebb. Viszont, ha nem kell oviba rohanni, akkor legyen más a célpont!
Így három óra alvás után, három negyed ötkor arra ébredünk Lacival, hogy este fagyott, az ég még csillagos, jók az előjelek. A Poprádi-tavi elektricska megállótól indultunk fél 6-kor, hogy 10 órán keresztül a civilizációból magunkat teljesen kitépve gyűjtsük az élményeket. Az aszfaltúton lépkedve kis idő múlva már csatolhattunk és a Poprádi-tavi ház (chata Popradske pleso) mellett elsuhantunk a Menguszfalvi-völgybe (Mengusovská dolina). Az elmúlt heti havazás és a meleg idő miatt a 2/3-as lavinaveszély nem volt meglepő. Az sem, hogy a völgybe érve számtalan már leszaladt lavinát vizsgálhattunk.

A napsütéses teraszunkról a Tengerszem csúcsot (Rysy) csodáltuk reggeli közben, majd a völgy vége felé haladva kerestük a kuloárunkat, hogy fél 9-kor a törmeléklejtő aljánál kezdjük a mászást. A lejött lavinák kijelölték az útvonalat. Egyik alapszabályunkat, mely szerint egy ismeretlen kuloárral ismerkedjünk, mielőtt lecsúszunk, nem tudtuk nem betartani. A kuloár fekvése kompenzálta a viszonylag késői beszállásunkat, de minimum egy ilyen sötét, árnyékos, rideg szörnyeteget vártunk.
Forrás és fotó: http://kuloar.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...